2016. március 15., kedd

Pár dolog, ami miatt nem indulsz el

Látom, kotyvaszt. Aliglátok, mert még nagyonálmosvagyok. De azért a figyelmem ott van. Gondosan, mégis ösztönösen csinálja. A reggeli félhomályban a tégelyek fölé hajol. Mit készítesz? kérdem meg végül. Izzadsággátlót. Mivel én is kutyultam már magamnak ezt-azt, megkérdem, hogyan kell használni. Csak úgy bedörzsölöd, mutatja. Szinte nem is kérdem, hanem kijelentem, kipróbálom. Másnap reggel mondom neki, én ezt megveszem. Nem akarja eladni, hanem ide akarja adni. Akkor nem kell. Egy darabig megy a vita, aztán mondom neki, én minden barátnőmmel így csinálom. A keramikus barátnőmtől ha rendelek kerámiát, akkor kifizetem. Ha akar adni kedvezményt vagy ajándékot, akkor elfogadom. Ugyanígy az asztrológus barátnőm esetében, ha asztrogramot rendelek. Ha valaki ebből él, akkor neki én ki akarom fizetni, amit ad. El vagyok ragadtatva a keveréktől. Miért nem készítesz egy blogot, nyitasz egy csoportot és adod el ott a dolgaid? Hát... feleli, s közben valahol máshol jár, a nekem úgysem sikerül, én úgysem vagyok elég jó negatív mantrájában, annyian vannak ebben a városban, akik ilyesmiket csinálnak. Ennyi az érve. És tudom, erről írni fogok, mert írni kell.

Pár dolog, ami miatt nem indulsz el:
1. Annyian csinálják már, esélyem sincs labdába rúgni.
2. Amit én tudok nyújtani, úgysem kell senkinek.
3. Vannak nálam jobbak.
4. Mit szólnak a szüleim, a párom, a gyermekem, a barátok, a tanáraim, a kicsikutya.
5. Nincs elég időm.
6. Nincs rá pénzem.
7. Félek a kudarctól.
8. Mélyebb dolgokkal kívánok foglalkozni, ez nem eléggé hasznos, spirituális, gyakorlatias, tiszta, megvilágosodott (stb)
9. Húsz éve más szakmám van, nem röhögtetem magam.
10. Túl öreg vagyok.

Kérlek, folytasd nyugodtan. Aztán fuss neki úgy, ahogy én is teszem most. Nézd meg, mi lesz belőle.

Először is, szereted csinálni? Mit? Azt, amit, mindegy. Azt a dolgot, amit, még önmagad előtt is titokban, kutyulsz. Legyen az egy sál, egy krém, egy regény, egy felfedezés, egy új út a megvilágosodáshoz, alternatív jóga, kortárs zene vagy tánc, megnevezhetetlen valamicsoda, hajmeresztő ízkeverékek, stb.

Ez az egyetlen kérdésem, szereted?

Ha igen, akkor végezd. A következő ízek fognak bekeverni néha a szenvedélyes szeretettel-szerelemmel végzett dolgod édes ízébe: keserűség, elkeseredés, kiábrándulás, magány, elhagyatottság, kudarc, harag, méreg, féltékenység, alacsony önbecsülés, egyáltalánmirevalóez, stb. Ilyenkor rajtam mi segít? Eddig csak egyetlen egy dolgot találtam, és szüntelen ehhez térek vissza, ahhoz, hogy

mindentől és mindenkitől függetlenül végzem a dolgom. 

Nem törődöm mással, csak azzal, ami az én dolgom, és amit szeretek. Azzal foglalkozom, hogy a tőlem telhető legjobban, legszebben, legéberebben és legnagyobb ÖRÖMMEL végezzem. A fókuszom ide viszem vissza.

És akkor nem azzal foglalkozom, hogy hányan csinálják már, és milyen profin. Nem akarok labdába rúgni, mert más dolgom van.

Ha szeretettel végzem, akkor az út a jutalom maga. 

Nem azon töprenkedem, kell-e valakinek. Nekem kell, mert szeretem. Mert szerelem. A rákészülés olyan, mintha csak randira, maga a foglalatosság, mintha csak kedvesem ölében. Dobog a szívem, érzem, hogy élek. Hogy eleven vagyok. Hogy jó itt lenni. És ez kiárad másokra is, kirezeg, és lesz, aki majd fogja az antennáival, és egymásra csatlakozunk. Fog kelleni, de nem azért, mert jó a marketingem, hanem mert szeretetből fakad, és ez kell, erre mindannyian szomjazunk.

Mindig lesznek nálam "jobbak". Miért tettem idézőjelbe? Mert mindig lesznek, akik számára akkor és ott pont te leszel a jó. És a nálam jobbaknak csak örülnöm kell, hiszen van, akitől tanulhatok. Ha nem tudok tanulni tőle, ha versenytársként tekintek erre a nálam jobbra, akkor a fókuszt visszafordítom az örömre, és akkor a hajsza helyét átveszi a tánc, táncolok saját alkotásommal. Mozgásban maradok, de nem versenyfutásban.

Minél mélyebbről fakadó a szeretet, minél őszintébben vagyok jelen, annál inkább nem fog senkit érdekelni a "mit szólnak a többiek" klánból. Egyszerűen békén fognak hagyni, és lehet, idővel, csatlakozni fognak. Ha nem azért teszek, vagy nem teszek valamit, mert tartok valakitől, a negatív kötés helyét átveszi a másikat tisztelettel békén hagyás jóleső szabadsága.

Eleinte elcsened az időt ezekre a csemegékre. De ahogy átkerül a fókuszod a lényegtelen dolgokról a szíved számára lényegesre, a te szívenergiád, életerőd, lényegében életed is átkerül ide, a lényed közepébe. A többi, ami addig volt, lassan leépül, és egyszer csak már nincs visszaút, váltanod kell, mert beérett a belső idő. És akkor már nem kell erre időt szakítanod, mert ez lesz az életed.

Fizesd meg az árát. Mindig van valamennyi pénzünk, a kérdés az, mire költjük. Amikor elmentem Horvátországba a jógatáborba, volt 2000 lej adósságom. Nem szoktam eladósodni, elég rossz érzés volt. És akkor ott jött az a jógatábor. Csak azt tudtam, el akarok menni. És olyat tettem, amire azt mondtam, ilyet soha nem tennék, kértem kölcsön még 2000 lejt, hogy el tudjak menni. Akitől kértem, annak őszintén elmondtam, mire kell, azt is, hogy nem tudom, mikor adom vissza, mert előbb a másik adósságom kell törlesztenem. Elmentem, váratlan és kiszámíthatatlan új kanyart vett az életem, egész nyáron telemián, bazsalikomon és paradicsomon éltem, november végére törlesztettem mindkét adósságom. Aztán megtanultam nem kölcsönkérni, hanem támogatást. De soha nem akartam olcsón megúszni a dolgokat. Mindennek megfizetem az árát. Ha valaki támogatást nyújt, vagy kedvezményt, szívesen fogadom. De azt, ami számomra fontos, azt mindig megfizetem. Sok olyan embert ismerek, aki nálam jóval jobban áll anyagilag, mégis fukar, állandóan fogához veri a garast, kéri a kedvezményt, ott akar spórolni, ahol nem kéne. Az ilyen ember szüntelen szegénységben él. Kínlódik. Kínozza a nekem soha nem elég, az élet velem mindig igazságtalan velőt maró érzése. Fizesd meg a tanulás árát, úgy, ahogy a tengerparti nyaralásra, az új vagy turkálós ruhákra, a könyveidre, az étteremre, a kocsmára sem sajnálod a pénzt. A pénz anyagi energia. Tőled függ, mibe fekteted.

S nyugodtan félhetsz a kudarctól. Lesz benne bőven részed. Lesz részed arcpirító jelenetekben, megalázásban, cserbenhagyásban, elrontásban, összeomlásban. A lényeg, miért csinálod? Ha szeretetből csinálod, amit csinálsz, bele fog férni, és mindannyiszor újjá fogsz születni. Ha azért, mert imidzset, egót, karriert, pénzt akarsz csinálni belőle, akkor akár bele is halhatsz a kudarcba. Tehát érdemes félni tőle, biztosan nem úszod meg. Ha akkor ér a kudarc, amikor amúgy is kifulladt a téma iránti szereteted, akkor egyenesen áldásos lehet, legalább új, eddig még felfedezetlen dolgok felé fordulhatsz.

Ha szereted, amit csinálsz, akkor az számodra a legnagyobb szentség. Legyen az egy fülbevaló horgolása, vagy a legújabb kiállításod megnyitója. Összekapcsolódsz a szíveddel és a láthatatlanból meghívod az isteni energiát a láthatóba. Megnyilvánítasz. Mi lehet ennél fontosabb?

Nem számít, hogy hány éve ismernek úgy, mint Zsuzsika, az asszisztensnő. Ez csak egy szerep. Valami, amit eddig játsztál. Lehet, szívvel-lélekkel, lehet, kényszerűségből. Lehet, hogy ezzel az új dologgal soha nem fogsz akkora elismerést kivívni, mint a régi szakmáddal. De gyakran leszel boldog, és akkor az állandóan visszatérő hányinger helyét átveszi egy kellemes bizsergés a gyomorban. Nem állsz ellen a változásnak, és örömmel emészted meg az ételt, az életet. És akkor már nem mások fognak kiröhögni, hanem egyre gyakrabban kacagsz te saját magadon.

S ahányszor az fordulna meg a fejedben, hogy bármihez is túl öreg vagy, keresd meg az idős művész, gyógyító, író, énekes, tanár, gondozó, bárki példaképeidet. Biztosan ismersz ilyeneket. Akik jóval negyven felett lendültek be. Nem a sikerért, hanem mert szerették. Szerették azt, amit csinálnak, és ez a szeretet lett az életük. Én gyakran gondolok Szabó Magdára, Etka anyóra, Julio Iglesiasra, ez utóbbi kettőre főleg, mert a tragikust tudták átminősíteni és kihozni a legjobbat hátralevő életükből. Most hirtelen ők jutottak eszembe, de gondolkozz, sokan vannak, Többen, mint akik fiatalon belehalnak a nagy sikerükbe.

S ha már belendültek a gondolataid, fuss velük, fuss és merj és kiabálj a szabad ég alatt!

Szeress. 

Csak ez számít!

tudatosság, életmód tanácsadás, Gandhi Spiritual Center,

© Gergely Edó

13 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon sokat mondó! Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Hoppá, hová vezet az indulat? Vajon miért marhaság az, ha egy olvasója közhelyesnek, néhol semmitmondónak - értsd: ronggyá olvasottnak - gondolja azt, amit leírt ebben a bejegyzésében? És persze, azt csinál a honlapján amit akar, de én is. Adott esetben, ha lehetőség van rá, elolvasom amit ír, majd leírom a véleményemet. Különben miért hagyja nyitva azt a lehetőséget, hogy bárki kommentálja azt itt olvasottakat? Kitilthat, meg is fogja tenni, mert bennem emberére talált: nem fog tetszeni, amit erről a lufiról gondolok...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de a mosolyod a végin tetszik, várlak :D a lufim közepiből :D addig is csáóó belló, további jó kalandozást a gondolataid között :D igazán megropogtatnálak, úgy istenesen. Na, de ha egyszer felfeded a kiléted, s találkozunk, akkor, ha az életünk is úgy akarja, meg is lesz.

      Törlés
    2. a megropogtatnálak az nálam ölelést jelent, ezt most a gondolkodó énednek írtam, a szíved úgyis érti.

      Törlés
  7. Könnyen ropogtatsz, még visszaropogtatlak, és aztán lesz haddelhadd! Valamit mégsem értek: az ilyen "gyere ki a hóra", "csáóó belló" fordulatok miért kerülnek be a szövegedbe? Miért nem írod, hogy "üdv kedves" ha már?...Vagy gyere ki a rétre virágot gyűjteni. Főleg, hogy én szeretem a mezei virágot, a szívednek ezt már tudnia kellene :)

    VálaszTörlés
  8. Hm...:) igazam volt, bár nem teljesen. Most még csak moderálod a megjegyzéseimet, aztán jön a kitiltás. Kedves, bátrabbnak hittelek. Jelek emberének. Nah, mindegy...(ezt már másodszor írom)

    VálaszTörlés
  9. az igazi szerelem ott kezdődik, amikor a másikat (mindenkit, Istent is), leveszel a polcról

    VálaszTörlés
  10. Fogalmam sincs hol kezdődik az igazi szerelem. De érzem, ha elkezdődik, és sokszor nem nekem kell kormányozni. És ez milyen jó, nem? :) De csak Istennel vagyok így, az emberekkel kicsit másképp működik.

    VálaszTörlés