2012. március 29., csütörtök

a remeteségről

ki hinné, hogy van bennem egy jó kövér remete. senki. aki rámnéz, inkább az aszkétát láthatja meg bennem. de ott van a kövér remete is. igen, kövér. azoktól a pillanatoktól hízik, amikor jól van. az ember akkor van jól, amikor szabad. ott van minden köteléke és dolga és feladata és felelőssége benne. hogy akkor hogyan szabad? úgy, hogy tudja, ezek benne vannak és az életével járnak és kész. ettől fogva se nem bíbelődik, se nem bajlódik velük. vannak. ennyi. ezáltal lesz szabad tőlük.

az én kövér remetém ma mutatott egy képet a jövőből. ahhoz kapcsolódik, amikor megmutatta egy őszi napsütéses verandás napon a következő helyem. a mai ugyanazt mutatta, csak időben kicsit később. és jött vele egy megértés. megértése annak, hogy miért nem kívánkozom vissza sem Bukarestbe, sem Helsinkibe, sem Olthévízre. mert ez már a múlt, és amiért ott kellett lennem, az beteljesedett. éreztem, ott, azon a helyen, a következő állomásomon sem fogok visszakívánkozni abba, ahol most vagyok. és hirtelen meghatványozódott bennem a MOST öröme :)

1 megjegyzés:

  1. Tetszett ez az írás, Edó! :) Nekem is vannak néha ilyen pillanataim. Az is eszembe jutott, hogy meg kell tanulni annak örülni, ami már a mienk.

    Puszi: Rekulec

    VálaszTörlés