(hacsak nem
vagy állatorvos, inkább add tovább olyannak, aki szeret lovagolni)
Már megint
mikuláskarácsonynévnapszülinapballagás van, jajmitvegyek, jajmitvegyek! Az idő sürget,
végül találomra megveszek valamit, ami megtetszik, szépen becsomagoltatom,
bízom benne, hogy bár egy kicsit tetszeni fog neki, és várom, mielőbb
szabaduljak meg csomagomtól, hogy felszabadulhassak. Kibontja a csomagot,
kínosan mosolyog, megköszöni, valamit összehord, ami elsül, mikor jól, mikor rosszul,
megpróbál minél hamarabb megszabadulni a csomagtól, hogy felszabadulhasson. Már
megint egy kacat, amit egy ideig udvariasságból őrízgetni kell, gondolja
magában. Bár egy kicsit jobban tettethette volna, hogy örül neki, mégha nem is
örül, gondolom én, s megszabadulva az ajándékozás terhétől, próbáljuk mielőbb
elfelejteni az egész cirkuszt.
Ki ne ismerné az ehhez hasonló helyzeteket?
Biztosan voltál már mindkét szereplő, így mindkét fél reakciója ismerős lehet számodra. És nem
elég, hogy az ajándékozási alkalmak az ünnepekkel vagy egyéb, hagyományos eseményekkel
együtt évente visszatérnek, az ajándékgyártók kitalálták, hogy egyre több kell
nekünk ezekből, így most már van Bálint napunk is, nyuszink is, és még ki
tudja, mi vár ránk! Aki már nyakig van az ajándékozás őrületével, az esetleg
arra gondol, hogy ő kimarad ebből a buliból. De kár lenne teljesen kimaradni
belőle. Inkább azt kellene megnézni, melyik lehet az az ajándékozás öröméhez
visszavezető út, amely a leginkább passzol hozzánk.
Elmesélem nektek,
én hogyan szeretek ajándékozni. Lehet, hogy ti is szoktátok így, vagy az is
lehet, meginspirál, amit írok és a ti fejetekben is születik pár remek ötlet.
Amikor elkezdtek a megszokottól eltérő módon ajándékozni, eleinte kiakadhatnak
a rokonok, a barátok pedig azt mondhatják, hogy heh :-/ De egy idő után
hozzászoknak, és elkezdenek ők is hasonló módon meglepni téged, vagy pedig
beindul a saját ajándékozási stratégiájuk.
Gyakran
megengedem magamnak, hogy pont karácsonyra, vagy születésnapra ne adjak ajándékot.
Természetesen van, hogy összejön pont akkorra valami szép meglepetés, de, ha
mégsem, akkor tisztább ügynek tartom bevallani, hogy most nem sikerült. Nem
volt időm, erőm, kedvem utánajárni, elkészíteni, figyelmesnek lenni. Amit
azonban még gyakrabban szoktam, hogy, ha meglátok valamit, amiről valaki egyből
bekattan, úgy érzem, az a tárgy éppen egy bizonyos személyhez illik, és
tetszene neki, még akkor is, ha hozzám például nem illik és, ha én kapnám, nem
örülnék túlságosan neki, nos, ilyenkor megveszem a tárgyat. Van, hogy éppen
valami alkalom közeledik, amikor odaadhatom, ilyenkor várok vele, de
legtöbbször odaadom rögtön, azzal, hogy ez az ajándék éppen téged keresett.
Olyan is van, hogy titokban nyomozok, próbálom kideríteni, van-e valamilyen vágya,
vágyik-e egy bizonyos tárgyra, ha igen, és a zsebem megengedi, akkor
megpróbálom megszerezni. De sokszor elajándékozom a saját tárgyaimat is, akkor
is, ha én is kaptam, vagy ha nagyon értékesnek találom azokat. Ha megtetszik valamim
valakinek, akiről úgy gondolom, hogy ő jobb gazdája lenne, jobban tudna élni
vele és szeretetével, örömével éltetni azt a dolgot, neki adom. Ajándékozz lazán, örömmel és nagyvonalúan, ha
azt szeretnéd, hogy neked is így ajándékozzanak az emberek. Kezdheted rögtön
saját magaddal, lepd meg magad valamivel, amit nagyon szeretsz, s amit, ennek
ellenére, már régóta nem vettél meg magadnak, vagy tettél meg magadért.
(megjelent a szeptemberi Cimborában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése