2016. május 9., hétfő

Szépen élnek

Buszoztam. Hátam mögött ismerősök ültek be egymás mellé, s a régnemlátottság örömében meg- és elosztották kisvárosi életük, rokonaik és ismerőseik életét. A város értelmiségi krémjéből való idős hölgy, ugyancsak onnan való középkorú férfi. Amikor az egyik családról érdeklődik a hölgy, több, egymás után elhangzó kérdésözönét azzal zárja, szépen élnek? A férfi megpróbál válaszolni, részletezi a család hogyvanját és hogyanélnekjét, míg a hölgy türelmetlenül közbe nem vág, de szép élnek? Igen, szépen élnek, feleli a férfi. Ettől a hölgy megnyugszik, pedig a férfi hangjából kiérződött valami bátorításféle, ahogyan ecsetelte a szép életet. Hogy kit bátorított, nem tudom, talán rokonait, talán saját magát, talán csak úgy, a szépen élünk míg meg nem halunk könnyű álom ígéretét. 

párkapcsolat, tudatosság, Erdély, család, családállítás, Zsolt, hagyomány, Gandhi Spiritual Center,

A busz zsúfolásig tele volt, helyet nem cserélhettem, így fél órán keresztül hallgathattam a beszélgetést, ami végül is, hogy Sven Nordqvist mukláit idézzem, erre ment ki:
" Ne légy szomorú, inkább mesélek neked - vigasztalta az egyik.
- Én jobban tudok mesélni - vágta rá a másik. Így hát mind a ketten egyszerre mesélni kezdtek: - Volt egy mukla... - Rendkívül jóságos és kedves volt... - Nagy volt és erős... - Meg okos és szép...! - Ő volt a világon a legjobb... - Tényleg! Úgy hívták, hogy Plumsz... - nem, Kuling...
A mese arról szólt, hogy a mukla egyszer talált egy macskát egy ládában. De leginkább is arról szólt, hogy a mukla milyen ügyes volt, a szegény macskát pedig szinte meg sem említették. "

Vajon a hölgy miket gondol és remél a szépen éléstől? És a férfi válasza? A legtöbb esetben a szépen élés mögött követik el a legnagyobb disznóságokat. Legyen az párkapcsolati hatalmi harc, játszmák, birtoklás, erőszak, incesztus, vádaskodások, hibáztatások, megalázások, hálátlanságok, függőségi viszonyok fenntartása, és kérlek, egészítsd ki azzal, ami most a te saját életedből eszedbe jut (nem, nem a szüleid életére gondoltam, hanem arra, amit te követtél el és követsz el éppen most a társaddal). 

Sok ember életébe betekintést nyerek, igazán írhatnék már több kötetet a családállításról, úgy, ahogy már olyan sok megjelent ebben a témában. Egyelőre ennek még nem jött el az ideje. Azonban amit kivétel nélkül minden párkapcsolati témánál megfigyeltem, az a másik alábecsülése. Még akkor is, amikor látszólag úgy néz ki, hogy a másik a "tettes", ő követett el valami főbenjáró bűnt (munkanélküli lett, megbetegedett, túl keveset dolgozik, túl sokat dolgozik, megcsalt, megvert, gyereket csinált vagy nem csinált, világgá ment, vagy képes lett meghalni, stb), az, aki haragszik, magát a másiknál többre tartja. Minél "jobb" lesz az, aki az ártatlant játssza, annál "rosszabbá" kell válnia a másik félnek. 

párkapcsolat, tudatosság, Erdély, család, családállítás, Zsolt, hagyomány, Gandhi Spiritual Center,

A szép élet mögött legtöbbször a kölcsönös alábecsülés, megvetés, bizalmatlanság csúnyaságai rejtőzködnek. Ennek a gyökere lehet akár a szülői minta is, de a végtelenségig nem lehet mindent a szülőkre kenni (mert egyszer csak felnő az ember, s onnantól kezdve nem számít, hogy mit tettek vagy nem tettek a szülők, csak az számít, hogy ő mit tesz vagy nem tesz magával); ennek a gyökerénél eddig mindig azt a meggyőződést találtam, hogy én jobban tudom. Ez a kamasz magatartás, ez a serdülő tudatszint az oka az emberi kapcsolatok többnyire olyanságának, amilyenségének. Még akkor is, amikor látszólag van egy erős férfi, egy alfahím, egy zeuszi archetípus, és ott van mellette a kicsi cicanő, vagy a külvilág szemében az áldozat, akinek, szegénynek, szava sincs, ha bekukkantunk lelki kulisszáik mögé, a nő részéről megpillanthatunk egy "ártatlan" kis játszmát, amit a nők egymás között azzal a büszkeséggel mondogatnak, hogy lehet, hogy ő a fej, de én vagyok a nyak. Tehát ez is csak a hatalomról és játszmáról szól, arról, hogy ki tudja jobban

A párkapcsolat azért annyira pofába ordító, fájdalmas és elviselhetetlen, mert a legintenzívebb polaritások találkoznak, ami a teremtésben létezik, a férfi és a nő. De azt, amit párkapcsolatban megélünk, megéljük baráti- és munkaviszonyainkban is, csak nem ekkora képernyőn megy a mozi. Az azonos minta azonban felfedezhető mindegyik mélyén. 

párkapcsolat, tudatosság, Erdély, család, családállítás, Zsolt, hagyomány, Gandhi Spiritual Center,

Most lehet, arra gondolsz, Edó már megint mit hőbörög itt. Ez nem is így van, mert lám, én tiszteletteljes vagyok mindenkivel, s mégis, ez a világ milyen cudarul bánik velem. Akkor csak gondolj arra, most van-e valaki a közvetlen környezetedben (társ, szerető, barát, gyerek, szülő, munkatárs, főnök, tanár stb), akiről úgy gondolod, hogy te jobban tudod neki hogyan kellene élnie, mitől válhatna egy jobb, boldogabb, s főleg veled szemben rendesebb emberré? Na, ennyit a tiszteletről... Mert tisztelni a másikat azt jelenti, nem kotnyeleskedek folyton bele a dolgába. Ha ő belekotnyeleskedik, akkor meghúzom a határaimat, az ő részét meghagyom neki, ha cselekednem kell, cselekszem, ha dönteni kell, döntök, de azon kívül az ő élete nem az én életem, nem ártom bele a dolgaiba magam, s így ártok a legkevesebbet. Ha már felnőtt, akkor tudja ő viselni az életét, ha már harmincas, de még mindig nem felnőtt, hagyom felnőni. Nem akarom megmenteni az élettől, nem segítek neki megúszni az életet. Hagyom a másikat lenni, s nem magamra bízom őt rá, hanem az Életre. 

párkapcsolat, tudatosság, Erdély, család, családállítás, Zsolt, hagyomány, Gandhi Spiritual Center,

Számomra szépen élni azt jelenti, hogy teljességben élni. Mindenestől élni. Csontig őszintén élni. Mindegy, hogy milyen kapcsolatban vagyok a másik emberrel, hogy van papírunk arról, hogy együtt kell élnünk, vagy nincs, van közös házunk vagy háztartásunk, vagy nincs, van közös gyermek vagy nincs, van közös munka, vállalkozás, vagy nincs, van baráti intimitás, vagy nincs, a lényeg, tudok-e és merek-e az lenni, aki vagyok? Elevenek vagyunk-e a kapcsolatunkban? Az elevenség kéri a démoni részünket is, az árnyékot. Fel merjük-e, tudjuk-e vállalni egymás előtt? És ezzel együtt szeretünk-e egymással lenni? Ezzel együtt tudunk-e nyitott szívvel élni? Ha igen, akkor a fájdalom, csalódás, szenvedés elviselhető, ha nem, akkor beleroppan az ember. Mert sokáig nem lehet kővé váltan élni, csak halni.

Szépen élünk, ha rá tudunk csodálkozni egymásra, ha a másikat látjuk a változásaiban, az élet áramában, és tisztelettel nézünk rá az ő életére, az áramlásra, amiben benne van, még akkor is, ha ez éppen elsodorja mellőlünk. Hogy még visszasodródunk-e egymás mellé úgy igazán elevenen, csupaszon, őszintén, nem a játszmák és felvett pózok, maszkok és szerepek szintjén, azt nem tudhatjuk. De ha a találkozás őszinte, akkor az, amit a jelen pillanat nyújt, elég.

párkapcsolat, tudatosság, Erdély, család, családállítás, Zsolt, hagyomány, Gandhi Spiritual Center,


© Gergely Edó
Fotó © Sütő Zsolt

1 megjegyzés: