2012. július 30., hétfő

Ezek a mai fiatalok!


 
Még augusztusban kiküldtem egy körlevelet a barátnőimnek, azzal a címmel, hogy önképző jógacsoportot szeretnék indítani. Viccesnek hangzik? Valóban. És lehet is rajta ironizálni. De a barátnőim nem ironizáltak, hanem többségük visszajelzett, jönne. Egy olyan barátnőmnek is elküldtem, aki testnevelő az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, Vătămăniuc-Bartha Éva Tímeának hívják. Megkérdezte, tartanék-e előadást, mutatnék-e meg pár gyakorlatot a gyerekeknek, ugyanis, mint kiderült, egy másik lelkes kolleganőjével, Nagy-Wolf Ildikóval közösen már második alkalommal szerveznek Egészség-napot  az iskolájukban, ezúttal merészebb ötletekkel, és miért ne ismertetnénk meg a jógát is.

Lelkesen elvállaltam. Utána jöttek a félelmek, csőstül, szorongások, öndorgálások, hogy már megint mibe fogtam bele, milyen nagy fába vágom a fejszémet. Hétköznapi jóga, előítéletek nélkül címmel hirdettük meg. Annyit tudtam, lesz két csoportom délelőtt, és számíthatok rá, lehet, hogy sokan feliratkoznak majd. Bementem a tornaterembe, már elég sokan összegyűltek. Amire az átöltözésből visszajöttem, tele lett a terem, s az én fejemen is lett hirtelenjében vakarnivaló. Ennyi gyerek, bő harmincan, idegenek, 14-18 évesek, mit fogok én velük kezdeni? És kezdtem azzal, hogy elmondtam, miért választottuk ezt a címet, hogy hétköznapi jóga, mert a hétköznapi hozzám kapcsolódik, ahhoz, ahogy hétköznapi emberként élek, érzek, jövök-megyek, végzem a dolgom, és, ahogy hiába vártam, hogy az Isten megsegít és elmúlik a hátfájásom, mert nem múlt el csettintésre, és lassan, lassan elkezdtem dolgozni magamon. Így jutottam el a jógáig. Az előítéletek nélkül pedig azokról az előítéletekről szól, amelyeket az emberek ebben az országban, még ma is, gondolnak felőle. Volt, aki már részt vett jógatáborban, volt, aki csak a vallási háttere iránt érdeklődött, de többnyire nagy kuncogás és várakozás uralkodott a termen.


És elkezdtük. Képzeljétek el ezt a rakás kamaszt, fiatalt. Valamennyire ismerik egymást, de különböző évfolyamokról és osztályokból vannak. Tele sérülésekkel, stresszel, mindenféle furcsa kapcsolattal másokkal, de leginkább önmagukkal. Macsóskodó fiúk és éppen nővé nyíló lányok. Egymás mellett, a matracokon, matracok mellett, egy pici tornateremben, az alagsorban, amelyiknek magasan fekvő ablakai az útra nyílnak, behallatszik a motorbőgés, a zaj. Végig járt a szám, magyaráznom kellett, lassan mutattam meg a gyakorlatokat, hogy mindenkihez eljussanak. Ne kínozzátok magatokat, nem szabad erőszakosnak lennünk a testünkkel, nem kell itt és most megmutassátok, hogy ti vagytok a legmenőbb pasik, mint ahogy én sem azt bizonyítom nektek, hogy én vagyok a legjobb nő. Csak lassan, egy picivel lendüljetek túl a feszülési ponton, és közben figyeljetek a lélegzetetekre. A férfias röhögések, a lányos vihogások, amelyek a vicces mozdulatú gyakorlatokkor végigsöpörtek a termen egyre ritkultak. És a végén az elcsendesedéket, a relaxációs gyakorlatokat teljes csendben tudtuk végezni.

Eddig sem szerettem a "bezzeg a mai fiatalokat", de ezek után aztán pláne nem. A mai fiatalok, akikre ráfogjuk, hogy netfüggők, lusta naplopók, vagy törtető, csörtető harsányak, nos, ezekkel a mai fiatalokkal ültem együtt, kétszer másfél órát, és sikerült többször, több percig elcsendesedni, annyira, hogy ebből a közös csendből rosszul esett nekik visszajönni, láttam az arcukon, mondták ők is. Sikerült úgy együtt lenni, hogy bár a hancúr hangulat végig ott volt, az igyekvés, az egymás iránti tisztelet is teret hódítottak maguknak a szívükben.

A végén kértem tőlük visszajelzést. Az egyik visszajelzés az volt, hogy minden héten kellene lennie legalább egy ilyen tornaórának. Az egyik fiú szintén a csendet emelte ki, mint rendkívüli dolgot. Megütötte a fülemet, ahogy  egy másik fiúnak mondta, mondj nekem egy olyan órát, amikor tudtunk ilyen csendben lenni.

Nos, amíg vannak ilyen fiatalok, amíg ilyenek a mai fiatalok, addig én szívesen vállalom velük a közösséget, hogy mondják csak rám is nyugodtan, ilyenek ezek a mai fiatalok.
Igen, Ilyenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése