2015. március 9., hétfő

Macska bazsalikommal budapesti könyvbemutató hanganyaga

A könyvbemutató nem könyvbemutató volt. Hanem egy szépséges este, otthon. Jöttek a régi ismerősök, és jöttek az újak. Az alig ismerősök, és az ismeretlenek. Mindenki hozott valamit. Kaptam a nővéremtől, Marosiné Évatól Fodor Ákost, ha már elajándékoztam a régit, és megbántam, Dora Beedortól, aki mindig ráncba szedi bennem a slampos tündért, testápolót, hogy gondoskodjam magamról, Csilla Fazakastól a Mese az élet virágáról mesémhez készített illusztrációt, Réka Janákytól általa festett mandalát, hogy ne feledkezzem meg a középről, a lényegek lényegéről. Tibor Pihiket hozott ajándékba. Ilka, a Tintakő könyvesbolt tulajdonosa sok teát és frissen sült, szilvaízes pogácsát. És ezek csak a tárgyak. Csak. Mert mindenki elhozta a lelkét, a szívét, a mosolyát, az örömét. Kaptuk, adtuk a mosolyt és a szót, ki, ahogy érte, ki, amennyit és ahogy tudott, és ez így volt jól. Mert mindenki a legtöbbet adta, amit adhatott. Különleges könyvbemutató volt, számomra legalábbis az. Minden egyes embert külön érzékeltem, és mélyen, mint egy vezérdallamként zengett bennem a hála. Köszönöm, Szikszai Bóné Ildikó, hogy hittél ebben is.

Weiner Sennyey Tibort Zsolt javasolta. S mivel Zsolt számomra akkor is a minőségi szűrő, amikor éppen nem vagyunk a legjobban, teljesen rábíztam magam. Megjött Tibor, leültünk egymás mellé. Belenéztem a szemébe, és tudtam, esélyt kaptam a játszásra. A szárnyalásra és a nevetésre, de, ha ahhoz van kedvem, akkor akár alá is ereszkedhetek, ameddig tudok, ameddig tudunk együtt. Köszönöm, Zsolt Sütő, hogy engedsz játszani, s hogy ilyen kiváló játszótársat kerestél nekem.
És mindannyiatoknak, akik úgy döntöttetek, hogy ezt az estét velünk töltitek, mert dönthettetek volna másként is. Mindig megtisztelő, ha valaki arra kíváncsi, amit én tudok adni. És örvendek erősen, ha el tudja fogadni.

A vonaton hazafelé nekiestem a könyveimnek. Két verseskönyv egyszerre. Kiolvastam őket. Ragyogtam befele erősen, s szétáradt ereimben a mindannyiunkat összekötő lélek boldogsága.

Megosztok veletek pár csemegét, hogy ti is örvendjetek:

Fodor Ákos, Még: Mindig című kötetéből

Figyelmeztetés

Szerelem szunnyad
bennem, mint gongban a hang
- úgy érins, vagy ne.


Halk közbevetés

Amit szeretsz és
amit gyűlölsz: benned él.
Szavad rólad szól.


Teszt

Jöjj divatba. Menj
ki belőle. Ez után
derül ki: mit érsz.

Weiner Sennyey Tibor Pihik című verseskötetéből

zaj és csönd

megvan az ideje a zajnak és
megvan az ideje a csendnek
hajnalban a szomszéd házban
énekelt az egész család most
fűrészelnek és rizst csépelnek
én csak ülök megfontolok
megmérek minden mondatot
megvan az ideje a zajnak és
megvan az ideje a csöndnek is


Keret

Nem volt több csak képkeret,
hátlap nélkül, benne síküveg,
éppen elfért egyik kezembe',
így szólt, midőn belehelyezte:

"Lásd, hogy szalad át gesztenyén a sárga,
rózsaszíntől-fehérig violába,
az őszből-télbe, tavaszba és nyárba;
lásd, hogy szalad át életből-halálba."

És én láttam mindent kis keretben,
azóta hordom körbe tenyeremben;
átlátszó képkeret, benne síküveg,
csak halhatatlan lélek látja meg.

 És, hogy a szinkronicitások vannak, tudom. És most ismét megtudtam. Tibor kapott tőlem Macskát bazsalikommal, benne említem Danyi Zoltán kötetét, Hullámok után a tó sima tükrét, én kaptam Tibortól Pihiket, benne A rózsa móló című vers Danyi Zoltánnak ajánlva.
Na, ennyi elég is a szépségekről.

A könyvbemutató hanganyaga a Drót összművészeti online magazin honlapján jelent meg.



© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése