2012. október 4., csütörtök

Ajándék lónak ne nézd a fogát



(hacsak nem vagy állatorvos, inkább add tovább olyannak, aki szeret lovagolni)


Már megint mikuláskarácsonynévnapszülinapballagás van, jajmitvegyek, jajmitvegyek! Az idő sürget, végül találomra megveszek valamit, ami megtetszik, szépen becsomagoltatom, bízom benne, hogy bár egy kicsit tetszeni fog neki, és várom, mielőbb szabaduljak meg csomagomtól, hogy felszabadulhassak. Kibontja a csomagot, kínosan mosolyog, megköszöni, valamit összehord, ami elsül, mikor jól, mikor rosszul, megpróbál minél hamarabb megszabadulni a csomagtól, hogy felszabadulhasson. Már megint egy kacat, amit egy ideig udvariasságból őrízgetni kell, gondolja magában. Bár egy kicsit jobban tettethette volna, hogy örül neki, mégha nem is örül, gondolom én, s megszabadulva az ajándékozás terhétől, próbáljuk mielőbb elfelejteni az egész cirkuszt.

 Ki ne ismerné az ehhez hasonló helyzeteket? Biztosan voltál már mindkét szereplő, így mindkét  fél reakciója ismerős lehet számodra. És nem elég, hogy az ajándékozási alkalmak az ünnepekkel vagy egyéb, hagyományos eseményekkel együtt évente visszatérnek, az ajándékgyártók kitalálták, hogy egyre több kell nekünk ezekből, így most már van Bálint napunk is, nyuszink is, és még ki tudja, mi vár ránk! Aki már nyakig van az ajándékozás őrületével, az esetleg arra gondol, hogy ő kimarad ebből a buliból. De kár lenne teljesen kimaradni belőle. Inkább azt kellene megnézni, melyik lehet az az ajándékozás öröméhez visszavezető út, amely a leginkább passzol hozzánk. 

Elmesélem nektek, én hogyan szeretek ajándékozni. Lehet, hogy ti is szoktátok így, vagy az is lehet, meginspirál, amit írok és a ti fejetekben is születik pár remek ötlet. Amikor elkezdtek a megszokottól eltérő módon ajándékozni, eleinte kiakadhatnak a rokonok, a barátok pedig azt mondhatják, hogy heh :-/ De egy idő után hozzászoknak, és elkezdenek ők is hasonló módon meglepni téged, vagy pedig beindul a saját ajándékozási stratégiájuk. 

Gyakran megengedem magamnak, hogy pont karácsonyra, vagy születésnapra ne adjak ajándékot. Természetesen van, hogy összejön pont akkorra valami szép meglepetés, de, ha mégsem, akkor tisztább ügynek tartom bevallani, hogy most nem sikerült. Nem volt időm, erőm, kedvem utánajárni, elkészíteni, figyelmesnek lenni. Amit azonban még gyakrabban szoktam, hogy, ha meglátok valamit, amiről valaki egyből bekattan, úgy érzem, az a tárgy éppen egy bizonyos személyhez illik, és tetszene neki, még akkor is, ha hozzám például nem illik és, ha én kapnám, nem örülnék túlságosan neki, nos, ilyenkor megveszem a tárgyat. Van, hogy éppen valami alkalom közeledik, amikor odaadhatom, ilyenkor várok vele, de legtöbbször odaadom rögtön, azzal, hogy ez az ajándék éppen téged keresett. Olyan is van, hogy titokban nyomozok, próbálom kideríteni, van-e valamilyen vágya, vágyik-e egy bizonyos tárgyra, ha igen, és a zsebem megengedi, akkor megpróbálom megszerezni. De sokszor elajándékozom a saját tárgyaimat is, akkor is, ha én is kaptam, vagy ha nagyon értékesnek találom azokat. Ha megtetszik valamim valakinek, akiről úgy gondolom, hogy ő jobb gazdája lenne, jobban tudna élni vele és szeretetével, örömével éltetni azt a dolgot, neki adom.  Ajándékozz lazán, örömmel és nagyvonalúan, ha azt szeretnéd, hogy neked is így ajándékozzanak az emberek. Kezdheted rögtön saját magaddal, lepd meg magad valamivel, amit nagyon szeretsz, s amit, ennek ellenére, már régóta nem vettél meg magadnak, vagy tettél meg magadért. 

(megjelent a szeptemberi Cimborában)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése