2014. július 11., péntek

gergelyedó bloggerpakkot kapott :D



Topánkatánc
Topánkatündér
Tündértánc

Díjat kaptam, A Topánkatánc blog írójától. Elszoktam a blogos dolgoktól, mert régóta nem blogfelület és nem blogfelületként kezelem a honlapom. Ezért aztán hatványozva örültem neki :) Köszönöm, te Drága :)



A díj kötelezettségekkel is jár, amelyeket az alábbi szabályokban foglaltak össze.
Szabályok
  1. Nevezd meg, akitől kaptad és köszönd meg neki!
  2. Ismertesd a szabályokat!
  3. Válaszolj az általa feltett kérdésekre!
  4. Jelöld meg azokat a blogokat (5-11 blogot), akiknek továbbadod a díjat!
  5. Tedd fel a kérdéseidet!
  6. Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!
Adél kérdései:

Melyik mesehős lennél legszívesebben, és miért?

Az álomlátó fiú. Meseterápiákban, szimbólumokban, állításokban még teljesen zöldfülűen, amikor a második meseállításra elmentem és meg kellett nevezni a segítőt, őt neveztem meg. Még a mese címére sem emlékeztem, de a történet szüzséjére annál inkább. Úgy éreztem, olyan, mint én, csak valamivel állhatatosabb, és nekem ezt a kitartást, elhivatottságot, állhatatosságot kell megtanulnom tőle.

Meséld el röviden eddigi életed egyik legélményszerűbb történését.

Na, most mit nevezünk élménynek? Nem tudom. Ami mélyen meghatározta az életem, az az élet maga. A születés és halál. Édesanyám már nem akart engem, aztán mégis az életem mellett döntött, leszállott a műtőasztalról, amikor már előkészítették az abortuszra, Ceausescu idejében, éjjel, egy kisváros műtőtermében. Aztán én alig avatódtam be a szexualitásba, rögtön be is kaszáltam egy abortuszt. A zsengeségből direkt a késbe csúsztam. Én akkor a halál mellett döntöttem, vállalva döntésem következményeit, saját lelkemre, meg a kis, megfoganni vágyó lélekre nézve. Később azért imádkoztam a csíksomlyói Mária lábainál, hogy nővéremnek a két veszítés után lehessen gyereke. Akkor azt kértem, akár azon az áron is, hogy nekem nem lesz. Erre mondta egy akkor nagyon jó barátnőm, hogy szerinte az Isten nem vár el ilyet, és nem ilyen fukar. Aztán tíz évre a halálos döntés után megismertem azt az embert, akiről azt éreztem, elég rámgondolnia, és kisbabás leszek tőle. És megérkezett a kisfiúnk, akinek az élete mellett döntöttem. Hogy ezek élmények-e? Nem tudom, de mindenképp a lényegről szólnak, a kimondhatatlanról.

Írj egy üzenetet gyerekkori önmagadhoz.

Ne aggódj fölöslegesen, a világ tele van nálad sokkal furcsább és sehová be nem illő emberekkel, amikor találkozol majd velük, jó kis társaság lesztek :)

Válaszolj meg egy olyan kérdést, amire szívesen válaszoltál volna.

Kérdés: Mi a legnehezebb a hétköznapokban?

A hétköznapi dolgok, a hétköznapi, de fontos dolgok és a segítő, gyógyító, alkotó tevékenységeim összeegyeztetése, például az, hogy ma készültem életem első telefonos tanácsadására. Mielőtt elmentem, háromszor elmondtam magamban, jaj, csak úgy ne felejtsem a tüzet és oda ne égjen a drága tyúkocska, amit édesanyámtól kaptam és odatettem főni. És úgy felejtettem, és odaégett, s aztán bőgtem vagy két órát a jó kozmás lelkemmel. Nem akart kijönni a sírás, csak fojtogatott a gombóc, de aztán nekiveselkedtem egy jó gyímesi kesergőnek és megeredt szépen az eső.

Továbbadom a díjat Marikának, Kürti Andinak, Móninak, Puritán Szemétnek.

Kérdéseim:

1. Ha három szóban kellene bemutatnod magad, mi lenne az a három szó?

2. Hogyan tudod megtartani az érzékenységed? Mi tartja nyitva a szíved?

3. Mesélj el egy nehéz, de abszurd helyzetet, ahol pont a helyzet abszurdítása segített túl a poklon.

4. Említs három olyan embert, tanítót, akiknek sokat köszönhetsz, akikért hálás vagy. Miért?

Puszillak, meggyecskék :)


© Gergely Edó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése