2012. március 9., péntek

a Cimbora olvasóinak a gondolatok természetéről

Csavargások a becsavarodások útján
Néha ékes anyanyelvem igazi ékként beáll a fejembe. Mondok valamit, megértem, amit mondtam, és megtorpanok. Az egyik ilyen nagy megtorpanásomat a becsavarodik szó jelentése okozta. Becsavarodunk, de mibe is csavarodunk bele? Ki az, aki becsavarodik? Általában azt az embert illetjük ezzel a jelzővel, aki egy kicsit meghibbant. De, ha egy kicsit elcsavargunk a szó mentén, rájövünk, gyakran csavarodunk be mi magunk is saját gondolatainkba.
Leginkább sétálás közben fordul ez elő velem. Bár sétálni indulok, azon kapom magam, hogy lábam alig képes tartani a lépést a gondolataimmal, és a sétálás könnyen átbillen javában loholásba. Ilyenkor lefárasztom saját magam. Belegabalyodom gondolataim hálójába. Bevillan egy kép, megcsap egy illat, meglátok egy ismerős arcot, és hihetetlen gyorsasággal ugrok egyik témáról a másikra. Nem figyelek a lépteimre, a környezetemre, a lélegzetemre, pedig sétálni indultam, kiszellőztetni a fejem. Erre fel befüllesztem magam a monológjaimba, a vitákba, mert hajaj, milyen jól lehet magunkban vitázni másokkal, és, ami még rosszabb, képes vagyok bepánikoltatni saját magam.
Mondok egy egyszerű példát arra, hogyan ronthatsz a saját teljesítményeden például felmérő előtt. Tegyük fel, van már egy négyesed, tanultál, de az önbizalmad nem éppen ragyogó. Izgulsz, még pár perc, és bejön a tanár. És beugrik a gondolat, mi lesz, ha nem írom meg a hatost? Akkor biztosan elvágnak, és, ha elvágnak, akkor nem mehetek bulizni, vagy ki a városba a barátokkal, mozizni, kirándulni, stb. Ennek következtében ismét elúszik egy esély, hogy az Ő társaságában lehessek, és akkor lőttek mindennek. Mire bejön a tanár, olyan sikeresen felhúztad és felizgattad magad, hogy lehet valóban összehozod, és nem írod meg az átmenő jegyet.
Mit lehet ilyenkor tenni? Bár én most már nem állok vizsgák előtt, attól még így működnek az én gondolataim is. Ha nem vagyok résen, bizony becsavarodom, és oda a drága jelenlétem, elpocsékoltam energiáimat, figyelmemet, jöhet a letargia. De rájöttem, ha idejében elcsípem a becsavarni készülő gondolatom, és olyankor visszatérek a jelen helyzetbe, abba, ami konkrétan akkor és ott történik velem, akkor van esélyem, hogy összeszedett, és ugyanakkor laza maradjak. Ha nagyon izgulok, segít, ha elszámolok tízig, iszom egy korty vizet, becsukott szemmel pár percig mélyeket lélegzem, és közben ezekre figyelek, a számolásra, a víz útjára, a lélegzetemre. Eleinte nehezen megy, mert a gondolatok nagyon erőszakosak tudnak lenni, ragadnának rögtön magukkal, de egy kis gyakorlattal sikerülhet. Érdemes kipróbálni, elsőre talán nem pont felmérő előtt, hanem egy nem túl rizikós helyzetben. Könnyű, tiszta lélegzeteket kívánok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése