Olvasói visszajelzések


"Most ismerkedem vele, lassan, megrágva, szakaszosan nyelve, mert ez ínyencség, amit nagyon szeretek!
A mondataidat imádom. Megszaladnak, amikor nem várom, és megtorpannak, amikor szintén nem várom. Mintha szöknének, szöktetnék a jelentést, pedig épp fordítva. A jelentés ott van, jelentőségteljesen, igazul. Erre akkor jön rá az ember, amikor visszanéz, újból elolvassa a mondatokat. Mit is olvastam? Igen. És ez így igaz, és ezt egyszerűbben, szebben, tömörebben nem is lehetne megfogalmazni. Hát ilyen a könyved. Már elsőre kétszer olvasom, mert nehezen adja meg magát, mint egy öntudatos nő . De aztán!!!!" (Réka, Macska bazsalikommal)

"Olvasom a könyvedet. Kitalálod, melyikkel kezdtem?
Igen, a Miért nem lettem színásznővel. Gyanítottam, hogy csak lesz benne valami mikeses emlék. És úgy volt. No, de nem ezt mérjük. Számomra az a fontos, milyen nézőpontot talál magának a szerző.
Szeretem, amikor valaki magát egy emelt nézőpontból elemzi, figyeli. Ezt magas szinten műveled. Ugyanakkor könyörtelenül leásol a dolgok, jelenségek legmélyére.
Igen, nem szórakoztató olvasmány, de a lélek rejtett zugaiba elvisz.
Én szívesen járom be az íróval ezeket a területeket.
Mert végül minden, de minden ott dől el.
S Edóból lám, lám író lett, aki most új hangon szólal meg úgymond."
(Salek, Macska bazsalikommal)

"Azt hittem egy délután elolvasom Edó kéziratát. Nem így lett. Jó sok délután eltelt, mire végigrágtam magam az összes történeten, és sok idő eltelt, mire gondolatban minden harcot megvívtam Edóval s aztán saját magammal, mert ugye nem könnyű azzal szembesülni,hogy mindig a másiknak van igaza.
Gergely Edó, bár fiatal nő, a lelke bölcs, akár a nagy öregeké. Hihetetlen belső itánytűjével - számomra legalábbis - bámulatosan lavíroz a hétköznapok hatalmas, és apró-cseprő gondjai között. A most összegyűjtott szösszeneitben (mert műfajilag nem is tudom, hová sorolhatnám) első látásra banális , “bármelyikünkkel megtörténhetett volna” mesékből jut el a mélyebb, szinte mindig meg( és fel - )rázó tulajdonképpeni üzenethez. Nekem, az ízig-vérig 2o. sőt mostmár 21. századi városi lánynak, nem könnyű elfogadni Edó igazságait. Főleg úgy , hogy nem is akar meggyőzni igazáról, csak úgy mondja, meséli a dolgait, mintha teljesen természetes lenne, hogy a mai rohanós, türelmetlen, szüntelenül versenyzős, álszent és kötekedős világban van egy csaj, aki nem szorong, nem kételkedik, nem sértődik meg, nem Facebook függő, nem kapkod, nem akar szebb és szexibb lenni, … nem olyan mint mi nagyon sokan. És ez idegesítő, nyilván.
Szóval vitatkozva olvastam végig a könyvet. És 38-szor jutottam arra a következtetésre, hogy akármennyire idegesít is, igaza van, úgy kellene csinálni az Életet, ahogy ő mondja: “állj meg, lélegezz, mosolyogj”. És megszerettem." (Albert Antal Orsolya, Macska bazsalikommal)

"Ha nem egyéb, megtaláltad a sajátos hangütésedet ebben a játékosan komoly, könnyedén mély mesélésben.
Bevallom, lélek szeméről szóló meséd ütött meg jobban.
Merthogy megtalálod a képet: igen, ha vannak ilyen szemek, azt azonnal kilopkodjuk, hazavisszük, kisajátítjuk, és főleg kényelmesen fogyasztható (lásd: tévé előtt csokoládét, mogyorót majszoló, távirányítóval kapcsolgató fogyasztó) egyszóval megszerezhető valamivé alakítjuk. De rögtön.

Hát, köszönöm ezt is. Hogy ezt megírtad.
Szerencsés rajzosod, formaterveződ van. Jó kézbe venni a könyvet."
(Salamon András (Salek) a Mese az élet virágáról meséskönyvről)

"A karácsonyi angyal es a Hold mesédet több osztálynak is elolvastam egy meggyújtott gyertya és egy fenyőág hangulatában. Eddigi osztályoknak nagyon tetszett VII, X, XII, és én is úgy éreztem, hogy útravalót kapnak ezáltal Karácsonyra és az Életre."

A karácsonyi angyal és a Hold meséjét fogyatékos gyerekek vitték színre Csíkszeredárban, Király Anna vezetésével. Érdeklődtem, milyen volt az előadás. Ezt válaszolta:
"Amit hátulról láttam, arra csak azt tudom mondani, hogy nagyon ügyesek voltak- az izgalom az természetesen megtette hatását, de ennek ellenére, ügyesek voltak ( és biztos vagyok, hogy messziről nem izgultak úgy, annyira, mint én :))) huhh ) ami még kimondottan érzékelhető hatás volt pl. hogy utolsók voltunk a szereplésen és már a teremben is zaj volt, a türelmetlenség hallatta magát, de mikor lekapcsoltuk a fényeket és elkezdődött, akkor csend lett -és tényleg elkezdődött a CSODA, valami olyan amivel eddig nem talalálkoztak, nem ismertek, igazi csoda és a csend mellé a végén nagyon nagy tapsot kaptak :))) ezek eléggé egyértelmű jelek, azt hiszem! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem őket, együtt lehettem ezekkel az emberkékkel...és ezt Neked is köszönöm!!!!!"
 


Olvasók a monyókról 



Amit én folyamatosan tanulok tőled, az a fajta őszinteség, ami csak a nagyon kicsi gyerekeknél és a nagyon bölcs öregeknél szokott jelen lenni. A te Monyód is erről szól valahol nekem, a nagyon kicsi gyermek nézőpontjának tiszta fókuszáról. Ebből a fókuszból bizony az élet néha rettenetesen és elviselhetetlenül tisztátalan és bonyolult és beragadt... De mégis valamiért benne kell legyünk, talán, hogy olyasmit tanuljunk tőle, mint a barátnőd által elővett aranyszőrű bárány mese, tanuljunk meg igazán szívből nevetni a beragadtságainkon... HA EZT MÁR TUDJUK, TISZTA SZÍVBŐL, AKKOR AKÁR MEHETÜNK IS... De addig dolgunk van vele. (Pápes Éva)
 


Előzőleg már ismertem az expozíciót. Azt szerettem, kedves volt. Lássuk a folytatást.
Olvasás közben igyekeztem magamat is figyelni, mint egy színházi előadáson.

Eredmény: határozottan jól éreztem magam az előadáson. Melynek egyik mércéje nálam az is, hogy: van-e olyan mozzanata a játéknak, amikor nem érzem azt, hogy ülök a nézőtéren, és nézem ezt v. azt az előadást. Hát nálad bőven volt. Mert nem könnyű kioldani azt, hogy én most itt ne, olvasom Gergely Edóka irományát.

Olyan könnyed természetességgel léped át oda-vissza a fikció, vagy mondjuk a nem evilági határait. Ezt nagyon szeretem. Mert ott vannak velünk, bennünk, körülöttünk a monyók. Ez nem vitás. Csak a megjelenítésük bonyolult. És ez nálad nem technikai kérdés, afféle "írói bravúr", hanem természetes megnyilvánulás.

Aztán ez a mi Edónk szépen elmondja a meséiben életünk nagy, meg/feloldhatatlan kérdéseit. A férfi és a nő örök történetét. És mennyit tudsz a férfi lélekről! És nem "női szemmel" látod, láttatod. Mint ahogy magadat is "kívülről" szemléled.

Ennek a játékos szövegnek megvan a maga mélysége (gondolom, nem zavar ha a Kis herceget említem, bizonyára mások is megtették) De említhetem egy súlyosabb kollégádat: Eugene Ionesco. Ő idős korában váltott. Erősen kezdte foglalkoztatni a "másik" világ. ennek egyik remekműve a Pietonul aerului / A légben járó. Alig hiszem, hogy olvastad, és mégis ugyanazt látod, mint ő. 

      Ami a könyvtől függetlenül, gyakorló nagyapaként, egy kissé elgondolkoztat, mondhatnám: aggaszt. Mi lesz Márkussal. A Márkusokkal. Mert felnő egy új nemzedéke a fiúkáknak, akik az otthon ülő értelmiségi, pszichológiailag magasan képzett anyukák szemefénye, akiknek Anyu volt a partnerük, játszótársuk gyermekkorukban. Mondhatnám az odaadó anyai szeretet/rajongás üvegházában töltik életük meghatározó szakaszát. Ezt most előre nem lehet bemérni. Csak annyit látok, hogy valami nagyon másképp lesz. Hogy jó, vagy nem jó, azt nem lehet megbecsülni.

Valahogy hiányoznak az Apák a képből (legtöbb esetben nem is lehet apai jelenléttel számolni...) Ha meg jelen vannak, akkor úgy vannak jelen, hogy nincsenek jelen.
Meg ilyesmik.

De mi most a könyvet ünnepeljük.

Szépen elvitted a történetet Olthévízre. 
Azt is bizonyára már többen elmondták, hogy szenzációs illusztátort rendelt neked a Gondviselés. Nevetni fogysz, lehet, nem is ismert téged személyesen az illusztrátor, de olvasás közben több képen is az Anyuka határozottan reád emlékeztetett... Aztán, miután ezt felfedeztem, már majd mindenik rajzon láttam valamit belőled benne


Még arra is gondoltam olvasás után, hogy milyen messze, alacsonyabb szintű régióban van e könyvhöz viszonyítva mindaz, amit a doktorátus és a vele járó fertelmes  
dolgok jelentenek. Messze ezek fölött lebegsz.

Maradj a magasban!
Köszönöm a könyvet. Nem csak a tárgyi valóságában.
(Salek)


Edó drága ... kisfiamat szerettem volna megajándékozni a monyóiddal, csak sajnos későn ébredtem fel, így hiába törtem a fejem, hogy hogyan szerezhetnék be egyet karácsony estéig, reménytelen volt. Le is mondtam róla. Majd később, gondoltam. Aztán ma, amikor a fiamék waldorfos bazárjában a Kónya Ádám Művelődési Házban sürögtem-forogtam... megpillantottam. Ennél nagyobb az öröm csak akkor volt, amikor altatás után végre belelapozhattam, és le sem tudtam tenni. És azt éreztem, hogy ezekkel a mesékkel nemcsak a gyermekeinkben, hanem bennünk is helyére kerülnek a "dolgok", legalábbis nagyon sok belőlük. Köszönöm Edó, hogy megajándékozhattam magamat is és a gyermekeimet ezekkel a mesékkel. Legyen egy csendes, áldott, szép karácsonyotok! (Boldizsár Katalin)

Nagyon szépen köszönjük a karácsonyi ajándékot,már neki is feküdtünk az előszobába ! Dóri nem akarja abbahagyni. (...) Már az este csinált egy könyvjelzőt hozzá, egy kicsi leánykamonyóval, lehet hozzánk is beköltözik vaegy mostanába, az a gyanúm....:))) (Toók Ágnes)

Este 10 körül. Az esti meseolvasás után a fiúk még az ágyukban matattak. Balázs még a könyveit nézegette, vagyis „olvasott”. Csongor nem bírja kivárni az esti meseolvasásokat, ő előre elolvassa a meséket, s aztán szívesen újrahallgatja tőlem. Megint ezt csinálta, most a Monyómesékkel. Egyszer csak felsóhajt: Anya, bár csak vastagabb volna ez a könyv, mindjárt befejezem, bár csak lenne folytatása. Erre Balázs: Anya, kérd meg Edót, írja meg a Monyó 2-t, a Monyó 3-as, a Monyó 4-et, és a Monyó 6-ot. (Szikszai Boné Ildikó)

OLYAN klassz a könyved, hogy a monyók javára félretettük a Végtelen történetet egy időre :) (Csűrös Réka)

Szia! a tegnap megjott a meses konyv postan! Az este elolvastam szinte vegig! Reg nem olvastam ilyen jo izuleg! (Bratu Annamaria)

Edo - a Monyomeseidet negyedik alkalommal olvassuk ki. Kerdeztem ma a gyerekeket, hogy meseltek-e a suliban, oviban a Monyokrol? Mire ok - anya, varazslatokrol nem beszelunk...(Csata Éva)

Fiamnak megigertem, h feltetelenul levelet irunk neked...
Az angyal Monyomeseket hozott nekunk, elotte a Szivarvanybol ismertuk a szereploket. Mar akkor elterveztuk, hogy megvesszuk, de a nagy unnepi rohanasban soha nem volt ido elmenni egy konyvesboltig. Igy hat igazan nagy orom volt Szenteste, amikor Tas (5 eves) lehamozta a konyvrol a csomagolast. Attol kezdve egy kicsit hozzank is bekoltoztek a Monyoid, a varazs, a csoda. Beosztottuk. Minden estere ket meset, hogy tovabb tartson. Ha majd lankadni kezd ez a mese-elmeny, ismet elkezdjuk. Koszonet es hala neked ezekert a szertartasos csoda-varo estekert, en is legalabb annyira elveztem és megeltem, mit kisfiam. (Tas es Tunde)

"Hm... hát az történt, hogy keresgéltem meséket, szövegeket. A mesékkel az a helyzetem, hogy "nem szeretem" őket, azaz a népmeséket nem bírom olvasni, hallgatni (csak, ha nagyon muszáj). Próbálok ezen változtatni, de eddig annyira mentem, h nagyon megszerettem Lázár Ervint, valahogy általa a meséket is meg tudom közelíteni. Na, ez volt csak a bevezető, mert most jön a lényeg a könyvtárból kölcsönöztem a könyveket és talakoztam a Monyómesékkel ésss most már bővült a palettám, aminek NAGYON tudok örülni, mert most már Lázár Ervin mellé tudom mondani a Te neved is, mert az a helyzet, hogy Monyóékba szerelmes lettem! Ha azt mondom, hogy szép mesék, az kevés, mert ez "csak" egy szó... de nagyon megszerettem őket!" (Anna)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése