2015. december 22., kedd

Ajándék-emberek

Egyszer, amikor nagyon nagy szükségem volt pénzre, mert egyébként nem tudtam volna megvenni a repülőjegyet az első nyugati útamra, hogy ösztöndíjas lehessek külföldön, valakik kifizették a repülőjegyemet. Aztán, amikor már az önérzetem nem engedte meg, hogy a szüleim nyakán éljek, egyetemistaként, került egy olyan finn diákom, aki igazából társalkodónőnek használt. Az állítólagos angolórák ideje alatt csak finnül beszélgettünk, jól tartott finom ételekkel, és becsületesen kifizette nekem az órát, többet, mint amennyit kértem. Meg is tanultam az "angol órák" alatt folyékonyan finnül. 
Aztán egy férfi ellopta egy nagy rakás pénzem, nem akarlak ijesztgetni, ezért inkább nem írom le, hány ezer euróról van szó. Akkoriban nem tudtam, hogyan bánjak a pénzzel, nem becsültem, így az Élet ennek a férfinak a személyében, elvitte tőlem. Sok évre rá megismertem egy nagyon bőkezű támogatót. Kifizette, vagy jelentősen bepótolt a képzéseimbe, amikre jártam, s amelyek rengetegbe kerültek. Ha megpróbálnék egy egyenleget készíteni, szerintem most tartok kb a nullánál, az ellopott, kisebbfajta vagyon és a képzésembe és támogatásomba befektetett összeg talán most egyenlítődött ki.

 Cimbora, ünnep, életmód tanácsadás, hagyomány,


Talán nem értitek, hogy karácsony közeledtével miért írok a pénzügyeimről. Nos, mivel ez a legkézzelfoghatóbb anyagi csereeszközünk, ezeknek a velem történteknek a segítségével akartam megmutatni nektek egy érdekes dinamikát. Az élet mindig egyensúlyra törekszik. Valahogy úgy, hogy közben mindig a fejlődésünket segítse. És ehhez nem átall úgynevett "jó" és "rossz" embereket felhasználni. Mert milyen jó, hogy ellopták a pénzem, másképp megmaradtam volna egy infantilis gőgben, így legalább megtanultam a helyén értékelni és becsülni azt. Ugyanakkor nem kapok szívbajt, ha nagy kár ér, inkább megnézem, az a nagy kár mit vitt el tőlem és miért. És milyen jó az is, hogy vannak támogatóim, hogy megtapasztalhatom a bőséget, az élet megannyi ajándékát. 
Cimbora, ünnep, életmód tanácsadás, hagyomány,
Amikor szükséget szenvedtem, akkor a szűk-séget kellett megtapasztalnom, hogy tudjam, milyen érzés az, amikor az ember kilátástalan, nem lát ki a fejéből, nem látja a fényt. Amikor elárasztott a bőség, akkor a bő-séget kellett megtapasztalnom, hogy kitágul a világ, bővül a mellkas, megmutatva, amit fejből kilátással kerestem, szívvel érzéssel kellett volna. Hogy a másik ember ajándék voltát a szívem lángjának fényénél ismerhetem fel. Ha nincs ez a saját szív-fény, akkor beszűkülök, s önmagam farkát harapó vicsorító, szükölő kutyaként viselkedem. 
Cimbora, ünnep, életmód tanácsadás, hagyomány,
Jönnek az ünnepek, ilyenkor sok haszontalan ajándékot is kapunk. Ne törődj velük, mert csak jól felbosszankodsz. Hanem inkább, ha kell, titokban, mustráld meg egy kicsit szíved lángjának fényénél az ajándékozót. Lásd, a sok minden ellenére, amin ő is keresztülment, ő is ajándéka az életnek, éppen úgy, mint te. Ehhez semmi mást nem kell tenned, csak fókuszt váltanod, arról, hogy én kapok ajándékot arra, hogy egy ajándék-ember találkozik egy másik ajándék-emberrel.
Cimbora, ünnep, életmód tanácsadás, hagyomány,
Megjelent a decemberi Cimborában.
Áldást, békességet!

© Gergely Edó

2015. december 16., szerda

Monyónyár

írások, könyv, meseregény, mese, gyermek, család, utazás,

Márkus egyik kedvenc részlete a Monyónyárból:
"- Kedveseim, szólt közbe Lujzi, - ezennel megtartjuk a lakodalmatokat, tudjátok, ezt itt így szokás, és huncutul rákacsintott Samura.
Samunak átvillant a fején, lehet, hogy azok a csendes szieszták, amiket ő elképzelt magában, már csak a képzeletében fognak létezni. De sok ideje nem maradt töprenkedni. Lujzi pillanatok alatt előkerítette Monyolgát. Őt tartották az utca legbölcsebb asszonyának. Lehet, hogy azért, mert egy másik monyországból jött és olyan furcsán rakta össze a szavakat, hogy alig lehetett érteni belőle valamit. Igen bölcs asszony, mondták rá egyesek. Rejtvényekben beszél, mondták rá mások. Egy kukkot se értünk belőle, mondták rá megint mások.
De Lujzi szerint az alkalomhoz pont rá volt szükség.
Monyolga begurult a kapun. Nem biciklivel jött, vagy motorral, vagy egyéb, keréken guruló járművel, hanem ő úgy járt, mintha gurulna. Olyan kerek volt, mint egy paradicsom.
- Fiatal monyókákokokk hjol lenni-menni? kérdezte kedves hangon.
- Itt állnak előtted, kedves Monyolga, felelte Lujzi.
- Hjol? Én látni csak tiritarkulec vendégseregély, mányasszonkát, vűlegínykét sehjol, sehjol.
Lujzi észbe kapott. Házimonyó és Mezei monyó zavarukban teljesen eltűntek. De amikor aztán Lujzi súgott valamit a levegőbe, oda, ahol a fülüket sejtette, lassan megmutatták magukat.
- Ohohóóó, kurjantgatott Monyolga. Aztán még azt is mondta, hogy éhéhé, meg juhuhúúú.
Miután körbecsodálta a fiatalokat, megállt előttük.
- Drágecskáim, maguk milyen nevükbe bújkáltak beléje?
Házimonyó és Mezei monyó tanácstalanul meredtek rá.
Lujzi besegített: - Azt kérdi, mi a nevetek?
- Házimonyó, felelte Házimonyó.
- Mezei monyó, felelte Mezei monyó.
Monyolga meglepetten kiáltott fel. Aztán valami teljesen idegen nyelven, amit a jelenlevők közül senki, de senki nem értett, elkezdett hadarni valamit, a képe pedig egyre vörösebb lett a nagy izgalomtól. Most már tényleg úgy nézett ki, mint egy paradicsom. Félő volt, hogy kipukkad.
- És most én mi a csudálatot csinál? fakadt ki végül. Itt lenni egy darab Házimonyó, egy darab Mezei monyó. Én most kettejük összeházasítani, vagy összemezeíteni?
Ezt a fogas kérdést hogy, hogy nem, mindenki megértette. El is gondolkodtak mindannyian, de senki nem tudta, mi is lehetne a megoldás.
Végül Monyolga homlokán kisimultak a ráncok, arcát ismét beragyogta széles mosolya.
- Megoldásban kitaláltam! Házimenyecske és Mezei manyócská szerelemben megszűnik. Káputt. Ti lenni egy új monyócská faj. Se házi, se mezei, hanem egy harmadiká.Ti mától fogvá lenni monyoázisok, csinálni sok kicsi monyoázis gyermekecská. Ahol ti új fajotok lenni, ott mindig lenni zöld és víz és remény. És sok csiklindecská szeretet. Lujzicská drágecská, mi lenni új asszonká neve?
Lujzi egy darabig töprenekedettt, aztán ránézett az új asszonykára, a hajdani Házimonyóra, aki már egyáltalán nem tűnt olyan harciasnak, mint régebb. Úgy állt ott, mint egy gyönyörűen nyíló rózsa.
- Legyen új neved Zsenge.
- S hát Samubácskó, új férfijú neve mi legyen?
Samu ránézett a hajdani Mezei monyóra, aki egyre jobban tetszett neki. A fiatal monyó büszkén húzta ki magát szépséges asszonykája mellett.
- Legyen az új neved Délce.
Monyolga folytatta a ceremóniát: - Ti lenni nagy, új monyoázisnép kezdet, lenni alfája új élet, új zöldség, frissesség, szeretet, szépség. Lenni hacskari macskari, dunnyhásza csiklindijá palacsintárucka ljebucka bucska...
Monyolga még folytatta volna a maga érthetetlen nyelvén, de Samunak ahogy a palancsinta szó megcsapta a fülét, egyből megkordult a gyomra, s gyorsan közbe is avatkozott: - Köszönjük, kedves Monyolga az egyedülálló ceremóniát. Kezdődjék hát a lakodalom!
Zsenge és Délce egy kicsit még nyugtalankodtak az alfa miatt, elég félelmetesen hangzott és senki nem tudta, vajon mit jelenthet, de aztán megfogták egymás kezét, és elmúlt minden aggodalmuk. Hetedhét utcára szóló lakodalmat csaptak."

Ajánlom kicsigyermekeknek, nagyobbacska gyermekeknek, olyanszerűeknek is, mint én, és nálam öregebbecskéknek is. Akár angyalra is.

Lehet venni: Koinóniánál, nálunk, Booklineról, Librinél, Ábeléknál :)

írások, könyv, meseregény, mese, gyermek, család, utazás,

A kép a könyvből való, Kürti Andrea ilyennek látja Ludmillát. Hogy ő ki? Nem mondom meg :D
© Gergely Edó

2015. december 7., hétfő

Definiţia retragerii

Şi acum, te rog să îmi spui, ce este retragerea. Dar să îmi explici clar, exact ca la şcoală, definirea retragerii... Mă ia frigul de la acest cuvânt, definiţie. Dfineşte ce este retragerea, spiritualitatea, dragostea, viaţa, moartea, etc. Definiţia este anti-viaţă. Iar conţinutul cuvintelor variează de la om la om. Retragerea din decembrie a avut optsprezece conţinuturi. Pentru că optsprezece persoane au fost atinşi de acest cuvânt. Retragerea a început din clipa în care această chemare a ţintit inima participantului. Pe urmă a continuat cu împachetatul, şi pentru că nu ne vedem clar, nici pe noi înşine, nici obiceiurile de nutriţie, iar moartea prin foame nici pe atât, dar acest lucru este prezent în subconştientul colectiv ca pericol real, în loc de trei-patru zile fiecare şi-a adus mâncare pentru o săptămână, pentru propria persoană, şi pentru sinele din ea/el, care  face foame. O parte din grup a pornit seara. Cu ajutorul lui Zoli ne căţăram pe munte, şi măcar odată la toţi ne-au înmuiat genunchii. În timp ce exersam înmuierea genunchilor, am aruncat câte o privire şi în jos, şi în timp ce admiram luminile satului care sclipeau în ceaţa întunecată, era aşa de bine să ne simţim vii. A doua zi a sosit şi cealaltă parte a grupei. Cu toate că cabana era mică, ţineam la evenimentele retragerii, deci am făcut yoga în pod, când cu toată grupa, când cu jumătate din ea, am condus constelaţii familiale şi LIP (Life Integration Process), au fost prezentări, cântări (mantre şi cântece lumeşti), discuţii, meditaţie, gătit în comun, jumătate de zi de linişte. Toată lumea s-a întălnit cu succes cu demonii săi, cu temele sale, cu fricile sale, cu lacrimile şi provocările sale, fiecare în limba în care a apucat (ENG,HU,RO). . Fiecare persoană a sosit la retragere şi cu sufletul său. Şi acest lucru am simţit cu toţii, nu doar din rutină ne tot număram, dacă suntem cu toţii, ci pentru că iubeam acea culoare unică, datorită căreia ţesutul întrunirii noastre devenea şi mai colorată şi mai strălucitoare. Şi dacă cumva cineva crede, că cei care se retrag, o fac dintr-o aroganţă spirituală, ca să îşi dezvolte pe urmă în sine supărăciosul înăcrit, care pe urmă, reîntorcându-se în viaţa cotidiană spune tuturor, cum stau lucrurile, greşeşte. Ne-am retras să rădem împreună de ceaţa de dinăuntru şi de afară. Şi acest lucru am făcut cu aşa un entuziasm, ne-am eliberat prin aşa răsete, că chiar ne-am iluminat, şi îţi spunem, cum stau lucrurile: şi opozitul acestui "aşa stau lucrurile" e perfect adevărat.

meditatie, yoga, constelaţii familiale, retragere, constienta, life coaching, terapie,


Te aştept cu drag la următoarea retragere, cu mare probabilitate va fi de 1 mai. Până atunci ne vedem de revelion, pe Vlădeasa.

meditatie, yoga, constelaţii familiale, retragere, constienta, life coaching, terapie,

© Gergely Edó

Elvonulás meghatározása

 És most kérlek, mondd el nekem, mi az elvonulás. De pontosan, mint az iskolában, elvonulás meghatározása... Kiráz a hideg ettől a szótól, meghatározás. Határozd meg, mi az elvonulás, spiritualitás, szeretet, élet, halál, stb. A meghatározás életellenes. A szavak tartalma pedig annyiféle, ahány ember.

A decemberi elvonulás tizennyolc tartalommal bírt. Ennyiünket hívott meg ez a szó. Már akkor elkezdődött, mihelyt célba vette a jelentkező szívét. Aztán folytatódott a pakolással, s mivel egyáltalán nem vagyunk tisztában sem magunkkal, sem étkezési szokásainkkal, s az éhenhalással még annyira sem, de a közös tudatalattiban ott van, mint reális veszély, három-négy nap helyett mindenki egy hétre pakolt magának, és az éhenhalástól félő koplaló énjének. Egyik része a csapatnak este vágott neki az erdőnek. Zoli vezetésével kaptattunk fel a hegyre, és legalább egyszer mindenkinek megrogyott a lába. Lábroggyantgatások közben mégis, mégis, amikor lenéztünk a sötét ködben csillogó falufényekre, olyan jól esett elevennek lenni. Aztán másnap megérkezett a csapat többi része. A kicsi házban kitartottam a tevékenységek mellett, jóga a kakasülőn, mikor mind, mikor fele a csapatnak, családállítás és LIP (Life Integration Process), előadások, beszélgetések, éneklések (mantrázás és világi zene), meditáció, közös főzés, fél nap csendnap. Mindenki sikeresen találkozott a démonjaival, a témáival, félelmeivel, könnyeivel, kihívásaival, ki, amilyen nyelven éppen elcsípte őket (ENG,HU,RO). Minden egyes ember megérkezett a lelkével is. És ezt éreztük, nem csak rutinból számoltuk magunkat, hogy mind megvagyunk-e, hanem mert szerettük azt az egyéni színt, amitől még tarkább és ragyogóbb lett együttlétünk kelméje.

S aki azt hinné, hogy az ember spirigőgből vonul el, ahol aztán kimunkálja magából a megkeseredett házsártot, és mindentudón vonul vissza aztán az életbe, ahonnan megmondja a tutit, téved. Elvonultunk együtt kacagni a kinti-benti ködön. És ezt olyan lelkesedéssel tettük, olyan gurgulázva engedtük szabadjára a sok felszabadulást, hogy most már valóban megvilágosodtunk, és megmondjuk neked a tutit, a tutinak az ellentéte is pont olyan igaz.


elvonulás, közösség, jóga, meditáció, családállítás, LIP, tudatosság, mantra,


Várlak szeretettel a következő elvonulásra, nagy valószínűséggel május 1-én. Addig is, találkozunk szilveszterkor a Vigyázón.


elvonulás, közösség, jóga, meditáció, családállítás, LIP, tudatosság, mantra,


© Gergely Edó

2015. december 4., péntek

Ahimsa in adult relationships

There we were, beautiful women, sharing time and space together, and every day one more woman entered naked the river. I was not telling them what to do. By forcing things you make hearts shut. I just swam naked, and they followed, we reconnected through nature to our own nature. There was only one man, in a pure male principle, full of light and seriousness. He walked around silently, or sat silently in deep meditation. He was our guardian, protecting the pure, feminine principle, as day by day life was unfolding through our inner processes. Of course, there was also love and sexual energy, but at a different level, not at the level or reproduction and flower power, otherwise he wouldn't have resisted, he would have raped us. 

I told this summer story at the last morning of the winter retreat, just the day before yesterday. Pornography is not a taboo any more, the young generation grew up on it. They might know everything about the different shades of physical actions, without any idea of the pure, sacred sexual energy, about respect for the body, the sanctuary of the soul, about the ahimsa, the rule of not hurting, which includes also relationships. Women are afraid to say no, more afraid then to say yes. This way men will never learn to treat a woman at equal, but use her as a sexual or psychological object to satisfy the momentary desire. And this is what happens in most of the relationships. Not two adults meet, but two children, a child and a parent, or two adolescents. There is a big way until we grow up in partner relationships and sexuality, so that our every act is the sincere, respectful manifestation of a mature person, whose love really comes from the heart.
Instead of using others to feed your ego, use your heart as a compass.

With compassion.
retreat, yoga, family constellation, men, women, principles, archetypes,

Photo by Kishin Shinoyama

© Gergely Edó

2015. november 6., péntek

2015. november 4., szerda

Akkor is, ha senki nem tapsol

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leányka. Írt egy gyermeklapba verset, amit kielemeztek valakik. Lehetett kérni, hogy névtelenül jelenjen meg a vers. Ő azt kérte, mert nagyon félt a kudarctól és a nevetségessé válástól. Ki is elemezték neki, de úgy, hogy amikor megkapta az újságot, és elolvasta azt a pár lesújtó szót, elbújt szégyenében, vagy a fürdőbe, vagy a szénába, már nem emlékszik pontosan, és jól kibőgte magát. És többet nem írt. Pár évig. Mert, véletlenül, levelezni kezdett fiúkkal. Azt hitte, lányokkal fog, de a gyermeklap a felsorolt hobbikat lerövidítette egyetlen dologra, bélyeggyűjtés, így a sétálás, olvasás, rajzolás, és egyéb ügyeslányos dolgok helyett lett egy tömör, szikár bélyeggyűjtés, s ő, aki soha nem volt gyűjtő, a fiúk szemében egy roppant céltudatos, komoly lánynak tűnt, aki tudja mit akar, aki szinte már fiú, nem olyan, mint a többi hebrencs lány, csak sétál, és rajzol és olvas egész nap. És így lettek fiú levelező társai, akiken sok éven keresztül pallérozta az eszét, akik az első megrökönyödés után, hogy nem is bélyeggyűjtő, de még csak nem is gyűjtő, mégis leveleztek vele. Fiú-lány, én így, te úgy, az én gondolatom ez, a tied az, és így mentek a levéláradatok, postalesések, remegő kézzel levélbontogatások. Aztán az ég fele nyúló testek megfűszerezték a levelezéseket szerelemmel is. És a szerelem nem törődött a hajdani kielemzéssel, csak nyújtogatta buja kacsóit az ölből az ég felé, és lettek csipetnyi sziporkák, verskezdemények, prózatöredékek. Lettek műalkotás levelek, csak akkor a leánykából lett leány ezt még nem tudta. Szerelemből szerelembe, versből versbe, varázslatból szómágiába, vágyból teremtésbe fogott. Akadt egy idős bátorítója is, aki publikálta első verseit. Menj ehhez és ehhez, mondta neki, amikor azt szerette volna, hogy ismerjék meg őt szélesebb körökben is. De hiába volt a jóindulatú pártfogás, csúnyábbnál csúnyább visszautasításokban volt része. Győzzél meg, hogy jó vagy, jött az egyik válasz! Nekem tetszenek, de nem tudom átverekedni magam velük a többi kollegán, jött a másik válasz. Nem elég magyar, ahogy írsz, nem hangzik magyarosan, jött a harmadik. Nincs rád keretünk, jött a negyedik. Nem vágsz a profilunkba, az ötödik, és így tovább, és így tovább, éveken keresztül. És a leány lassan elhitte, hogy ő értéktelen, nem kell senkinek, ő egy dilettáns, egy semmire-kelő semmire-kell-ő. De írt, mert nem tudott nem írni. Akkor mutatták meg neki a blogot. Riasztotta, félt tőle. Pillangós gyomorral mégis elindított egyet. Majd szívbajt kapott az első kommenttől. Ráakadtak, olvasták. Olvasták Ők is, a nagyok. Akik tudják. Akik tanultak. Akik látják. Főleg a hibát. Főleg a helyesírásit. Akiknek hibalátó szemük szerkeszt, ezért szívlátó szemük nem ír. A leány csak írt, írt, írt szakadatlanul. Úgy, ahogy jött, nem szerkesztett. Nyersen írt, őszintén, nem volt tétje, mit veszíthet? Nem akart ő már bekerülni sehová, semmilyen körbe vagy iskolába. Csak írt, mert, amikor írt, akkor is boldog volt, ha éppen nem. Egy nap, amikor ismét éppen írt pár sort, csak úgy, olyan libegős-létezőset, az egyik ifjú író-szerkesztő titán bekommentelt, hogy milyen jól esett neki felüdülni a lány blogján, ahol friss a levegő és tág a tér, ahol nincs agyonfilózva és bonyolítva a világ, nincs elme-baj és elméskedések egymást leigázó harca, és főleg az a jó, hogy ez a lány nem gondolja magáról azt, hogy ő író, és nem is akar az lenni, mert nem is az. Ekkor vetett a lány szemében írói lelke talán életében először akkora szikrát, hogy fényénél ő maga is megláthatta, most születik meg az eddig és netovább. Egy felnőtt ember nem vár mástól elismerést és jóváhagyást, sem dr prof akadémiai cucli-muclitól, sem az apjától, sem az anyjától, sem a gyermekétől, sem a társától. Egy felnőtt ember cselekszik, vállalja a cselekvései következményeit, nem vádol és nem hárít felelősséget. És kellett ez is, ez a durva, megalázó komment, amit az írója teljes naívsággal kedvességnek szánt. Kellett ahhoz, hogy komolyan vegye magát, hogy vállalja, lehet, tele van helyesírási és szerkesztési hibákkal, de ez is ő, és valami miatt, mindezek ellenére, olyan ereje van a szavaiból származó soroknak, hogy hatással van az emberekre, gyógyító, ébresztő, gyönyörködtető, fekélyfakasztó hatással. És itt kezdte komolyan venni az olvasóit. Nem megengedni, hogy bárki jobban tudja, hogy ő hol tart. Hogy bárki lebecsmérlően beszéljen róla. Itt kezdett önbecsülése lenni, és tudatosan fejlődni az írás irányában.

Ha van benned egy alkotói impulzus, alkoss. Ha egyedül vagy ebben a világban, olyan egyedül, hogy néha süvít füled mellett a szél, akkor is alkoss. Neked írtam ezt a kis történetem. Neked, aki, lehet, arra gondolsz, na, Edó is befutott, ez már a negyedik könyve. Neki könnyű. Mi a könnyű? És mi a nehéz? Ma a siker? És mi a kudarc? Mi a boldogság? És mi a szenvedés? Kérdések, kérdések, kérdések. Amikre van minimum hét milliárd válasz. Te csak kövesd az impulzusaidat, a szíved hívását, mert a szíved a teremtés legfőbb adóvevő szerve. Pontosan tudja azt, amit, ha racionálisra akarsz magadnak tolmácsolni, csak egy zavaros hablaty lesz belőle. Kövesd a szíved hangját. Bolondságokat, sőt, őrültségeket mond. De láttam már sok tekintetben azt a szikrát, azt a furcsa fényt, ami ilyenkor, amikor egy kis bátorítás hatására meg meri hallgatni, fellobban. Igen, arra van a fény, arra van az élet, arra, a bolondságok felé. Akkor is, ha most egyedül vagy és süvít füled mellett a szél. Akkor is, ha senki nem tapsol. Akkor is, ha nincs, aki diplomával vagy tanusítvánnyal igazolja, hogy igen, te egy "fényes" író, költő, festő, zenész, terapeuta, jógi, akármicsoda vagy. Kövesd a szíved hívását, mert arra ragyog szíved napja. A legyen meg az én akaratomat pedig ajánld fel a legyen meg a Te akaratodnak. A többi nem a te dolgod. Engedd meg magadnak a boldogság örömét, az extatikus alkotás időtlen csodáját.

Szeretettel, tőlem, Neked  :D

anyanyelv, coaching, könyv, mese, tudatosság, írások, életmód tanácsadás, anyanyelv, coaching, könyv, mese, tudatosság, írások, életmód tanácsadás,


fotó: zsolt.ro

© Gergely Edó

2015. október 13., kedd

Légy hálás mindenért



Életem során szinte egyvégtében vendégeskedtem, vagy vendéget fogadtam. Mivel gyakran utazom és sok ismerősöm van, általában mindig került egy barát, a barátnak a szülei, egy régi ismerős, akinél megszállhattam. Volt, hogy hívtak, volt, hogy én kérezkedtem be valahová. Nálam is sokan vendégeskedtek, mindenféle távoli országokból is, de olyanok is, akik csak valahonnan a szomszédból, szomszéd házból, tömbházból, negyedből, városból, országból ruccantak át egy jóleső, hosszú találkozásra.

Cimbora, utazás, család, közösség, külföld, iskola, gyermek, Gergely Edó, hagyomány,

Volt sok kedves vendégem, de akadt olyan is, aki után keserű szájízzel maradtam. Bizonyára én is voltam már mind örömöt hozó, mind csalódást okozó. Most, hogy a világban egyre nagyobb a seperc alatt jövés-menés, gondoltam, írok egy kicsit a vendég-létről. A kedves házigazda meghív, hogy érezd magad otthon nála. Ez egy meghívás arra, hogy mozogj lazán, ereszd el a feszültséget, érezd jól magad. Ugyanakkor nagy valószínűséggel nem meghívás arra hogy, hozzányúlj bármihez, ami a háziak személyes dolga (telefon, laptop, ruhák, kozmetikumok, hűtő, kamra, stb), az ő engedélyük nélkül. Nem meghívás arra, hogy megfontolatlanul használd a villanyt, vizet, fűtést. Nem meghívás arra, hogy szemetet hagyj magad után, és arra sem, hogy ne tartsd be a ház játékszabályait, és ennek következtében a házigazda érezze kínosan magát miattad. Igyekezz nem üres kézzel menni. Ajánld fel a segítséged a házimunkában. Ha felajánlják, hogy használd kedvedre a konyhát, hagyd tisztán magad után. Várd meg, hogy kínáljanak, vagy ha nem teszik, de szeretnél valamit megkóstolni, mindenképp kérj rá engedélyt. Az ételt fogadd hálásan, ne különcködj. Akkor utasítsd vissza, ha valóban nem esik jól, és érzed, megbetegednél tőle. 

Meg amúgy is, légy hálás mindenért, mert senki nem tartozik neked semmivel. 
Minden, amit kapsz, ajándék. 
Ha elfogadod, köszönd meg. 

És még egy apróság, amit én is jócskán felnőtt koromban tanultam meg az egyik idősebb finn vendégemtől. Mielőtt elmész, húzd le magad után az ágyneműdről a huzatot. Ezzel is megkönnyíted házigazdáid dolgát. Aztán van még egy incur-pincur dolog, ami az én életemben nagyon sokat számított, amikor végre rájöttem. Mivel tizennégy évesen elkerültem Sepriszentgyörgyre a Mikes licibe és annak a bentlakásában laktam, utána pedig igazából már mindig máshol laktam, és nem a szüleimnél, ezt a vendég-létet elkezdtem megélni otthon is. És láss csodát, jelentősen javult a viszonyom a szüleimmel. Te is elkezdheted akár már most, hiszen igazából mind vendégek vagyunk ezen a földön. Jó vendégeskedést! Jó vendégfogadást!

Cimbora, utazás, család, közösség, külföld, iskola, gyermek, Gergely Edó, hagyomány,

Cimborába, fotók zsolt.ro
 

© Gergely Edó