Recenziók

MACSKA BAZSALIKOMMAL

Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2014. , Fotók: Sütő Zsolt
 



Ünnep, fűszerezve

“Ha a blogom ősolvasója voltál, ha szeretted a transindexes cikkeimet, vagy a cimborás, közoktatásos írásaimat osztottad ezerrel vagy csak száznyolcvannal a facebookon, akkor gyere el. S ha ki nem állhatsz, akkor is gyere el. Utána vagy állhatsz, vagy bebizonyosodik, hogy igazad volt, így is, úgy is lesz egy jó estéd. Így Mikulás előtt :D”
A fenti szöveg a megszokott Gergely Edó-s hangnemben csalogatta a kolozsvári közönséget a Macska, bazsalikommal  című kötet “bemutogatására”. A találkozásra Mikulás előestéjén a Gaudeamus könyvesboltban került sor. A beszélgetést Balázs Imre József és Köllő Kata kérdései terelték mederbe, és szó volt mindenről: színről és árnyékról, műfajról és műfajtalanságról, itthonról és távollétről, érettségről, korról, tiszteletről és tiszteletlenségről.
Gergely Edónak korábban meséskönyvei jelentek meg, a Monyómesék a Koinónia könykiadónál, a Mese az élet világáról pedig az Ábel kiadónál. Ezektől a fikciós történetektől lényegesen eltér a mostani kötet stílusa. Műfailag pontosan meghatározhatatlan publicisztikai írások, egykori blogbejegyzések, cikkek, szösszenetek ezek az irodalom és újságírás határán. Olyan szövegek, amelyekből nem csak kikandikál, hanem egyenesen kiszól, kacsint és nyelvet nyújt a szerző, időnként megsimogat, máskor barackot nyom az olvasó fejére. Pont ebben más, mint a legtöbb objektivitásra, korrektségre, jólneveltségre törekedő írás: az a bátorság, szabadság, felvállalt pökhendiség, amivel Gergely Edó különböző témákhoz hozzányúl és amiket megszellőztet, a nem mindig trendi gondolatmenet kissé kényelmetlen helyzetbe hozzák a szövegek olvasóit. Hát még élőben, tehetné hozzá Edó ismeretségi köre. A szövegek hangja és Edó hangja között viszont nincs nagy különbség: a hintázó kislány előtt nincs fal (Balázs Imre József hívta fel a figyelmet a Macska, bazsalikommal és Szilágyi Júlia nemrég megjelent, Álmatlan könyv című kötete közötti vizuális összecsengésre), nincs, ami kordába zárja. Van viszont árnyék, van másik oldal: Árnyékom van, és nem félek használni.  
Mintha ez lenne, számomra legalábbis, kimondatlanul, a kötet legnagyobb tanulsága. 
(Geréb Marika)


Azt hittem egy délután elolvasom Edó kéziratát. Nem így lett. Jó sok délután eltelt, mire végigrágtam magam az összes történeten, és sok idő eltelt, mire gondolatban minden harcot megvívtam Edóval s aztán saját magammal, mert ugye nem könnyű azzal szembesülni,hogy mindig a másiknak van igaza.

Gergely Edó, bár fiatal nő, a lelke bölcs, akár a nagy öregeké. Hihetetlen belső itánytűjével - számomra legalábbis - bámulatosan lavíroz a hétköznapok hatalmas, és apró-cseprő gondjai között. A most összegyűjtott szösszeneitben (mert műfajilag nem is tudom, hová sorolhatnám) első látásra banális , “bármelyikünkkel megtörténhetett volna” mesékből jut el a mélyebb, szinte mindig meg( és fel - )rázó tulajdonképpeni üzenethez. Nekem, az ízig-vérig 2o. sőt mostmár 21. századi városi lánynak, nem könnyű elfogadni Edó igazságait. Főleg úgy , hogy nem is akar meggyőzni igazáról, csak úgy mondja, meséli a dolgait, mintha teljesen természetes lenne, hogy a mai rohanós, türelmetlen, szüntelenül versenyzős, álszent és kötekedős világban van egy csaj, aki nem szorong, nem kételkedik, nem sértődik meg, nem Facebook függő, nem kapkod, nem akar szebb és szexibb lenni, … nem olyan mint mi nagyon sokan. És ez idegesítő, nyilván.

Szóval vitatkozva olvastam végig a könyvet. És 38-szor jutottam arra a következtetésre, hogy akármennyire idegesít is, igaza van, úgy kellene csinálni az Életet, ahogy ő mondja: “állj meg, lélegezz, mosolyogj”. És megszerettem. (Albert Antal Orsolya)



 


MESE AZ ÉLET VIRÁGÁRÓL

Ábel kiadó, Kolozsvár, 2013., Illusztrációk: Fazakas Csilla

Bűvös, bájos mézet, úgy hogy édességén... Olyan ez a könyv, mint Arany János Toldijának álom-allegóriája. Ha életünk százféle szúrós, csörtető bajától üldözötten belépünk puha, pasztell, kerekded világába, egy szempillantás alatt gömböt varázsol körénk szóból, képből. Körülölel, és felemel a lélek, a teremtő fantázia magasába. A mesék szerzője, a grafikus, de még a tördelő is ért a varázslathoz: e könyv lapjain kivirít, és ahány mese, annyi színt, illatot és bűvös, bájos mézet kínál az életvirág. Minden virág jelkép, és minden mese egy-egy kis allegorikus történet, amely kibontja, megmagyarázza a virágok jólismert vagy éppen a szerző által kitalált titkos üzenetét. Tanuljunk virágnyelven Gergely Edó könyvéből. (Zsigmond Emese)
 
Hogy fölfedezzük, mit jelentenek számunkra a virágok, képzeljük el, milyen lenne nélkülük? És MI LENNE VELÜNK MESE NÉLKÜL? Hiszen a mesék a lélek virágai - a búskomorság, öregség és terméketlenség legjobb ellenszerei. E kötet meséiben az élet nektárját ízlelhetjük. Megtanítanak bennünket önfeledt virágszagolgatás közben tündérekkel társalogni, orrolni és utána az orrunkat vidáman egymáshoz dörzsölni, földet morzsolgatni az ujjaink között, az esőben ugrálva vidáman tapsikolni - csupa a teljes élethez nélkülözhetetlen útravaló. Szívből ajánlom e lélek-fakasztó, gyönyörű meséket gyermekeknek éppúgy, mint a felnőtt olvasóknak, akik segítségükkel visszatalálhatnak ifjúságuk virágaihoz. (Pressing Lajos)

Egy felnőtt mesél ebben a könyvben, de nem egy szokásos, hétköznapi felnőtt, hanem egy olyan, akinek gyermekmódú lelke van. Ez bizony egy talány, de már tudom is, hogy mi a megoldás: Edó a bennem lakó gyereknek mesél, aki ott ül valahol legeslegmélyen, és csak akkor dugja ki a fejét, ha ilyen módon szólítják meg, ahogyan Edó teszi. Mert ezt érdekes módon egyből megérti, pedig Edóul van, de a gyerekek és a felnőttekben lakó legeslegmélyebb gyerek ért Edóul. Ismerik egymást valahonnan az időn túlról és csak üldögélnek, mosolyognak, bólogatnak – „Ez az, hallod?” - „Hát persze” – mondják: Edó mesél… (Pápes Éva)


MONYÓMESÉK

Koinónia kiadó, Kolozsvár, 2012, Illusztációk: Kürti Andrea


Kinek szíve odahúz, keze-lába odacsúsz... Gergely Edó monyó-könyvét lapozgatva ez a moldvai csángó táncszó jutott eszembe. Biztos vagyok abban, hogy az apróságok keze-lába ellenállhatatlanul "odacsúszik" e csodaszép meséskönyvhöz, odahúzza őket a szemük, a szívük. Előbb Kürti Andrea tündéri, egyszerre részletgazdag és nagyvonalú rajzai, majd az apró-cseprő monyó-történetek végzik el a varázslatot. A világ hajol le a törpenéphez, vagy a szikuma teremtmények nőnek világméretűvé? Mindegy. A fontos csak az, hogy a varázslat megtörténik: arányos lesz a gyermekekhez a világ. (Zsigmond Emese)

"Nem tudom, milyenek a monyók. Mindig másak és mindig máshonnan bukkannak elő" - így kezdődnek az elsőkötetes kolozsvári szerző, Gergely Edó monyós meséi. Hogy kik is a monyók valójában? Apró szőrmókok, a napfény, a meleg és az éltető eső szerelmesei. Kicsit másak, mint mi, emberek, akik akkor is szeretünk panaszkodni, mikor semmi okunk nem lenne rá. Mert ha igazából tudnánk, mi bánt, akkor nem nyafognánk folyton. Ehhez azonban idő kell, ami manapság ritka kincs. A szerző monyólányokról és monyófiúkról szóló mai meséit olvasva nemcsak ezekkel a kedvesen csacsogó aprócska lényekkel ismerkedhetünk meg, hanem azt is megtudhatjuk, hogy milyen is az élet valójában, milyen igazi értékek vannak manapság veszendőben. (Makkai Kinga)


Gergely Edó meséi: utazás a belső világ felé 

„Nagy feladatnak érzem, hogy valaki mesét ír. Aki mesét ír, az kiválasztott vala­mi­képpen. Én az írásban teremtődöm” – nyilatkozta nemrég Gergely Edó, a mesék szer­zője alkotó munkája mikéntjéről és miértjéről.

Meggyőződése és a mesék teremtett világához való viszonyulása valami­képpen tet­ten érhető mindenik itt olvasható meséjében. Ezekben az írásokban mindenképpen di­cséretes, hogy sem üzenetük, sem megformálásmódjuk nem a gyermek „feje fölött” akar a felnőtthöz szólni a meseírás ürügyén. Hiszen manapság szinte divat gyer­mek­iro­dal­mat írni, és ebben a trendben gyakran megfigyelhető, hogy a gyermekirodalomnak titulált és akként eladott írások üzenete tulajdonképpen a felnőtteknek szól, mintegy ki­kacsint a szövegből meseíró felnőtt a meseolvasó felnőttnek: mi ezt értjük, ugye, amit a gyermek nem?
 
Gergely Edó írásai úgy szólnak a gyermekhez, és ugyanakkor úgy szólnak a felnőtthöz is, hogy az üzenet kívül-belül egyaránt őszintén és valóban a címzettnek szól. Ha gyerek olvassa-hallgatja a mesét, hozzá, ha pedig felnőtt, akkor valóban a felnőtthöz is. Titokteremtés, titokkeresés, katarzis, népmesei vonalvezetés és indíttatás, kérdésfeltevés és a válaszadás lehetőségének kibontása oly módon fonódik egybe ezek­ben az írásokban, hogy az olvasó gazdagabban pillanthat fel a könyvből a mese el­ol­va­sása után, mint amikor belekezdett. És ami még a mesék érdeme, hogy tértől-időtől függetlenül érvényes az üzenetük, ha úgy tetszik, időtlenségbe ágyazottak. Mint maga a szerző fogalmazta meg: a mese utazás a saját kényelmetlenségeinkbe vagy azokon keresztül. Utazás önmagunk felé, szembenézés önmagunkkal. (Kiss Judit)

Sajtó

Mai gyermekek, mai mesék - Vasárnap katolikus hetilap
Reggeltől estig mese - Transindex
Könyvmutatványos Monyóajánló
Monyók Szabadságon vagy -ban :)
Monyók közöttünk - Erdélyi Napló
Mesevilág - Magyaradás film
Hétköznapi boldogságok - Székely Hírmondó
Makkai Kinga ajánlója
Szent György Napokkor monyók a Huhuuban
Monyótörténetek - Bárka folyóirat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése