2014. november 27., csütörtök

A másik ember szentélye

Megkerestek egy nagyobb fesztiválnak a szervezői. Ismerkedni akartak. Számomra az ismerkedés ott kezdődik, hogy

ha átlépem egy ember küszöbét, akkor mint egy szentélyt lépem át. 

És rá vagyok kíváncsi, mert elvezethet önmagamhoz, nem pedig azt zúdítom rá, hogy én ki vagyok. Ha belépek valakihez, nem állok fejre és úgy táncolok, csak mert jól érzem magam. Hogy a házigazdám érezze magát furcsán, a saját házában. Bevillant egy gyermekkori emlékem. Nagynéném a szomszédban lakott, szinte minden nap átmentünk hozzá. Istenien sütött. Egy alkalommal is ott volt a sok süti, és egy osztálytársam is az anyjával, én is az édesanyámmal. Az osztálytársam nekirohant a tányérnak, és falatozni kezdett. Én megkérdeztem édesanyámat, ehetek-e én is. Csak annyit mondott halkan, még nem kínáltak meg.

Várd meg, hogy kínáljanak meg. 

Mély nyomot hagyott ez bennem. Várd meg, hogy kínáljanak meg. Akkor is, ha közben elfogy, mert valaki más felfalja? Igen. Ez a sorrend. Hogy ez élhetetlenséghez vezet? Nem hiszem, hiszen még mindig élek és jól élek. Kivéve az egyetemista éveket, amikor akár egy hétig is variáltuk a margarinoskenyeret, mindig jutott a bőségből.

Várd meg, hogy kínáljanak meg. Főleg, ha nem hívtak meg, hanem betoppansz. Örülj, hogy beengedtek. Utána pedig várd meg, hogy kínáljanak meg. Csak mert a hely adja magát a jógához, ne kezdj el egyedül gyakorolni, mert ezzel csak azt mutatot meg, hogy ki vagy te. De esetleg pendítsd meg, hogy szívesen gyakorolnál együtt, így is elősegítve egy igazi találkozást. Óriási a különbség a kettő között. És csak azután mondd el, hogy mit szeretnél, ha már szeretnél tőlük valamit, miután láttad, kik ők. Ha nem, akkor te sem vagy egyéb, bármilyen spirituális is légy, vagy annak képzeld magad, mint egy ügynök, mint egy agresszív ügyfélszolgálatos. Csak mert azt hiszed, hogy nálad van valami nagy, és ezt a nagyot felajánlod annak a kicsinek, nem biztos, hogy ez így van. És ha tiszteletlen vagy, akkor azt a naaagy ajánlatot az a kicsi úgy fogja leszarni, ahogy van. És ahelyett, hogy hasra esne tőle, elfordul tőle, és végzi a dolgát továbbra is, kicsiben, ahogy eddig is. Mert neki ez elég. Mert a szabadságát és az önérzetét nem adja oda a nagyobb hírnévért, sikerért, világmegváltó tisztségekért. Mert nem akarja megváltani a világot, hanem végezni a dolgát, nap mint nap, gyakorolni, a maga módján.


Nagy tanítás volt számomra ez a látogatás. Rájöttem, én vagyok a gyenge láncszem. Ugyanakkor jobban, mint bármikor éreztem, hogy mennyire együtt vagyunk Zsolttal, mennyire együtt alkotjuk az egész Gandhi központot. Mindegy, hogy kifele ebből mi látszik. Néha az, hogy ő visz bele többet, máskor, hogy én. Ez teljesen mindegy, fele-fele vagyunk benne ebben a történetben, ugyanakkor teljes szívvel-lélekkel. S aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni, az tiszteletlen velünk szemben. Aki engem szólít meg, azt remélve, hogy Zsoltot, aki a mi közös történetünk minőségi szűrője, kikerülheti, az csalódni fog, mert én nélküle egy lépést sem teszek. Konzultálok vele, és mérlegre teszek mindent, mielőtt egyéni döntést hozok, vagy közös döntést hozunk. Hogy ez a mai világban furcsa? Mert mindenütt van egy góré, akié a hatalom vagy a pénz és az irányítás? Hogy főleg a férfi-női felállás furcsa, hogy egy pár végzi ezt együtt? Az lehet. De ez van, és aki ezt megpróbálja figyelmen kívül hagyni, engem puhítgatva, az azt a férfi minőséget próbálja kirekeszteni, amitől ez az egész Gandhi történet úgy áll össze, ahogy.


Szívesen együttműködünk, de nem érdekel sem a siker, sem a világmegváltás, sem a hasraesés. Ha nincs igazi érdeklődés a másik iránt, akkor az egész nem ér semmit. Akkor inkább az Oracle, a zsír biznisz, mert ott legalább nem ködösítenek, s tesznek úgy, hogy hogy, közben dehogy. Tehát, nem vágyom biznisztársakra, mert van nekem abból bőven elég. Tudom a helyüket az életemben, értékelem is mindazt, amit nyújt, és tisztában vagyok azzal, hogy mit kér cserébe. Spirituális kapcsolódásokra más központokkal vagy szervezetekkel vágyom, ha szívtől szívig. Ha meg nem szívtől szívig, hanem zsír biznisz, akkor arra is kapható vagyok, de tisztán és röviden mondják el az ajánlatukat, mit mennyiért. És akkor én is tudom, hogy mihez tartsam magam, ők is tudják, hogy mihez tartsák magukat.

Szóval, a hasraesés nem szokásom, sem miniszterektől, sem a doktor professzoroktól nem szoktam hasraesni, miért esnék hasra a spiri világban bárki előtt? De szívesen és tiszta szívből és alázattal leborulok az isteni élet előtt, és hálásan odaülök mestereim lába elé, és szeretettel meghajolok embertársaim felé.


Namaste.


Fotók: Zsolt és Edó
© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése