2015. április 24., péntek

Aparigraha

Szoktam lopni. Gyakran. Amikor először jöttem rá arra, hogy tolvaj vagyok, éppen egy barátnőm vásárolt CD:t nekem. Helsinkiben voltunk, és vett nekem Ismo Alankot. Kérdem, miért veszel te nekem CD:t, neked megvan. Neked veszem, felelte, ajándékba. De hát miért nem másolod le a tiedet nekem, elég hozzá egy üres CD. Felháborodva nézett rám. És elmondta, hogy ez lopás. Aztán egyszer találtam egy 20 eurós bankjegyet a házunk előtt. Boldogan lobogtatva mentem ugyanehhez a barátnőmhöz. De hát ez valakié, felelte. És? Mit és? Ez valakié, valaki elvesztette. Persze, feleltem, de hát honnan tudjam, ki vesztette el. Elviszed a rendőrségre és otthagyod, mert lehet, hogy az, aki elvesztette, elmegy a rendőrségre és ott keresi. Próbáltam összeszőni a történetet. Sehogy se állt össze. Rá pár napra mentünk Szentpétervárra. Vettem vízumot. A határnál derült ki, hogy nekem nem kellett volna vízum. Kicsivel több, mint 2o euróba került, kb 24-be. A barátnőm kárörvendően kacagott. Na tessék, nem hallgattál rám, úgyhogy kamatostól kellett visszaadd. Aztán egy barátnőm férje mondta, hogy ő a szekunál dolgozik, és egy területre, ami a szeku tulajdona, építenek új blokkokat Bukarestben, ezért nekik, akik ott dolgoznak, jár egy 3o%-os kedvezményes lakás. És tud szerezni többet is. Csak adjuk oda az előleget. És odaadtuk. Jó sokunk, inkluszív a felesége is. Amivel ő aztán lelépett. Tizenegyezer eurómmal, hogy a többiektől mennyivel, nem tudom. Ekkor már kicsivel nagyobb kamatot kértek, mert a négy euróból nem tanultam. Kezdtem óvatos lenni a lopkodásaimmal. Ha valakitől jött egy bölcs gondolat, igyekeztem visszaemlékezni, kitől is jött hozzám, és megemlíteni a nevét. Nem tanultam meg letölteni zenét, könyvet a netről. Óvatos lettem a megunt ruhákkal, a kidobott kajával, a nyitva hagyott csappal. Kezdtem rájönni, hogy valóban nem vehetek el a világból többet, mint amennyi nekem jár. Mert előbb-utóbb, ha nem ebben a születésben, akkor egy másikban, visszafizettetik velem. Ami hozzám kell érkezzék, pont annyi, amennyi, úgyis hozzám érkezik. S ha nem lopom el, akkor ajándékként érkezik, amiért nem veszik le a kamatot.

Ennyi a könyv napján. Ha kell neked egy könyv és nincs pénzed rá, mondd szépen, kérlek, és előbb vagy utóbb megkapod.

© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése