2012. augusztus 22., szerda

otthon a nyelvemben, nyelvemben az otthonom

Apám csodálatosan bánt a szóval, folyamatos provokációban éltek egymással, ő, és a nyelv. Állandóan egymásnak veselkedtek, birokra keltek, leteperték egymást, órákig játszottak, incselkedtek, teremtették, földig rombolták és újraépítették egymást, apám és a magyar nyelv. Kisgyerekként csak azt tudtuk, amit anyánk szeretett mondani, hogy apátoknak csavaros, székely észjárása van. Aztán megértettem, sokkal több ez annál, ez szerelem, ez a vérének az íze, lelkének subája. A nyelv az, ami által apánk a legjobban tud szeretni minket, az életét, a világot. Még olyankor is, amikor némán nyesi a gyümölcsfáit. Ebben a nyelvi világban mi is a helyünkön voltunk, az erdélyi szorványmagyar, kis Olthévízen, helyén volt Csaba királyfi is, helyén volt az, ahonnan jövünk, ahová tartozunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése