2013. november 22., péntek

Entitás

Első órám Szilágyi N. Sándorral. Ülünk ketten a későbbi barátnőmmel, mint két bükkmakk, vagy két bikfic, várjuk, vajon milyen lesz ez a háromszemélyes óra. Doktoranduszi kegy, hogy csak nekünk kettőnknek mesél ez a remek ember, mint valami VIP-eknek. És most mondják meg nekem, mit jelent az a szó, hogy entitás. Meredek rá, és eszembe jut egy barátnőm, aki itt végzett, ezen az egyetemen, és mondta, hogy egy másik barátnőjével együtt folyton amiatt szorongtak, hogy egyszercsak kiderül róluk, hogy buták. Azóta egyikük ledoktorált, a másik két mesteri fokozatot is szerzett. Na de ülök ott, meredek Sanyi bácsira, várom, hátha a kolleganőm válaszol, hiszen ő itt végzett, biztosan okosabb, mint én. De kussol a csend is. Sanyi bácsi felkacag, na, ilyen szavakat nem fognak itt hallani, hogy entitás, meg ilyenek, amiket mindenki használ, de senki nem ért. Az én óráimon, biztosítom magukat, hogy csak olyan szavakat fognak hallani, és használni, amit értenek. És ez így is volt. Most már tudom, miatta kellett beiratkoznom a kisdoktorira, és amiatt kellett aztán gyorsan ki is iratkoznom, mert az egyetlen, aki így gondolkodik. Én meg már túl öreg voltam ahhoz, hogy fecséreljem drága időmet haszontalan érthetetlenségekre, olyan szakzsargon megtanulására, amit utálok, amit szerintem csak a legbelsőbb berkek értenek, de ez a feltételezés is csak egy nagylelkű megelőlegezés részemről.

Hogy valaki mennyire van otthon magában, a világban, a szívében, az is jelzi, milyen szavakat használ. Minél jobban fél attól, hogy kiderül róla, hogy esetleg buta, annál inkább ködösít. Minél többen támogatják ebben a ködösítésben, annál nagyobb biztonságban érzi magát, mint entitás, a sok más entitás között.

Hála Istennek nem lettem akadémikus. Ez az idő alatt, amíg az lehettem volna, de nem lettem, írtam és sírtam sokat. Sírtam, mert megismertem olyan embereket, akik annyi félelmemmel és szorongásommal és démonommal segítettek megismerkedni, hogy nem győztem számlálni, s írtam, mert az írás által teremtek és teremtődöm. Tanultam is sokat, még akadémikusoktól is, de teljesen érthető dolgokat, például biógazdálkodásról és a táplálkozásról hallgattam előadásokat. Azóta is folyamatosan és intenzíven tanulok, olvasok, tanítok, keresek, összerakok, szétszedek, összerakom magam, szétszedem magam, és jó sok egyebek. Az entitásokat kerülöm, szerencsésen elkerülnek ők is. Ha netalántán mégis összetalálkozunk, megnyugodva kacsintok rájuk, s hagyom, hogy menjenek tovább. Nincs egymással dolgunk.

S ágyesz bugyesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése