2016. június 1., szerda

Akinek van bátorsága, él, akinek nincs, mozizik

Ma egy éve annak, hogy többé nem dolgozom az Oraclenál, ami bő tíz évig szolgáltatta a havi, anyagi biztonságot. Azt, amit én csinálok most, sokan nem értik, nem értékelik. Hallottam már ilyet, hogy hozzám járó hívta közös ismerősünket jógázni, amire a válasza az volt, "Edó-féle jógára"? Nem szoktam sem a mestereimet sem a diplomáimat magam előtt tólni. Mi értelme is lenne bármelyiknek, ha nem integrálnám a tanításokat? Csak félrevezetném az embereket. Viszont a foglalkozásaimon gyakran hivatkozom rájuk, akinek füle van hozzá, hallja. Nehezünkre esik az ismerősben, a szomszédban, a családtagban meglátni a változást, az értéket. Hiszen ő szolgáltatja skatulyázáshoz szokott elménknek a legjobb eledelt. Ha máshonnan jön, aki ugyanazt gyakorolja, más nyelven beszél, és még a spiri vagy tanácsadó CV-je és szépen ki van hímezve, egyből megelőlegezzük őegzótikusságának a bizalmat. De itt helyben jelen lenni egymásnak, minden mélységünkkel és magasságunkkal együtt, kevesen merjük, kevesen éljük.

Mégis, ha teljes szívvel vagyunk jelen, egy idő után ennek lehetetlen ellenállni. A szív energiája mozgat mindent, ami a mélyben zajlik, a felszínen csak a berendezés, a cirkusz, a mozi. Akinek van bátorsága, él, akinek nincs, mozizik. Akinek van bátorsága, él, azzal, akivel, azzal, amivel. Cselekszik. A cselekvés döntéseket kér. A döntésekért kell vállalnunk a felelősséget. A következményeket el kell viselnünk. A cselekvés kockázatot jelent. Kockáztatom mindazt, ami addig volt, valamiért, ami rám nézve nem tudom, hogyan fog elsülni. Az égvilágon semmi garancia rá, hogy bejönnek a számításaim. A kérdések, "És a jógából/ családállításból/ életvezetési tanácsadásból / olajozásból/ abból, amit te csinálsz" meg lehet élni? egy idő után elmaradoztak. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy igen, mert még sehogyan sem sikerült éhen halnom. Ahhoz, hogy vállaljam ennek a szabadrepülésnek a kockázatát, kellett a múltam minden egyes téglája. Kellett az, hogy már ugyanúgy nem félek a minisztériumi foteltől, mint ahogy a vécepucoló kefétől sem, kellett az, hogy tapasztalatból tudjam, ha ez a lépésem nincs megtámogatva és visszaigazolva az élet által, attól még bármikor lehet belőlem bármi, amire képes vagyok. Kellett az az alapérzés, hogy megélek a jég hátán is, mert a lehetőségek száma korlátlan. Kellett az ősbizalom, hogy az Élet megtart engem és gondoskodik rólam, a maga módján, a számomra legmegfelelőbb módon, pontosan azt nyújtva mindig, amire szükségem van (és nem azt, amit olyan jól kitervelek magamnak).

Mindenben, ami bennem történik, ugyanazt a belső impulzust találom, mindinkább azonossá válni a bennem lévő isteni lélekkel. Egyszerre integrálni az életet úgy, ahogy van, "Az élet van, előjelek nélkül" mantra segítségével, és lecsupaszítani minden fölösleget, hogy az tudjon megmutatkozni, amiért itt vagyok. Ez folytonos kockázatvállalást jelent. Nem tudhatom, fognak-e még járni hozzám emberek, nem tudhatom, fognak-e még olvasni, nem tudhatom, kell-e még az, aki én vagyok, amit magamból, magamként adni tudok. Így minden pillanatban vállalnom kell azt, hogy lehet, hogy nem kell. Lehet, hogy az, amit kimondok, amit csinálok, el fogja távolítani azokat, akik most közel vannak, és akik hozzám fordulva engem segítenek az én fejlődésemben és megélhetésemben. De nincs visszaút. Nem tehetek úgy, mintha, ha közben teljes lényemmel teljesen. Nem mondhatok ki fél szavakat, fél igazságokat, nem szakíthatom félbe a gesztusaimat. Nem visszakozhatok a diplomácia játszmái közé, a viselkedés álcái mögé. Legalábbis tudatosan nem. Marad a szabad úszás és a szabad repülés. Azzal a kockázattal, hogy lezuhanok, elmerülök. Azzal a kockázattal, hogy minden pillanatban egyedül maradhatok, de magamra soha, mert az Élet tart engem, addig, ameddig.

Igazán rettegni csak egóból lehet. A lélek egyszerű, tiszta, örök. Tapasztalatom van róla. Olyan tiszta fény, olyan kézenfekvő, annyira nem tűzijáték és fesztivál és csinnadratta, hogy ezek mellett egészen jelentéktelennek tűnik. Mégis az egyetlen, amiért érdemes, az egyetlen, aminek fényében egész létezésemnek értelme van.

arhetípusok, doTERRA illóolajok, Gandhi Spiritual Center, írások, jóga, life coaching, tudatosság
fotó: zsolt.ro
© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése