2013. február 11., hétfő

Egy pár



A havas, ködös tájból csipkézetten bontakozott ki a dombon magányosan álló fa. Gyönyörködtem benne. Amikor azonban a vonat közelebb ért, meglepődve láttam, hogy egy másik fa válik ki mögüle, szinte ugyanolyan, mégis más, egy önálló, külön fa. 

Vannak párok, akiket messziről egynek látok. Ilyenek a szüleim is, sok ismerősöm. Nem tudok csak egyikükre gondolni. Ha csak egyikükről beszélek is, ott bújkál mögötte a másik, a párja, s csak idő kérdése, mikor közeledem annyira hozzájuk, hogy kikacsintson. Vannak olyanok is közöttük, akik elváltak, külön vannak, esetleg most pont mással élnek, mégis, ha egyszer láttam őket párban, láttam őket egy faként, továbbra is az egységet érzékelem bennük.

S ugyanígy vannak, akik azt mondják magukról, hogy ők egy pár, én mégis kilométereket és kilométereket utazom, míg eljutok egyiktől a másikig, s ha eszembe jutnak, soha nem egyszerre, együtt, hanem mindig csak az egyik, vagy a másik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése