2017. szeptember 9., szombat

From seeker a finder


From seeker a finder
From dreamer a writer
Magician of words of the unspeakable 
I open my eyes for the everyday marvels
And for the One that dances in them

poem, english, women, principles, spirituality




© Gergely Edó

Otthon-emberekkel

Majd hívjál, mondja a nővérem az ajtóból, miután a rövidre indított beszélgetés másodszor is jó hosszúra nyúlt. Jó, augusztus hetedike után, felelem, amire felkacag, felkacagnak. És így nővéreim ők, ahogy vannak, annyira másak vagyunk, annyira különbözőek, és mégis, vannak gesztusok, szavak, tekintetek, mosolyok, felkacagások, amikben annyira testvérek! És jó késő este hazaérve a szüleim házába kijelentem, milyen nehéz innen elmenni, pedig már egy nappal megnyújtottam az otthoni tartózkodásomat, és tudom, mégiscsak haza kell mennem, a másik otthonomba, a kolozsvári bázisomba. 

Most valahogy másképp voltam otthon, mint az utóbbi időkben. Szomszédomnak, akivel együtt nőttünk fel, akivel a barátság különféle ciklusait átéltük, aki most olyan, mintha harmadik nővérem lenne, mondom is nagy csodálkozva, hogy hirtelen hogy megváltozott a falu. Míg régebb szinte kísértetfaluba jöttem haza, alig láttam valakit az utcákon, ha láttam is őket, a köszönésen kívül nem sok kapcsolódás volt közöttünk, most lépten-nyomon megállítanak, megállunk, egy szóra, sok szóra, csobogunk, mondjuk, fáj, sírunk, kacagunk, ölelünk, szeretünk. S ahogy jövök vissza Kolozsvárra, sejtem, én változtam meg, én lettem egyszerűbb, jelenebb, megszólíthatóbb. 

Mihelyt belépek a házba itthon, elfelejtem, hogy nehéz volt eljönni, látom az itteni "nővéreim" gondos keze és szeretete nyomát, amivel a házat és az állatokat majdnem három hétig gondozták, s bár üres a ház, áthat mindent az ő lényük, úgyhogy mégsem üres, hanem csinos, tiszta, szívvel-lélekkel lakott házba érkezünk haza. Nem tudom, szeretnék-e Kolozsváron lakni, ha nem lennének a barátaim, a kis közösség, az ismerősök. Nem tudom, szeretném-e a falakat, az épületeket, a temető-szomszédom, az utcákat, a kultúrát, ha nem lennének ők: TI. Vasárnap éjjel Bukarestben taxiztam, meséltem a taxisnak, hogy biza én is laktam Bukarestben, s milyen nagyon szerettem. Mit volt amit szeretni Bukaresten, kérdi őszinte csodálkozással? Hát az embereket, felelem én. Igen, én az emberek miatt szeretek bárhol is lakni. S ahol otthon-emberekre lelek, ott egyenesen lebzselni szeretek, lebzselni a szívek óceánjában :D

Erdély, család, Kolozsvár, ünnep,


© Gergely Edó

instead of judging from far, just get closer

I am not a festival person, I asseverated often. I hate crowd, loud music, no, no, no. And then I was there, in the middle of a festival, where I thought, I got by mistake. But as I don't believe in mistakes, I've got alert. Why I am here? OK, Alex Flowers invited me, but this cannot be the only reason... So behind the so called reason I was looking for a BIG answer. And it came. And, as usually, when Life is teaching me tough lessons, I didn't like it this time either. I started to see one of my blind spots, my "spiritual" snobbish me, the one who says I don't go there, among them, among those people. I am better than they are, I don't want to get into their company. Anyhow, they are faceless, they are just a crowd. But there I was, with those people who are the seed of a festival, the organizers and the volunteers.
They have showed me their faces, their hearts, their souls, they have embraced me and took good care of me. I received so much from each of you. You made me feel ashamed, for my "superior" thoughts. Thank you for sharing your life stories with me, sharing laughs and tears, sharing your healthy attitude in not so pleasant circumstances, that was indeed a big lesson to me. And then the artists, at least those, with whom I had the chance to talk, they were so humble, it was so good to be in their presence also behind the scene, before/after their show. So, you are in my heart  Thank you for helping me integrate another slice of the world, of myself. Thank you for your love. 

Thank you for teaching me: instead of judging from far, just get closer  
Hope to see you next year.
festival, spirituality, english, Transylvania

With gratitude for Dean Bowman, Mihaela TugmeanuCepoi MihaelaEliza ParvuFrancis Mozes, Dani, Cristi, David, Ana-Maria ManciuFlorin AurelianNelu DobreRyan Donohue, Nemanja Zlatarev & Funktastic Coalition.

© Gergely Edó

Rága - rege


Ami(k)hez foggal-
körömmel, az öl meg, ha
végre tied lesz.


vers, jóga, spiritualitás,



© Gergely Edó

Túl

A tömegben elvegyülni, áruhában jönni-menni, Mátyás király tudta jól, mit manapság nem tud senki, brandből halandóvá lenni. Hát így. Elvegyülök, mindig, mindenütt. Kicsit mégse, centiim gyakran gondoskodnak erről, színes ruháim is néha, amúgy meg igen, elvegyülök. Van, ahol felismernek, tudják, ki vagyok, mert ismerik az arcom, voltak könyvbemutatón, olvastak egy interjút, ilyesmi. De ahol nem hallottak rólam, ott nem tűnök ki. Nincsenek sem írói vénámat mutogató imidzs-kellékeim, sem a spiriségem jelző ékszereim, ruháim. Sőt, talán egészen megtévesztő, amikor néha a rövid ruháimban lépem a mérföldeket, vagy inkább száguldom. Hogy jó sokat énekelek az utcán, egyre gyakrabban táncolok is, hogy ma - hosszú, hosszú idő óta nem fordult elő hasonló - nem emlékeztem arra, hogyan találtam meg az éjszaka anyám kakasát a fagyasztóban, csak az örömre, hogy a nagy kolozsvár napozások közepette piacra nem menéssel együtt is kerül mit tegyek a vendégek elébe az asztalra, hogy, ahogy ma, a messziről idepottyant kliensem mondta egy idő után, coaching közben, felnevetve, az érdekes az, hogy úgy segítesz, hogy nem segítesz. Igen, ezek mind nagyon megtévesztőek lehetnek. Mert ez az élet nagy mókamester, úgy megtéveszt, hogy csak na. S lehet elfecsérelni egy életet, vagy akárhányat, megregulázási szándékkal, úgyis fittyet fog hányni rá(d), figyiszt mutat legnagyképűbb álszerénységednek s minden brandednek is  S amikor azt hinnéd, hogy ez az, most aztán megfogtad a tutit, na pont akkor, az utolsó pillanatban rántja ki alólad az egész világod-világot. És onnan kezdődik valami más. Valami brandeken és halandókon túli.

életmód tanácsadás, spiritualitás, szimbólum, coaching,


© Gergely Edó