2013. május 14., kedd

Geréb Marikával egyik szép, közös kalandozásunk a Cimborában

A kacskaringók útjai kifürkészhetetlenek. A finn meseregény fordításomból lett egy Monyókönyv, a kis, finnes cikkből, amit Geréb Marikával közösen írtunk, Edóságok rovat a Cimborában, a hátfájásomból jóga és életút :) és sorolhatnám....

Felteszem ide a cikket, amit 2011 őszén írtunk, most bukkantam rá. Nagyon szeretem benne főleg Vililonkát és Marika egyedi, a sok nem által addig feszített mondatait, míg végül megigenülnek :)



"Mielőtt a finn nyelvvel kapcsolatba kerültem volna, nem sokat tudtam a skandináv gyerekirodalomról. Ismertem Andersent, és mesegyűjteményekből, novelláskötetekből pár  mesét, novellát, történetet. Aztán, pont, amikor már kezdtem érteni a finn filmeket is, néha egy finn kislányra kellett vigyáznom. Kedvenc rajzfilmje a Múmik volt. Bár eleinte nem ragadott meg különösebben, és csodálkozva figyeltem az egész ország területén és minden korosztály képviselőinél észrevehető „múmi-mániát”, s a hajam is égnek állt már, amikor Múmi kazettát láttam, egy idő után a helyzet kezdett furcsa mód megváltozni. Amikor leültem a kislánnyal rajzfilmet nézni, és ki kellett választani az aznapi mesét, én voltam az, aki a Múmi meséért hisztiztem. Minél inkább kezdtem ráérezni a nyelvben rejlő finomságokra és mélységekre, annál jobban megérintettek a történetek. És már nem csodálkoztam azon, hogy a kislány már únja ezeket a rajzfilmeket, és azon sem, hogy számomra egyértelműen és véglegesen megúnhatatlanokká váltak. Egy idő után aztán elővettem az ajándékba kapott Múmi könyveimet. És lassan, szinte észrevétlenül váltam én is ugyanolyan „múmi-mániássá”, mint minden finn, mint azok, akiket eleinte kissé lemosolyogtam. 

A Múmi meséket Tove Jansson írta és ilusztrálta, aki finnsvéd (Finnországban született, de svéd anyanyelvű) származású írónő, festőnő, ilusztrátor és képregény író volt. Bár a Múmik eleinte képregény figurák voltak, amelyek sorozatokban jelentek meg egy angol napilapban, a múmi karakterek idővel egyre komplexebbekké váltak, a történetek pedig árnyaltabbak, gyermekek számára is érthetőek és élvezhetőek . A Múmi kötetek egyre újabb és újabb kiadásokat érnek meg, és magyarul is egyre több kötet jelenik meg. Én most az egyik kedvenc  kötetemből, pár történetből szeretnék részleteket megosztani veletek. A kötet címe A láthatatlan kisgyerek, ez is megjelent már magyarul, de, mivel az nincs meg nekem, saját fordítással vezetlek be a múmik és barátaik világába.

Először a kötet címét is adó Történet a láthatatlan kisgyerekről című meséből idézek. A történet röviden a következő: a Múmi völgyben lakó múmi családhoz elhoznak egy árva kislányt, Ninnit, akit egy olyan nő vett örökbe, aki tulajdonképpen nem szereti a gyerekeket. Örökös iróniájától és hideg, cinikus megjegyzéseitől a kislány fokozatosan láthatatlanná válik. Amikor a Múmi házban lakó gyerekek próbálják őt bevonni a játékba, kiderül, sem játszani nem tud, sem verekedni. Semmit, amit egy gyereknek tudnia kell. Ekkor a Kis Myy, aki szókimondásáról híres, azt mondja: „- Nem tud felmérgelődni, mondta a Kis Myy. Itt a bökkenő. - Figyelj, folytatta Myy, miközben odaállt szorosan Ninni elé és fenyegetően méregette, - soha nem lesz saját arcod, ha nem tanulsz meg verekedni. Hidd el nekem. – Nem, természetesen nem, hagyta rá Ninni és óvatosan visszavonult.”  A történet végére mégiscsak gyerek nő a kislány ruhába, ugyanis a családtagok meg akarják tréfálni Múmimamát, aki saját gyerekeként szerette és gondozta Ninnit is. Mivel Ninni nem érti a tréfát, azt hiszi, Múmimama veszélybe került, és a kétségbeesés, a düh és a megmentési szándék olyan erőket mozgat meg benne, amelyektől visszanyeri emberi alakját. 

Másik kedvenc mesém a Vililonka, aki hitt a szerencsétlenségekben.  A vililonkák is egy faj, miként a múmik is, de általában rendszerető, tisztességes, elegánsan öltözködő nőfigurák. A Vililonka, aki hitt a szerencsétlenségekben című mesében Vililonka a családi örökség rabságában él. Bár ezt soha nem képes bevallani önmagának, fárasztja és elkeseríti, hogy életét a rokonok láthatatlan tekintetének jóváhagyó pillantása alatt éli. Szívében viharerősségű a szabadság utáni vágy, de ez a hétköznapok szintjén egy érthetetlen és megmagyarázhatatlan félelemben nyilvánul meg. Attól fél, hogy egyszer a vihar elviszi mindenét, az összes porcelán csecsebecsét és az örökölt tárgyakat. Ezzel az erős vággyal be is vonzza életébe a vihart, ami aztán el is viszi a házát mindenestől.  És akkor Vililonka végre felsóhajt: „ – Most már soha többé nem félek, mondta mintegy önmagának. - Most már teljesen szabad vagyok. Ezentúl már örülhetek bárminek.
Letette egy kőre a kis, macskakölyköt ábrázoló nippet. Valamikor az éjszaka folyamán letört az egyik füle és fáradt olaj cseppent az orrára. Ettől egészen új kinézete lett, macskaszerű és kissé pimasz.
Felkelt a nap. Vililonka kiment a nedves homokra. A vízen hullámzó rongyszőnyegét algákkal és kagylókkal diszítette fel a tenger, és biztos, hogy egyetlen rongyszőnyeg sem volt még ilyen alaposan kimosva. Vililonkát kacagás csiklandozta. Megfogta a rongyszőnyeget és belehúzta a hullámokba.
Belemerült egy hatalmas, zöld hullámba, ráült a szőnyegére és beevezett a sziszegő, fehér tajtékba. Ismét elmerült, lemerült egészen a tenger fenekére. Egyik áttetsző, zöld hullám a másik után csapott át a feje fölött. Ekkor Vililonka ismét felemelkedett, bele a napsütésbe és köpködte a vizet és kacagott és kiabált és táncolt a szőnyegével a hullámverésben.
Soha életében nem volt még ilyen boldog.”

Egy másik finn szerző, akivel közelebbi kapcsolatba kerültem, Hannu Mäkelä, aki a kortárs finn irodalom egyik legjelentősebb és legtermékenyebb írója. Minden műfajban otthonosan mozog, a gyerekirodalmat pedig különösen magas szinten műveli. Három kisregényét fordítottam le a Ki más, mint Buhú úr, Buhú úrnak szomszédja lesz és Buhú úr elutazik címmel. 

Buhú úr egy különös figura, aki valahol a valóság és a mese határán lakik, és akit kemény megpróbáltatások várnak az életben, a gyerekek és a felnőttek világa. Habár neki, mint kis, fekete varázslónak, a gyerekek ijesztgetése lenne a dolga, ez sehogyan sem sikerül. Rettentesen magányos, elszigetelt életébe előbb a gyerekek szivárognak be, akik, ahelyett, hogy megijednének tőle, magukhoz szelidítik a sokszor mulatságos, ám félénk és igen szeretnivaló emberkét. Aztán Sörpocak tengernagy személyében egy rendkívül nehéz természetű szomszédot kap, akivel idővel összebarátkozik. 

A Ki más, mint Buhú úr rövid történeteiből Buhú úrral ismerkedünk meg, életkörülményeivel, szokásaival, szórakozásával, gondolkodásmódjával. No meg a három gyerekkel: Mikkoval, Rimmával és Timppával. 

A Buhú úrnak szomszédja lesz már kisregény, Buhú úr, Sörpocak tengernagy és a gyerekek kalandozásait mutatja be a föld alatti világban. Egyfajta, a mindennapok eseményeibe, érzéseibe, konfliktusaiba beavató regény ez gyerekek számára, hiszen a helyzetek sok olyan problámával szembesítik a kis olvasót, amelyekkel talán naponta küzdenek. Mind az öt szereplő érettebben, bölcsebben kerül vissza a föld színére. 

A Buhú úr elköltözik kisregény a mai városi élet abszurd körülményeire, helyzeteire világít rá. Buhú urat kilakoltatják erdőszéli házikójából, ugyanis pont arra vezet el az épülő autópálya. Egy többemeletes házban utalnak ki neki lakást. Buhú úr fokozatosan ismerkedik a halálosan ijesztő, zajos és bonyolult házzal, lifttel, szomszédokkal. Aztán a városi élettel, a tengerrel. Szerencséjére ismét találkozik a gyerekekkel, Sörpocakkal és Ernesztinával, akit még a föld alatti kalandozásai során ismert meg. Mégiscsak van valami, ami még a városi életben is menedéket nyújthat, ez pedig nem más, mint a szeretet.

Amint Buhú úr hazafelé sétált, az ég kristálytisztán ragyogott fölötte. A csillagok a helyükön fénylettek, a sárga, óriási hold éppen a feje fölött dagadozott nagy büszkén. A szél éjszakára elcsendesedett, ellenben a fagy annál csípősebbé vált. Minden, ami eddig nyirkos, nedves volt, szárazon repedezett, jegesen fénylett. De Buhú úr észre sem vette, hogy milyen hideg lett. Arra gondolt, milyen jó, hogy legalább egy embert ismer, s néha találkozhatnak. Ez még a komor és sötét életét is képes volt bevilágítani, s olyan tiszta jókedvre derítette, mint a frissen hullott, fehér hó.” (Edó)

************************

A tavaly 65 évet betöltő múmik és az eleve öregúrnak született Buhú mellett izgalmas színfolt a finn irodalomban Tatu és Patu, a két furavári fivér, akik Aino Havukainen és Sami Toivonen tollából és színvilágából keltek életre. A két lurkó tökéletesen beillik abba az enciklopédiaszerű világba, ahonnan ki-kikandikál az olvasók felé: mint két kis tudós, egyik vastag rózsaszín keretes szemüveggel, fúrnak, faragnak, csavaroznak, kitalálnak és feltalálnak. Nekik el is hiszi az olvasó, hogy amit mondanak, igaz: hogy van a világon pocsolyakészítő-gép és pfújosétel-kijelző, hogy az óvoda nagyon bonyolult, s hogy vannak a világon Emesék, akiknek nem könnyű az elalvás.
Tatu és Patu két csalafinta magyar lurkó is lehetne, de nem az: a világ, amelyben élnek, nagyon is finn. Egyik legizgalmasabb könyvüknek a 2007-ben megjelent Tatu és Patu Finnországát tartom (Tatun ja Patun Suomi), amely a megjelenési évében a legjobb ifjúsági könyvnek szánt Finlandia Junior díjat is kivívta. A lurkók révén különös varázsa lesz a finn furcsaságoknak, a szaunának, a középen lyukas rozskenyérnek és a Szent Iván-éji mulatságnak, a Juhannusnak. Azt is mondhatni, a fiúk nem mellékesen finnek: a sok színes rajzon egyszerre vannak elrejtve és kikarikírozva a finn szimbólumok, a Kalevala-ékszerek, a Marimekko-terítők, az Alvar Aalto-féle vázák, úgy, hogy a könyv bármely finn kultúra és civilizáció előadás szemléltető eszközeinek is beválna. Abban a világban, ahol a lurkók élnek, nincs rejtegetnivaló: megférnek egymás mellett a zöldek és feketék, fiatalok és öregek, finnek és svédek, a boldog, kerek családok, és az ugyanolyan boldog, gyermeküket egyedül nevelő anyák. Mi több, a fiúk világában szinte bárkiből lehet Mikulás, úgyhogy érdemes nagyon jó és ügyes gyermeknek lenni.
A Tatu és Patu könyvek közül Bába Laura magyar hangján négy kötet olvasható:
* Tatun ja Patun oudot kojeet (2005) = Tatu és Patu fura masinái (2007)
* Tatu ja Patu työn touhussa (2006) = Tatu és Patu a munka hevében (2008)
* Tatu ja Patu päiväkodissa (2004) = Tatu és Patu az óvodában (2010)
* Tatun ja Patun outo unikirja (2008) = Tatu és Patu fura altatókönyve (2011)

Ha a gnómszerű lurkók, Tatu és Patu, icipici emberek, akkor icipici emberek Mauri Kunnas kutyái is, a kétlábúak, akiknek szintén vannak kutyáik, négylábúak. Mauri Kunnas állatai hús-vér élőlények, akiknek van arcuk, embernevük, múltjuk, történelmük, irodalmuk, még eposzuk is. A finnek eposza a Kalevala, a kutyák eposza pedig a Kutyák Kalevalája. A kettő közötti hasonlóság nem véletlen, történetekben és ábrázolásában is sok a kapcsolódó elem: kutyákat hódít a kutyanőcsábász hírében álló kutya-Lemminkäinen, aki aztán porul jár, s akinek az édesanyja úgy fésüli össze a csontokat, ahogy a „nagyoknál”, az embereknél, Aleksi Gallen-Kallela Kalevala-ábrázolásán teszi.
Egy másik finn klasszikus regénynek, Aleksis Kivi Hét testvérének szintén létezik kutya-változata: a hét kutyatestvér is küzd az olvasás- és írástanulással, főleg az S betű a baj, s jajgatnak a varjú-kántornak, hogy miért nem születtek ők mókusnak, bezzeg akkor az élet. Az állatfigurák könnyeddé, légiessé teszik a cselekményt is: egyáltalán nem hat furcsának, hogy a világszép szűzleány rózsaszín pufók malac, a vőlegénye pedig, akiért búban eped, picusnyakkendős varjú.
Kunnas történetei egymástól függetlenek, egyenként is élvezhetők, a színvilág, a formák és a megközelítési mód viszont ad a műveknek egyfajta folytonosságot: visszatérő motívum például Hakkarainen úr, a holdkóros kecske és a képeket átszelő pók. Kunnas állatai gömbölydedek és Kunnas könyveit lapozgatva a világ nagyon kerek: élnek bennek sportolók is, és rokkerek. A Nagy sportkönyv a világon létező sportok enciklopédiája, a Nyrok City pedig képregényparódia.
A mai finn ifjúsági irodalomról elmondható, hogy színekben, képekben gazdag, és nem csak múmik és Mikulás. Még akkor sem, ha Mauri Kunnas történetei közül is a Mikulás-történetek örvendenek legnagyobb népszerűségnek: Kunnas Mikulását ismerik a japán és a thaiföldi gyermekek is. Magyarul eddig négy Kunnas-féle Mikulás-történet jelent meg: ,
* 12 lahjaa jolupukille (Mikulás 12 ajándékot kap), 1987
* Joulupukki ja noitarumpu (Mikulás és a varázsdob), 1995
* Tassulan tarinoita - Onnin paras joululahja (A legszebb karácsonyi ajándék), 2003
* Joulupukki (Mikulás), 2005

Képek pl. innen:
(Marika)
(Cimbora, 2o11)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése