2014. december 31., szerda

Kérdésedre pillanatnyi válaszom

egy régi levélre egy mai válaszom:

Van pár erős mondat, amik megmaradtak azóta, hogy elolvastam a leveled:
"bízhatok benne?" ez a kérdésed. Az én kérdésem az, te komolyan gondolod? Sorsot vállalsz vele, vagy csak kapcsolatot? Ha sorsot vállalsz, akkor komolyan gondolod, és akkor már nem az a kérdés, hogy megbízol-e benne, hanem hogy van-e benned elég bátorság komolyan venni. Hogy ez esetleg valami megváltoztathatatlant idéz elő, teremt meg, hív meg. Egy gyermeket. Például. Vagy egy olyan összefonódást, ami a halálotokig tart.

"attól félek legjobban, hogy szerelmes leszek...!!."
A szerelem még nem baj, hiszen ahogy jön, úgy el is múlik. Hanem az, ahogyan elmúlik, az a kérdés. Ha átalakul egy sorsösszefonódássá, ezt is vállalod? Szerelmesnek lenni a legkönnyebb, akárki akármikor tud. De vállalni az életet a másikkal együtt?

"Honnan tudod, ki az Igazi? Hogy mennyit adhatsz?"
Nem tudod, hogy ki az Igazi. Senki nem fog neked ilyet garantálni. De te komolyan vehetsz valakit, aki rád hat, aki megérint, aki változást idéz elő benned. S aztán meglátod, hová, mivé alakul. Az igazi ott kezdődik, hogy komolyan veszed magad, és komolyan veszed a másikat. Többet akarsz, mint viszonyt, kapcsolatot, kalandot, szerelmet. Össze akarsz kapcsolódni a másikkal. Ez már nem játék. Ennek tétje van, és ebből nincs visszaút, mert ennek komolyak a következményei, bármik legyenek is azok.

És annyit adsz, amennyit tudsz adni, és amennyit a másik tud fogadni. Ezt sem fogja senki más megmondani. Adsz, s ha túl sok neki, kicsit visszaveszel magadból. És amikor azt érzed, hogy ő nem szeret eléggé, mindig azonnal tedd fel a kérdést, én szeretem-e őt eléggé? Nekem elég-e ő, úgy, ahogy van, szőröstől, bőröstől?

"a múlt és jelen férfiai közt vívódó félig-meddig nő"
Először is, nő vagy, és kész. Nincs olyan, hogy félig-meddig nő, hacsak éppen nem most próbálod átműtetni magad férfivá, de még akkor is megkérdőjelezném, hogy nem maradtál-e belül nő.
A múlt minden férfija benne van ebben a nőben. Ettől nő. Ha kizárod őket, csak akkor lesz harc, és akkor ingáznak a múlt és a jelen között. Akitől már nem akarsz semmit, annak köszönd meg, amit kaptál, és mondd azt, van egy helyed a szívedben, és most elengedlek a saját életedbe. Ha akarsz tőle valamit, akkor azt mondd meg neki. És azt akard. Így válik egyértlművé, ami homályos, benned. Ha azt akarod, hogy a múltadként legyen a jelened, akkor először fogadd el teljes szívvel a múltat úgy, amilyen, ne akard megváltoztatni, kisminkelni. Ha a jelenben akarod őket, akkor is döntened kell. Ha nem tudsz egy mellett dönteni, akkor dönts mindegyik mellett, de a szerepek, amiket az életedben kapnak, különbözőek lesznek, lesz apapótló, lesz férj, lesz szerető, lesz haver. Én ezt még nem próbáltam, de attól még működhet De sorrend lesz közöttük, és szerintem, lesz egy, akit komolyabban fogsz venni, mint az összes többit. Én ezen a nyomon indulnék el. Ebben a komolyságban nincs annyi rózsaszín, sem annyi lufi, de erő van benne, erő, hogy elviseld azt, ami általaelindul(t) feléd :)

és még valami "szeressen, csak engem,"
és most nagyon komolyan gondold végig ezt a magadban elhangzó kérésed, vágyad. Te hogy éreznéd magad, ha egy férfi ilyet kérne tőled? Nos, innen, messziről is, látom a hajad, ahogy lobog, miközben menekülsz :D

fotó: zsolt.ro

© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése