2017. szeptember 9., szombat

Túl

A tömegben elvegyülni, áruhában jönni-menni, Mátyás király tudta jól, mit manapság nem tud senki, brandből halandóvá lenni. Hát így. Elvegyülök, mindig, mindenütt. Kicsit mégse, centiim gyakran gondoskodnak erről, színes ruháim is néha, amúgy meg igen, elvegyülök. Van, ahol felismernek, tudják, ki vagyok, mert ismerik az arcom, voltak könyvbemutatón, olvastak egy interjút, ilyesmi. De ahol nem hallottak rólam, ott nem tűnök ki. Nincsenek sem írói vénámat mutogató imidzs-kellékeim, sem a spiriségem jelző ékszereim, ruháim. Sőt, talán egészen megtévesztő, amikor néha a rövid ruháimban lépem a mérföldeket, vagy inkább száguldom. Hogy jó sokat énekelek az utcán, egyre gyakrabban táncolok is, hogy ma - hosszú, hosszú idő óta nem fordult elő hasonló - nem emlékeztem arra, hogyan találtam meg az éjszaka anyám kakasát a fagyasztóban, csak az örömre, hogy a nagy kolozsvár napozások közepette piacra nem menéssel együtt is kerül mit tegyek a vendégek elébe az asztalra, hogy, ahogy ma, a messziről idepottyant kliensem mondta egy idő után, coaching közben, felnevetve, az érdekes az, hogy úgy segítesz, hogy nem segítesz. Igen, ezek mind nagyon megtévesztőek lehetnek. Mert ez az élet nagy mókamester, úgy megtéveszt, hogy csak na. S lehet elfecsérelni egy életet, vagy akárhányat, megregulázási szándékkal, úgyis fittyet fog hányni rá(d), figyiszt mutat legnagyképűbb álszerénységednek s minden brandednek is  S amikor azt hinnéd, hogy ez az, most aztán megfogtad a tutit, na pont akkor, az utolsó pillanatban rántja ki alólad az egész világod-világot. És onnan kezdődik valami más. Valami brandeken és halandókon túli.

életmód tanácsadás, spiritualitás, szimbólum, coaching,


© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése