2012. május 31., csütörtök

arról, hogy hogyan nem tanult meg szőni

azt hittem, meg akarok tanulni szőni. de aztán másban lettem nagyon jelen és örömmel teli. a szővőszék, nagyanyáink idejéből, vagy még korábbról valóságában pedig meghazudtolta korát és felcsapott, vagy előlépett (hogy nehogy megsértsem) kalózhajónak. ha akartam sem vehettem volna ennél jobb bútordarabot, tökéletes kalózhajó volt egész télen. nem kellett idegeskednem, hogy a fiam felmászik a szekrény tetejére, mert ott volt neki a szövőszék, a lábító nagyon jó evezőnek bizonyult, rajta a hálózsák a vitorla, és minden kellékének megvolt a maga szerepe. ha egész télen kétségbeesetten vettem volna a játékokat és vittem volna Márkust szórakozni, pont ennyit, vagy még többet költöttem volna arra, hogy szórakoztassam. így a szövőszék kalózhajó a fantázia révén megtérítette a saját árát.

hétvégén kirakom az udvarra. nem vetettem fel, mert nem úgy alakult. egy ideig még lehet, hogy válaszolgatnom kell a kérdésekre, hogy mikor tanulok már meg szőni, stb. hát mittudomén. az is benne van minden pakliban, hogy esetleg nem. hogy esetleg másfele. de én kaptam egy csomó jó tanítást Zsókanénitől, úgyhogy nem hiába jártam hozzá, a szövőszék egy csomó szeretetet és rangot, úgyhogy nem hiába utazott hozzánk egy agyagfalvi csűrből, Márkus pedig egész télen vitorlázhatott a kalózokkal.

szövőszék remix :)

1 megjegyzés: