2015. április 28., kedd

Egy kis bekukkantó az éppen most születő meseregényembe

Kurukulla egy nap gondolt egy nagyot, és elment Kündü királyhoz látogatóba. Kündü király örömmel fogadta a hatalmas, szomszéd birodalom királynőjét. Miután a király alaposan megvendégelte Kurukullát s már a palacsintát is megették, a királynő előrukkolt a kérésével:
- Kedves szomszéd, nagy gondban vagyok. Talantelen, a kincstári város fenntartása nagyon sok kincsembe kerül. De hát a kincseket muszáj őríztetni, ezt te is tudod.
Kündü király homloka egy kicsit befelhősödött. Sejtette, hogy nem az ő világfinom palacsintájukra akar rájárni a királyné a hirtelen szomszédolásával, komolyabb oka van a látogatásnak. Talán katonákat akar kölcsönkérni az őrség megerősítésére, találgatta magában, de hangosan csak ennyit mondott:
- Kedves Kurukulla, ha van valami, amiben segíthetek, állok rendelkezésedre.
- Éppenséggel van, felelte Kurukulla, - egy receptért jöttem.
Hát mégiscsak a palacsinta miatt jött, szusszant fel a király. Lehet, ezzel akarja jutalmazni a város őrségét. De sokáig nem szusszantgathatott, mert a királyné folytatta: - Többé nem akarom messziről beszerezni az élelmet, túl sokba kerül. Abban a vacak sivatagban pedig nem él meg semmi. Ezért arra kérlek, add ide nekem az ételteremtés receptjét.
Kündü király értetlenkedve nézett Kurukullára: - De hiszen az ételt növényekből és állatok húsából készítjük.
- Pontosan, felelte Kurukulla kedvesen, ám kihallatszott a hangjából egy kis türelmetlen ingerültség is, - mindegy, miből készítjük, a lényeg, jól kell lakatnom a város lakóit.
- De hát azt nem adhatom oda, vetett ellent a király, - te is nagoyn jól tudod, hogy a Titoktartó Völgyben ez az egyik hétpecsétes titok! Ezt én sem tudom, és senki nem tudhatja. Ez egy olyan titok, ami ha avatatlan kezekbe kerül, veszélybe sodorja az egész teremtést!
- Na de kedves Kündü király, szólt Kurukulla, s hangja hidegen, fenyegetően csengett, - én nem vagyok avatatlan. Én igenis beavatott vagyok! Tudok és őrzök mindenféle titkot, ezzel a recepttel is királynőhöz méltóan fogok bánni.
- Sajnálom, Kurukulla, nem tehetem, de a palacsinta receptemet szívesen odaadom.
- Palacsintareceeeept???!!! Hát köszi! kiáltotta Kurukulla, most már nem leplezve haragját. - A papírt etessem meg a katonákkal? Esetleg gyúrjak belőle galuskát, hogy ízletesebb legyen?
Kündü királynak hirtelen mentő ötlete támadt: - Mi lenne, ha fognád a maradék kincset és visszaköltöznél a régi fővárosotokba, Burjánkába, ott bőven lenne enni-innivalótok.
- Még mit nem! csattant fel a királynő. - Hagyjam  a tetvek és bolhák prédájára azt a sok csodálatos palotát, a gyönyörűen kiépített várost? Eh, még egy nyamvadt tetű sem élne meg ott magában. Már túl sok munkám fektettem be ebbe a városba, hogy most csak úgy otthagyjam s átengedjem a tűző nap pusztításának. Nem! A várost éltetni kell! Utoljára mondom, kérem a receptet.

© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése