2016. március 4., péntek

olyan, mint a szerelem

rin emoticonVan egy gyermek, a mi utcánkon jár iskolába. Többször próbált összekapcsolódni velünk, örömmel csacsogtunk hazafelé. Nagy, kerek, meleg és ragyogó szeme van. Röpdös a szívem, ha ránézek. Reggelente az apjával megy. Eleinte köszöntem nekik, egyikük sem köszönt vissza. Csak nézett a nagy szemével, láttam, meg akar felelni az apjának, azért nem köszön. Aztán úgy döntöttem, nem falusiaskodom annyit, hát nem köszönök. Rendesen fájt nem köszönni. Ma reggel is összfutottunk. Láttam, hogy jönnek. Na, ma direkt elfordítom a fejem, gondoltam. És néztem fel a fényes égre. Aztán, amikor melléjük értem, valami felé fordította a fejem. Egyenesen rá. Bele a nagy, kerek, tiszta szemébe. És köszönt. Hangosan. Nekem. Bár kissé dadogva. Ahogy nyílt a szája, tudtam, köszönni fog, én is köszöntem, egyszerre mondtuk, jó reggelt! Zergévé változtam, versenyt urgáltam a fényekkel, s ahogy még télikabátban, tavaszi zöld ruhában sziporkáztam hazafelé, a szomszéd ház előtt egy a munkások közül, akik reggelente megcsodálják iskolába vonulásunkat, hazatértemet, azt mondta, you are so sexy grin emoticon mosolyognom kellett, valahogyan le kellett fordítania saját nyelvére azt az istenszerelmet, amiben égni látott.
S míg tegnap azt a jézusi tanítást értettem meg, miért mondta, "engedjétek hozzám jönni a gyermekeket", mert azt éreztem, ez a kerekszemű nem expilicite, de el van tiltva tőlem, ma rájöttem, nincs az az erő, az a tiltás, ami a szív útját meggátolhatná.

Inspirált a Kilátó:


- Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni?
- Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem.
gyermek, tudatosság, zene,
© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése