2016. február 24., szerda

ॐ HEART OF SILENCE ॐ - Nyári elvonulás az Adrián / Retragere de vară la Adria

ॐ HEART OF SILENCE - SUMMER RETREAT AT ADRIA ॐ
= RO, vezi putin mai jos =

HU
Ahol kikapcsolod a kütyüidet, hogy igazán ki- és bekapcsolódhass.

Elvonulás Horvátországban, Hvár szigetén, a kicsi, Vroboska halászfaluban augusztus 28-szeptember 4 között.

Az elvonulás célja ránézni mesterséges függőségeinkre, visszatalálni a természetes függőségeinkhez: a tiszta levegőhöz, a naphoz, a vízhez, a saját és a mások szívéhez, a testünkhöz, a kinti és benti természet természetes ritmusához. 

A kapcsolódás természetes függőségünkhöz, az élethez közvetlen módon történik a következő programok által: tengerparti jóga és légzőgyakorlatok, séták és kirándulások a szigeten, meditáció, relaxáció, előadások és beszélgetések, családállítás és LIP workshopok, közös főzés, közös mantrázás, éneklés és csakratánc, strandolás a kis, eldugott strandokon.

Az elvonulás ára 200 euró, amely tartalmazza a szállást és a programok díját (8 nap, 7 éjszaka). Helyedet egy 100 eurós előleg kifizetésével foglalhatod le április 15-ig. Az összeg hátralevő részét május 15-ig kell kifizetni. Amennyiben vissza szeretnéd mondani és május 15-ig jelzed ezt, az előleg 50%-át visszafizetem. Utána nem áll módomban visszafizetni, mivel az apartmanokat eddig az időpontig kell kifizetnem.
Gyermekeknek: 0-3 év között ingyenes, 3-14 év között 50 euró.

A helyek száma korlátozott, 25 fő.

A helyfoglalás a gergelyedo@gmail.com emailcímen vagy a 0751 450 416 telefonszámon történik. A foglalást kifizetheted készpénzzel személyesen, vagy banki átutalással.

Egyéb tudnivalók:

Utazás:
Annak függvényében, hogy kik jelentkeznek, autóval vagy kisbusszal fogunk utazni (bérelünk egy kisbuszt). Szombat reggel indulunk és valahol a horvát-magyar határnál szállunk meg. Az utazás részleteit emailben fogjuk megbeszélni május 15 után. Az oda-vissza utazás ára (benzin, útdíj, komp) kb 100 euró per fő.

Étkezés:
A környék éttermeiben vagy főzünk az apartmanokban. A közelben található szupermarketben minden alapanyag megtalálható, az árak kb 10-20% – kal magasabbak, mint Romániában. Amit érdemes itthonról vinni az a gyümölcs és a zöldség. Közösen is fogunk főzni.

Szállás:
Vrboska falvacskában, kényelmes apartmanokban, klímával felszerelt 2-3-4-6 fős szobákban. Minden szobához tartozik hűtővel, tűzhellyel, mikroval, edényekkel, tányérokkal, evőeszközökkel és konyharuháva felszerelt konyha. Ágyneműt kapunk, viszont törülközőről és wc papírról mindenkinek gondoskodnia kell. A szobákat délután 2-től lehet elfoglalni és reggel 10-ig kell elhagyni.

Bővebb infó itt: http://hvarsziget.hu/ A 311, 312, 313, 314, 315, 213 számú szobákat kapjuk ide.

Várlak szeretettel :D

Ha a madarak szégyellnék magukat, soha nem repülnének.

RO
Unde îţi închizi chestiile electronice pentru de-conectare, ca pe urma să te poţi re-conecta.

Retragere în Croaţia, pe insula Hvar, în micul sat pescar Vrboska între 28 august-4 septembrie.

Scopul retragerii este privirea îndeaproape a dependenţelor noastre artificiale şi redescoperirea dependenţelor noastre naturale, dependenţa de aerul curat, de soare, de mare, de inima noastră şi a celorlalţi, de corpul nostru, de ritmul natural al naturii de afară şi de dinăuntru.

Reconectarea la dependenţele noastre naturale, la viaţă se va întămpla prin exerciţii de respiraţie, plimbări libere şi excursii prin insulă, yoga la malul mării Adriatice, meditaţie, relaxare, prezentări şi discuţii, workshopuri de constelaţii familiale şi LIP, prepararea meselor comune, chanting şi cântare comună, dansul chakrelor, scăldat la ştranduri mici, ascunse.

Preţul taberei este de 200 de euro, acest preţ include preţul cazării şi a programelor (8 zile, 7 nopţi). Îţi poţi rezerva locul prin achitarea unui avans de 100 de euro până în data de 15 aprilie. Restul sumei o poţi achita până în data de 15 mai. În cazul renunţării la retragere şi anunţării acesteia până în data de 15 mai pot returna 50% din preţul avansului. După această dată acesta nu mai e posibilă, pentru că rezervarea apartamentelor se va face până în această dată.
Pentru copii între 0-3 ani tabăra este gratis. Între 3-14 ani costă 50 euro.

Numărul locurilor este limitat, 25 de persoane.

Rezervarea locului se face la adresa de email gergelyedo@gmail.com sau la nr de telefon 0751 450 416. Plata se va face cu cash sau prin transfer bancar.

Informaţii utile

Transportul:
În funcţie de cine se prezintă vom călătorii la Hvar cu maşini sau, dacă aşa ne hotărâm, cu microbuz (vom închiria una). Vom porni sâmbăta dimineaţă şi vom înnopta undeva în jurul graniţei dintre Ungaria şi Croaţia. Despre detaliile ceea ce priveşte călătoria vom discuta în email după data de 15 mai. Costul călătoriei dus-întors (benzină, taxele de autostradă, feribot) este de aproximativ 100 de euro.

Masa:
În restaurantele din sat sau în bucătăria apartamentelor. Supermarketurile din împrejurime sunt la fel ca la noi, preţurile sunt cu 10-20% mai mari, decât în România. Ceea ce merită să aduceţi sunt fructele şi legumele. Vom găti şi în comun.
Cazarea:

În apartamente confortabile, în camere de câte 2-3-4-6 persoane, dotate cu aer condiţionat. Fiecărui apartement aparţine şi bucătărie cu frigider, aragaz, cuptor cu microunde, vase, farfurii, tacămuri. Primim şi aşternuturi, însă prosoape şi hărtie igienică trebuie să ducem noi. Camerele pot fi ocupate de la ora 2 dupămasă şi trebuie părăsite până la ora 10 dimineaţa.

Puteţi vizita homepagul pentru a vedea poze cu apartamente. Ne vor sta la dispozitie apartamentele cu numerele: 311, 312, 313, 314, 315, 213http://hvarsziget.hu/

Vă aştept cu drag :D

Dacă păsărilor le-ar fi ruşine, nu ar zbura niciodată.



retreat, elvonulás, retragere, Adria, Gandhi Spiritual Center, jóga, yoga, constelaţii familiale, családállítás, csakrák, utazás, tudatosság, constienta, életmód tanácsadás, life coaching

© Fotó: zsolt.ro
© Gergely Edó

2016. február 21., vasárnap

Csak úgy, a Halak jegyében

Amikor egy éves voltam, beletotyogtam egy mészgödörbe. A szomszéd bácsi, aki segített a házépítő kalákában, csak a loccsanást hallotta, a hajamnál fogva húzott ki. Hogy mit gondolhattam akkor a szép, fehér tavacskáról, nem tudom. Nagyon akartam jönni ebbe az életbe, azt már tudom, és az is simán belefér a magamról tapasztaltakba, hogy egy év után már azt mondjam, köszi, helló, én talán mégsem. Aztán mégis. Maradtam. S történt velem a mindenféle. Sokáig azt hittem, ez a mindenféle csak az én sajátom, csak én látom a ragyogó eget, élvezem a nyers föld szagát, lobogtatom arcom, hajam a szélben, ezt a világot csak nekem találták ki, pont így, amilyen. Még a szenvedéseket is direkt rámszabták, mert ki más tudná olyan jól csinálni, mint én. S bár nagyon fontos volt számomra a családom, a barátnőm, legalább ennyire fontos volt a saját, külön világom, úgyhogy nekem kamaszként direkt áldás volt bentlakásban lakni, mert hétvégén gyakran voltam egyedül szinte az egész, hatalmas épületben. Nem félsz itt maradni egyedül? kérdezték a többiek. Nem félek, sőt, alig várom. 

Pedig gyakran féltem: a homályos, hosszú folyosókon végimenni, hallani a saját kongó lépteim, egyedül lenni a fürdőben, aztán este a szobában. Féltem. De mégis, inkább fizettem ezt az árat, csak lehessek egyedül. Lehessek magamban. Amikor nem szól hozzám senki. Amikor olvashatok kedvemre. Amikor elindulhatok megkeresni gondolataim gyökerét. Már akkor rászoktam arra, hogy egy érzést addig kövessek visszafele, amíg megtalálom az azt kiváltó gondolatot, s ha megvolt a gondolat, megtalálni a gondolat gyökerét. Amikor erre rászoktam, kb akkortájt szoktam le a keresztrejtvényezésről. Ez sokkal izgalmasabb fejtegetésnek tűnt, aminek később gyakran vettem hasznát. De ezt nem lehetett úgy csinálni, hogy közben még heten nyüzsögnek körülöttem a szobában, s még pár százan az épületben. Ehhez kellett a magány. Kellett a kinti kongó folyosó, s a benti kongó csend. Még akkor is, ha félelmetes volt. Nemrég ismét olvastuk Nemes Nagy Ágnestől az Aranyecsetet. Van benne egy majomka, aki folyton fél és meg van győződve róla, hogy ő gyáva, közben meg megmenti Szádelit, a barátját, önmagához képest hőstetteket visz véghez. Már az elején összekaptunk Márkussal, mert ő rögtön rávágta, hogy ő majomka, de én is majomka akartam lenni. Azt hiszem, mindketten azok vagyunk. 

Életfánkon csüng egy csomó félelemgumó is. És mindannyiszor, amikor lerázunk magunkról egy ilyen gumót, úgy, hogy nekiveselkedünk, és azt mondjuk, egy életem, egy halálom, ezt a gumót én lerázom, a gumó helyén kinő egy ragyogó szivárványvirág, s felröppen belőle egy aranytollú szabadságmadár. Ha sokáig üldögélek a magánypalotámban, észrevétlenül megsokasodnak körülöttem a gumók. Aztán kimozdulok, rájövök, mi zárult be bennem, mi kezdett el rothadni, milyen reményrügyemből lett időközben félelemgumó, meglátom mindezt abban, ahogy másokkal viselkedem, ahogy idegen környezetben mozgok. És akkor megrázom magam egyszer, kétszer, háromszor, és hétszerte szebben kerülök ki aktuális életmese-tavamból. Aztán ismét visszavonulok ismerkedni ezzel a hétszerte szebb magammal. Aki egy kicsit mindig fiatalabb lett közben, mégis öregebb. Aki ismét rá tud csodálkozni a szépre, a csodára, a mindenségre, és közben varázslátó szeme azt is látja, minden ismétli önmagát, milliárdnyi változatban. Minden csoda mindig más és mindig ugyanaz. 

Ezer szerteszóródó arcomat keretbe fogja ez a kettő, a kifele forduló, aki legszívesebben mindig menne, soha meg nem állna, csak azért, mert olyan jó lobogni a szélben, égni az ég fele, s kiteregetni minden bőrömet, hadd szellőzzék, a másik, a befele forduló, aki otthon érzi magát a belső végtelenben. S míg régebb azt hittem, ez bizonyára tudathasadás, ma bizalommal fogadom mindegyik ciklusomat, szeretettel köszöntöm, és időt és teret szánok nekik akkor, amikor kérik, amikor kérnek. Mert ők a belső mágnestűim, jelzik, mikor éppen melyik élettájamon van dolgom. 

Írtam ezt most csak úgy, a Halak jegyében.
tudatosság, meditáció, arhetípusok


© Gergely Edó

2016. február 2., kedd

A felkötött gyatyámtól a kötött, piros ruhácskámig

Megyek Csíkba. Megyek Csíkba! Megyek Csíkba... Nagyjából így változtak a hangulataim, miközben készültem Csíkszeredába. Bicskás csíkiak, mondta apám, az udvarhelyszéki, kamaszodó fejemnek, aki, egy szerkesztői tévedés folytán leveleztem egy csíki fiúval. Nagyon tetszett ez a csíki fiú, és én is tetszettem neki, valószínűleg velem tanulta a sors fintorát. Azért kezdett levelezni velem, mert végre egy rendes lány. A sok hobbi közül, amit felsoroltam, a szerkesztő mindent kihagyott, s betette helyette a bélyeggyűjtést, ami miatt elég sok fiú akart levelezni velem. Végül maradt kettő, aztán egy, ez a csíki. Nem lett belőle nagy lámur, de azért a szívem dobogott, amikor azt a szót hallottam, Csíkszereda. Már nem leveleztünk, amikor Szentgyörgyről Udvarhelyre utaztomban, kicsit méginkább megkamaszodva, gondoltam egyet, s felkerestem. Nagyon örültek nekem, jól megetettek, beszélgettünk egyet, aztán én tovább, ő maradt, a címét pedig törölte a fejem, maradt a jó érzés, az első élményem a városban. 

Aztán bukarestben találkoztam az elmés bicskákkal, a sok közgázas csíki legény, aki mind nagyon kemény volt, nagyon ügyes, nagyon eszes, s amikor én még azon gondolkodtam, két buli között hogyan ne kopjon fel az állam, nekik már vállalkozásuk volt. Lenéztek minket, filós lányokat, a saját csíki lányaikat is lenézték, hacsak nem voltak közgázasok. Ezért nem is szerettem velük bulizni, valahogy tartottam tőlük, ahhoz pedig nem éreztem magam eléggé magabiztosnak, hogy "harcba" szálljak velük s kivívjam az elismerésüket. De valahogy ott motoszkált bennem valami. Folyton visszakerültem a környékükre. Összebarátkoztam egy fiatal papnövendékkel, még a felszentelésére is képes voltam elmenni Gyulafehérvárra. 

Ahogy telt az idő és kezdtem nem félni a saját egómtól, úgy kezdtem nem félni ettől a nyers, durva energiától, a sok legénytől a gáton. Aztán megismertem egy embert, elsőre nem találtam benne semmi székelyest, s csodálkoztam is eleget azon, hogy lehet ez, hiszen az anyja madarasi. Elsőre nem. Akkor még nem is tudtam, hogy lesz másodszorra is, sőt, harmadszor és sokévedszer is. Gyermekünk lett. Néztem ezt a kis lényt, s néha hajmeredezve fedeztem fel benne a lankás mezőségi és tiritarka szorvány mellett a bicskás csíkit, a bükkfafejű székelyt, anyósom vérét, apám vérét, s rendesen meg kellett vetnem a lábam a küszöbön, hogy robbanó tüzeit állni tudjam. 

Ilyen előzményeimmel hívtak meg jóga és családállítás workshopot tartani Csíkszeredába. S mivel a Gutenberg Könyvesbolttal már több éve is tárgyaltunk egy könyvbemutatóról, az is lett. Sőt, gyermekekkel foglalkozás is. A biztonság kedvéért felkötöttem a gatyámat, még itthon, hogy ne vethessem a szememre, miért nem készültem, hiszen tudtam, hová megyek. 

Szóval, felkötött gatyával leültem a könyvesboltban az apróságok közé, egy harmadik osztályt hoztak el. Sziasztok, szólítottam meg őket. Csókoloooom! felelték kórusban. Utána csend lett. Csend lett egyszer. Csend lett kétszer. Csend lett háromszor. Én pedig lenyűgözötten ültem ebben a fenntartott, sűrű csendben, amilyet itthon csoportban csak szándékosan előidézve tapasztaltam, amikor leülünk meditálni, vagy relaxálni, vagy családállítani. Felkötött gatyám kötött, piros ruhácskámmá enyhült ebben a csendben, aztán megszólaltam, tudjátok, minek a csendje volt ez? Az előbb éppen az egy tenyér tapsát hallottuk. Elképedt arcocskáiknak így vezettem be a monyók gyakran abszurd világát. És lett egy intenzív, hol nagyon csendes, hol nagyon eleven és hangos foglalkozás, ahol természetesen előkerült a félelem is. Elsőre az derült ki, hogy a teremben rajtam kívül senki nem fél semmitől. Hűha, mondtam, ilyen társaságban sem voltam még. De aztán kiderült, hogy azért csak félnek néha, ki a medvétől, ki a kígyóktól, ki a lányoktól, mert amikor velük kell beszélni, sosem tudja, mit mondjon, és csak motyog. Megnyugtattam, én is így voltam a fiúkkal, főleg szerelmesen. 

Estére már teljesen belazultam. Nagyon szerettem a Petőfi utcában a mindent. Úgy éreztem magam, mint otthon, és mégis külföldön. Este következett a könyvbemutató. Bejön egy fickó. Olyan komoly. Rezzenéstelen arccal bemutatkozik, mondja, ő lesz a beszélgetőtársam. Nézem, és nem tudom hová tenni. Mi lesz itt? gondolnám magamban, ha nem lennék annyira belazulva. Lesz, ami lesz. Leülök mellé a kanapéra, tele a terem, régi évfolyamtársaim gyermekeikkel, idegenek, mégis ismerősek, barátaim, sokan vagyunk, s mellettem ez a komoly férfi, aki, láthatóan, engem számba sem vesz. Aztán hirtelen felém fordul, s azt mondja, nagyon szerette mindkét kötetet, egy szusszra elolvasta. Őszintén mondja, szeme se rebben, komoly az arca, meghökkenek. A lesz, ami lesz egyre inkább mutogatja mosolyát. És a fiatalember elkezdi a könyvbemutatót, én pedig azon kapom magam, hogy fulladozva kacagok, meg is szégyellem magam, hogy azért talán mégiscsak én vagyok itt a vendég, a meghívott, talán nem illik olyan nagyon élvezni, amit hallok, de nem bírom visszafogni magam, végigkacagom a bemutatót, számomra teljesen ismeretlen fényből látva a kis monyókat, ismét felfedezem izgalmas világukat s annyira elfelejtem, hogy én írtam, hogy, amikor néha meg kell szólalnom, azt sem tudom, mit mondjak, mit mondok.  Aztán, mintha ez nem lenne elég bőségnek, felpakol a könyvesbolt, elhalmoznak könyv- és mindenféle ajándékokkal. Amikor hazaérek, Márkus egy órán keresztül extázisban nézegeti a csudaszépeket, és kiabál, anya, ez az egyik legszebb napom!

A jóga és családállítás workshopon már nagyon otthon vagyok. Szeretem ezt az energiát, ezt a nyers, tiszta, egyszerű és őszinte erőt. Nem tudnék egyenleget készíteni, hogy vajon többet sírtunk-e, vagy inkább többet nevettünk. Örülök a jelen levő férfiaknak, mindig örülök, és itt különösen örültem. Tudom, itt is van árnyék, nagy, sötét, merev, mint a fenyő árnyéka. És mégis, árnyékostól együtt jól esik itt lenni, összekapcsolódni, együtt-érezni lélek-jelenlétben. A lét milliónyi arcának ez az arca különösen kedves nekem. Talán mert valamiért folyton dolgom volt vele, kiskamasz korom óta valamilyen formában tanítóm, mesterem. 
Gazdagon jöttem haza. Szép és okos leányok, asszonyok közül, erős és őszinte férfiak tekintetével, humorával áldva. Megosztok két visszajelzést a családállításról és a LIP workshopról:

"Nagyon tetszett, ahogy segítettél mindenkinek megérezni azt, ami van, és csak annyit tárni fel, amit még elvisel. A kérdéseid is annyira rátapintottak a lényegre, de csak tapintottak, és soha nem tapostak el semmit. " (Lázár Mónika)

Azta hej! Azta hejj!! (Az egyik férfi résztvevő)

Tiszta szívemből köszönök mindent. Tőzsér Kingának a foglalkozást és a könyvbemutatót, Burus Botondnak a varázslatos bemutatót és azt a humort, amivel minden lélekben megérintette a huncutot, Gál Mónikának, hogy nagyszerűen megszervezte nekem a workshopot és elnézte nekem, hogy nem csak magamnál vagyok rendetlen vendég, hanem nála is, a Mozgástérnek az elegáns, mégis otthonos helyet, Lázár Móninak, hogy odacipelte a több kilós olajos dobozát, a barátaimnak, hogy együtt lakmároztuk a sok finom szót, mosolyt, falatot a Petőfi utcában, a résztvevőknek a bizalmat, a fényt, az árnyékkal való bátor szembenézést.

Találkoz(z)unk ismét március derekán :) 

Csíkszereda, workshop, családállítás, jóga, Gandhi Spiritual Center, mese, meseregény, utazás, csakrák, LIP

Kép: © zsolt.ro 
© Gergely Edó