2017. augusztus 8., kedd

Kiút a kamaszkorból, Balogi Virág könyvrecenziója a Vadkéken táncoló elefántokról

Kiút a kamaszkorból, Balogi Virág könyvrecenziója, megjelent a Csillagszállóban

Gergely Edó: Vadkéken táncoló elefántok (Ábel kiadó, Kolozsvár, 2016)
Pattanások, hirtelen megnyúlt végtagok, lázadás és hormoncunami: ezek a szavak ugranak be legtöbbünknek elsőre, ha a kamaszkorról van szó. Ki ne emlékezne erre a rapszodikus hangulatváltozásokkal, romantikus ábrándokkal, külső és belső elvárásokkal terhelt időszakra?
Sokan éreztük úgy akkoriban, hogy beledobtak minket a lét tengerébe, mi meg csak kétségbeesve kapálózunk, hogy alá ne merüljünk, le ne húzzon minket az a nagy, ijesztő és ismeretlen valami, amit életnek hívnak.
Nyilván nem mindenkinek volt sanyarú élmény a felnőtté válás, Tolsztoj után szabadon kijelenthetjük, hogy a boldog kamaszok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan kamasz a maga módján az. Gergely Edó Vadkéken táncoló elefántok című kötetében saját kamaszkori (és későbbi) megélésein keresztül mutat utat a mai fiataloknak: őszintén megosztja, mi volt számára a legnehezebb s hogyan emelkedett felül kínos vagy kínzó állapotokon, helyzeteken. Nem patronál, nem tanácsot ad, csupán együtt érez és mesél: bájos humorral, ízes tájnyelven, tündérnyelven. A sebeket tündérporral hinti meg, nem sóval dörzsöli be, így a kamaszkori lelki sérüléseket fájdalommentes elsősegélyben részesíti, ahogy például a Különleges bánásmód című írásában: „Kezdheted azzal, például, hogy azt nyújtod a másiknak, amit te szeretnél kapni, és előbb-utóbb te is ezt fogod visszakapni, lehet, hogy nem ugyanattól a személytől, sőt, nagy valószínűséggel nem ugyanattól, de pont ettől az érdekes áramlástól lesz az élet színes, fényes, izgalmas kaland.”


Vadkéken táncoló elefántok, könyvrecenzió, Balogi Virág, Sütő Zsolt


Különös kapszulája életünknek ez a (jó esetben csak pár évig tartó) időszak: nincs már meg benne a mindenség emlékezete, homályba vész a szabad képzelet gyermeki játékossága, kihűl az ősbizalom testet és lelket melengető ölelése. Viszont vannak a transzformációt alakító ellentétes energiák, amelyek hol táplálják, hol kioltják egymást, és amelyek mentén egyszerre kell elszakadni és kapcsolódni, felnőni és gyermeknek maradni, szót fogadni és önállósulni.


Az Új cipőben új földrészek felé című írásban arról mesél, hogy milyen sokat számít, ha a szülők megbíznak a gyermekeikben, ha az ő életüket érintő fontos vagy kevésbé fontos eseményekről saját maguk rendelkezhetnek, s ez a kondicionáltság milyen jól jön később, felnőttkorban, amikor az igazán fontos döntéseket kell meghoznunk. Másutt arra hív, hogy nyugodtan ajándékozzuk meg magunkat, azután önbizalmat, önbecsülést épít, szorgalmazza, hogy hallgassunk bátran megérzéseinkre, hogyan kezeljük szorongásainkat és a hirtelen ránk törő melankóliát, valamint biztat, hogy ne féljünk „hibázni”.


A lelki masszázson kívül ízelítőt kapunk a nyolcvanas évek erdélyi diákvilágának hangulatából, és megtanulhatunk jó pár kifejezést, amelyet a kamaszok akkoriban használtak: ziccer, szimpi, lici, kukuj. Átélhetjük, milyen lehetett egy falusi gyereknek a városba, majd a felnőttnek „otthonról” külföldre kerülni. Gyermekből felnőttbe, felnőttből gyermekbe vált, s ezzel a különös dinamikával hipnotizálja az olvasót. Felnőttként kezeli a tizenéveseket, de egyúttal megszólítja a felnőttben élő kamaszt is. Éppen ezért ajánlom ezen írásokat felnőtteknek is, nem is feltétlenül csak a szülőknek, hanem mindenkinek, aki tudatosan él, és magára ismer ezekben az emberi történetekben és nem rest egy kis lelki nagytakarítást végezni, helyre tenni magában az elmozdult puzzle-darabkákat.
Kicsit olyan is ez a könyvecske, mint egy térkép: nem csupán útbaigazít, hanem eltehetjük későbbre is, mert olyan jólesik elővenni olykor, és böngészni, visszarévedni: milyen sok helyen megfordultunk már, s mennyi minden egyebet is tartogat még a nagyvilág számunkra.


A közvetlen hangvételű, kedves történetekhez könnyű kapcsolódni: mintha csak az írónő családi fotóalbumát nézegetnénk, s hallgatnánk, melyik képhez milyen sztori kapcsolódik. Gergely Edó úgy rántja be az olvasót az elefántkörtáncba, hogy az szinte észre sem veszi. Hiszen nem is tudta magáról, hogy elefánt, s hogy tud táncolni, pláne hogy vadkéken… de végül nem tehet mást, belátja: ő is éppoly különleges, mint bárki más, táncolni pedig jó, mert úgy szabadít fel, hogy közben összeköt.


Vadkéken táncoló elefántok, könyvrecenzió, Balogi Virág, Sütő Zsolt



© Gergely Edó

The fire of the thousand suns - Nera-Valley Retreat


​I grew up in a family where we were singing and dancing spontaneously a lot. It was in my blood, the music, rhythm, the fluidity of the body and soul that has never been controlled. Out of this spontaneous moments often born a storm of laugh, when my father ran out of the house to not explode of joy and to be able finally to stop laughing. Then, as a teenager, I met a strict society, where I was told how to dance and how to sing, even how to laugh. Where the form was more important than the content. Where spontaneity was considered dangerous, so the ecstatic manifestations of the celebrating soul has been forced back to the limits where they were still controllable. 

retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuriretreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri

retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri

But the joy and light and power of my heart could be frightened only for a short period, it just couldn't become the slave of some rules, ideologies, social forms, conventions. It just exploded unexpectedly, as a response to life, as a response to an inner call, destroying the lies and walls that in the meanwhile has been build around it. I let myself led by this thirst, thirst for being true, alive, spontaneous, to be love. At the beginning only my friends could see, feel this in me. It was a safe environment to grow, to be whoever I was at that time. This inner movement became more and more powerful, it took me to all kind of so called spiritual paths, to yoga, family constellation, meditation, yoga psychotherapy and through chakra dance it has brought back into my life also the free movement. It opened my doors for whatever life was bringing to me, for qualities that new my heart's password: joy. I've got back to music, to spontaneous singing, I've got back to the place from where I started as a child. Back to rhythm, to the rhythm of life, of the heart, of the dance, of the cosmic dance of the manifesting and non-manifesting divinity. I share myself now in retreats, which for many are safe environment to grow, to experience the spontaneity of the heart, which afterwards they can take out into their everyday life and radiate it into whoever, whatever they encounter.

retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuriretreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri

retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri


My love for music has brought many musicians into my life, among them Gyuri. I just followed my intuition and offered him to lead the Nera-Valley Retreat together. Miracle happened. No conflicts, no ego, no games, no frustration, no domination and "let my will happen" bullshits. The whole retreat had a smooth, natural fluidity, with immense trust, respect and love for each other and for the whole group. 
With what came up through constellations and after my presentations Gyuri has worked with them further, what came up through music and voice-couching I have been working with them afterwards, thus completing, enforcing and supporting each others work.

The subject of the retreat was the seven chakras. And now, a few days after the retreat is over, I can confirm that the wheels of chakras indeed whirled, one day stimulating the other day, letting us experience the eternal love song of life, both at individual and at group level. Every participant had such a splendid heart, a special, unique contribution. Every puzzle fall into its place, not to make a stable, death picture, but to stimulate the dance of the whole movie, to bring the rigid images into aliveness, to make them move, sing, dance, change, love. 

retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuriretreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuriretreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri  

In this way was possible to have a spontaneous naked dance in a torrential rainy day followed by a swim in the river when we lived the second chakra, the water element (there hasn't been raining for two months already in the village). To experience the power and gentleness of our fingertips and palms when we arrived into our heart. To laugh in a sacred, purifying laugh in manipura, laughing out everything that is is we should or we shouldn't, everything that is artificial . To meet our individual voice and our group voice in a lot of singing together. We also sank into the hell of our subconscious fears, rage, pains and were healing in the space and light of our consciousness. 


retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri


retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri



retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri


Though there were kind of questions, and there were kind of answers as well, at the end this wasn't at all a Q&A retreat, but a loving&loving one, our hearts burning and radiating in the eternal fire of the thousand suns.​
retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri



retreat, music, family constellation, coaching, voice-coaching, meditation, consciousness, chakra dance, mantra, Simon Gyuri



-- 
0040751450416

© Gergely Edó