2017. március 14., kedd

A B terv ajándékai

Külföldi barátaim látogattak meg, s ahogy ez lenni szokott barátéknál, az én barátom a te barátod is alapon megismerték pár itteni barátomat. Egyikük művész, van műhelye is. Meghívta őket, látogassák meg, hogy láthassák a munkáit élőben. De, mivel másnap hajnalban repültek haza, vissza kellett utasítaniuk a meghívást. Estefelé a reggelt terveztük, hánykor kelünk, mennyi időre van szükségük az elkészüléshez, mennyi idő alatt jön ki, ér ki a taxi a reptérre, ilyenek, s laza válaszaimra az egyikük azt mondta, kissé huncutul, vigyázz, Edó, ha lekéssük a gépet, itt maradunk még egy hétig. Láttam a szemén, kíváncsian várja a válaszomat. Jaj de jó, feleltem, ha lekésitek a gépet, akkor legalább holnap elmehetünk a műhelybe, s megnézhetitek a barátom alkotásait. Meg a többi barátaimmal is találkozhattok, akikkel, lévén ilyen rövid ez a hétvége, erre nem volt alkalom. Nagyon kacagtak, főleg a kettő közül a huncutabbik. Látom, nagyon rugalmas vagy, rögtön van egy B terved.
Ma pedig, miközben azon gondolkodtam, vajon miről írthatnék nektek, mert csak úgy leülni és muszájból írni nem tudok, eszembe jutott ez a picike történet. Ezt írom le nekik, az olvasóimnak, örültem meg az ötletnek. Azt hiszem, boldogságunk nagymértékben függ attól, mennyire vagyunk rugalmasak. Mert az élet folyton olyan helyzeteket hoz elénk, amelyek kiszámíthatatlanok, ellenőrízhetetlenek. Miközben mi megpróbáljuk saját ízlésünk szerint alakítani, saját képmásunkra faragni, az mégis olyan, amilyen. Ideig-óráig talán engedelmeskedik óhajainknak, mint a macska, amikor az egérrel játszik, s néha futni hagyja, de aztán hopp, egy váratlan mozdulattal fenékbe billent, amitől van, hogy gyorsabban előrejutunk, van, hogy orra bukunk, vagy teljesen más irányt kapunk, mikor ami. És ilyenkor jól fog, ha azt, amit elképzeltünk, hogy hogyan kellene a dolgoknak lenniük, elengedjük, gyorsan felmérjük azt, ami van, és azt is, ami ebből kinőhet, s ebből próbáljuk meg kihozni a legjobbat.
Cimbora, Vadkéken táncoló elefántok, Budapest, könyv, könyvbemutató
Amikor azon rágódunk, hogy de miért nem az lett, amit elterveztem, miért nem úgy lett, ahogy én akartam, miért pont velem esett ez most meg, elszalasztjuk azt az ajándékot, ami abból fakad, ami van. Helyette mérgelődünk és fölöslegesen fecséreljük az időt. Egy másik, ugyancsak repüléshez kapcsolódó, nem is olyan régi történetem ezt kiválóan bizonyítja. Egy európai reptéren maradtam hoppon, kártyámon sem, zsebemben sem volt pénz, csak épp pár ilyen-olyan, s mivel nem végeztem el az online check in-t, fizetnem kellett 35 eurót. Hihetetlen méregmennyiség tódult az agyamba, pillanatok alatt úgy feltúrbóztam magam, hogy bármelyik cékla nyugodtan kiirigykedhette volna magát engem látva. Egy barátnőmmel voltam, és ez volt a szerencsém. Kiforgattuk ruhánk és pénztárcánk összes zsebét, a nálunk levő össze pénzt, lejt, forintot, dollárt beváltottuk euróra, és valahogy meglett a 35 euró, mai világunk hetedik krajcárja. De, mivel céklafejemmel már előre láttam magam előtt sanyarú sorsomat, ahogy egyedül, pénz nélkül neki kell vágjak stoppal a hazaútnak, vagy várakoznom kell valahol, míg valaki küld pénzt a kártyámra, s aztán valamivel hazajutni, egy darabig még szorongattam magamban dühömet.

Ez csak akkor párolgott el, csak akkor józanodtam ki, és tértem vissza a valóságba, abba, hogy a lényeg az, megvan a pénz, és felszállhatok a repülőre, amikor a barátnőm elmondta, hogy egyszer régen, nagyon régen, a világnak kezdetén, olyan régen, hogy én már valószínűleg nem emlékszem (tényleg nem emlékeztem), adtam neki pénzt, mert neki akkor nagy szüksége volt rá. Akkor azt mondta, nem tudja visszaadni, én meg legyintettem, s valami olyasmit mondtam, majd visszaadja, amikor tudja, valaki másnak. Majd továbbadja. S lám, időtlen idők után én lettem az a valaki más, nekem adta vissza, és végtelenül boldog volt, hogy pont nekem, hogy tudott rajtam segíteni. Annyira boldog volt, hogy boldogsága rám is rámragadt, s örömünkben a repülőn még dőzsöltünk is, a maradék centekre vettünk valami finomat.
                                     Cimbora, Vadkéken táncoló elefántok, Budapest, könyv, könyvbemutató
Megjelent a márciusi Cimborában. A képek a Vadkéken táncoló elefántok budapesti könyvbemutatóján készültek.
© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése