2012. május 22., kedd

Intim szférák zenéje


Mindenkinek más az intim szférája.  Mielőtt azonban egy vállrándítással elintéznénk ezt, hogy náná, ez így van, mit kell ezen most csámcsogni, nézzük meg közelebbről, mit is jelent az, hogy intim szféra. Mi jut eszedbe arról, hogy intim, no meg arról, hogy szféra? Nekem a meleg, a bensőséges, a meghitt, a közeli.  A szféráról pedig a gömb, az ég. Mi is akkor az intim szféra? Egy bensőséges, meleg gömb? Netalán a közeli ég? Hát mik vagyunk mi? Csillagok? Ha csak a szavak szintjén maradunk is gyanús kép jelenik meg a szemem előtt. A saját világa közepén álló ember, aki körül ott a kék ege, amely, mint védelmező gömb, mint egy burok veszi őt körül. És ebben a gömbben, ebben a meghitt melegségben, amit a sajátunknak érzünk, otthon vagyunk. 

Ha ebbe a magunk körül hordozott világunkba egy nemszeretem ember kerül be, rögtön felborul az egyensúly, az ő gömbjének hangulatával bekavar a miénkbe. Hirtelen rosszul érezzük magunkat, azt mondjuk, rossz ennek az embernek a kisugárzása. De lehet, hogy egyszerűen csak az van, hogy az ő világának a hangulata nem passzol a miénkkel. Mint amikor a rádióhullámokat megzavarja valami. Nem fogjuk egymás jelét, sőt, lehet, hogy annyira összezavarodunk, hogy a sajátunkat sem. Ha szeretem ember kerül be, akkor lubickolós érzések hullámzanak át rajtunk. Úgy érezzük, nagyon tágas lett hirtelen körülöttünk a világ. Nem is csoda, hiszen otthon érzed magad a másik gömbjében, ezáltal olyan, mintha a sajátod megduplázódna. És az már elég nagy világnövekedés. 

Vannak kultúrák, ahol, talán a népsűrűség, a mentalitás vagy az is lehet, hogy az éghajlat miatt, az intim szféra nagyon szűk. Ezeknek az embereknek a felfogása szerint a lökdösődés, egymás gyakori megérintése (legyen az pozitív vagy negatív gesztus), a heringszerű tömegközlekedés teljesen természetes dolog. Más kultúrákban az intim szféra tiszteletben tartása vezeti az íratlan szabályok listáját, olyannyira, hogy könyveket írnak arról, mennyiszer és hogyan kell a szülőnek megölelnie a csecsemőjét, hogy az egészségesen fejlődjön. 

Éltem már mindkét kultúrában. És, bár az elsőben, a szűk intim szférájú kultúrában élők eleinte gyakran tűntek udvariatlanoknak, idegesítőknek, mégis, sokkal emberségesebbeknek találtam ezeket az embereket, mint a tág intim szférájú kultúrában élőket. Most ismét a szülőföldemen élek. Ez, úgy érzem, valahol a kettő között van. Látszólag aggodalomra nincs ok. És mégis gyakran elgondolkodom azon, hogy manapság hányszor érint kezünk billentyűzetet és hányszor emberi bőrt? Hányszor ölelünk meg valakit egy nap, és hányszor küldünk sms-t? Nehezünkre esik-e megmondani valakinek személyesen, ha értékeljük egy képét vagy egy munkáját, amit a Facebookon lazán belájkolunk? Érezzük-e még az igényét annak, hogy bátorítóan megveregessük a másik vállát, megöleljük, ha szomorú, vagy, ha úgy érezzük, repesik bennünk az öröm? Nos, mindezek kérdések. A választ ki-ki maga tudja, vagy, ha nem is tudja, de elgondolkodhat azon, milyen intenzítású az a boldogság, amikor a másik emberrel lubickolunk az összemosódó intim szféráinkban és egyszerűen csak jól vagyunk így együtt, és milyen az, amikor online, tehát állandó készenlétre kapcsolva ücsörgünk egyedül és várjuk a visszajelzést, jó vagy bébi.
(megjelent a májusi Cimborában)

6 megjegyzés:

  1. (Azért névtelenül, mert kevés opciót kínál a szolgáltató, nem férek bele :), meg azért, mert nekem sáros bakanccsal tapostak az intim szférámba éppen virtuáliából a valóságba.)

    Nehéz ez, nyitott és túlcsorduló ember vagyok (mint Te), és mindig azon kell aggódnom, nem értik-e félre a(z ölelő-olvadó) gesztusaimat. De. Gyakran. És akkor átmenetileg visszahúzom a gömbömbe a kezem, hagyva meghalni bennük érintéseket, öleléseket.

    Kata Blanka

    VálaszTörlés
  2. gyakran a sok félre között nyílik az egyenes :) küldök neked egy vidáman száradó rongyszőnyeg hangulatot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagytakarítasz? ;) Egyébként köszönöm :)

      Kata B.

      Törlés
  3. nem nagytakarítok, csak azokat az írásokat, amelyek a Közoktatásban vagy a Cimborában jelennek meg, csak azután teszem fel a blogra, miután megjelentek. a mese kivétel. azt rögtön :D

    VálaszTörlés
  4. Na itt egy félre- ;) Nem az írások megjelentetésével kapcsolatban, hanem a rongyszőnyeghangulat miatt kérdeztem :)))

    kb

    VálaszTörlés
  5. nem, a szőnyeggel az van, hogy a mosógép újabban nem le, hanem kiköpi a vizet, elázik a rongyszőnyeg, én kirakom, hogy száradjon meg, de az eső megint elveri, így aztán nagyon szép tarka hangulat van az udvaron :)

    VálaszTörlés