2015. január 10., szombat

Meszelem vígan az eget

Hová nősz akkorára, ha ilyen magas vagy, sosem fogsz magadnak férjet találni, mondták kislány, de főleg kiskamasz koromban gyakran, mintha én direkt nőttem volna, mintha ez lett volna minden vágyam, hogy meszeljem az eget. A franc akar férjet, lázadoztam, mint most lázad és tiltakozik a fiam, ha csak kiejtjük a kislány szót, hogy a szerelemről ne is beszéljünk. S bár akkor tényleg úgy gondoltam, hogy a franc akar, eljött az idő, amikor már én is akartam, legalább egy első csókot. Az volt az érzésem, hogy körülöttem mindenki már túl van a mindenen, és a mindenek mindenén, s nekem, a mindenit, vagy a mindenemet, sehogy sem akar összejönni az a nagybetűs Szerelem. Meg voltam győződve, hogy azért, mert túl magas vagyok, és túl nagy az orrom.

Aztán nemcsak a magasságom, de még a nagy orrom is lett csodálat tárgya. A magasságomból a hosszú lábam értékelték a fiúk, bár én még mind a mai napig nem értem, mi egy lány hosszú lábán a pláne, ha még mondjuk a fenekéről, vagy a melléről lenne szó, megérteném. A nagy orrom pedig Finnországban, ahol mindenkinek lapos vagy pisze orra van, aratott nagy sikert. Milyen szép, európai orrod van, mondták, s hihetetlen volt számomra, hogy ezt komolyan gondolják, nem gúnyolódnak. Az első csókról pedig annyit, hogy követte a második, az második pasit a harmadik, a harmadik pasit a negyedik kapcsolat, és így tovább, az idők végtelenjéig, mostanig. Gyermekem apja, életem társa vagy tíz centivel alacsonyabb, mint én, és nem ő a legalacsonyabb férfiember, akivel dolgom volt. És volt olyan magas is, hogy kisebbségi komplexusom lett tőle, ha fel kellett néznem rá, vagy kezében eltűnt a nagy lapátkezem.

Szóval, bárhogy is nézzél ki, legyél fiú vagy lány, lesz, amikor jól érzed magad a bőrödben, s lesz, amikor nem. Lesz, amikor előnyödre válik, hogy olyan vagy, amilyen, lesz, amikor hátrányodra. Lesz, akinek tetszel, és lesz, akinek nem. Hogy miért pont úgy nézünk ki, ahogy, azt nem tudhatjuk. Hallottam olyat, hogy a lelkünk eldönti, mielőtt megszületik, hogy milyen formát, alakot vesz fel, milyen testet ölt. Ha így van, akkor lehet, hogy én tényleg direkt nőttem nagyra, és minden vágyam az lehetett, hogy meszeljem az eget. Így vagy úgy, a lényeg talán mégiscsak az, hogy mit kezdek magammal, ha már olyan vagyok, amilyen. Én például, ha már akkora vagyok, mint nyárban a nap, akkor ezt jól ki is használom, s meszelem vígan az eget. S akinek nem tetszik, ne nézze. Vagy másszon létrára, s meszelje újra. Mert az is lehet, neki éppen a létrára mászást kell gyakorolni, ugyanis tériszonya van. Mindent és mindenkit a maga helyére. Mert mindenkinek helye van, pont úgy, amilyen.

Cimborába
Fotó: zsolt.ro

© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése