2012. március 15., csütörtök

a boszorkányról

(levélrészlet egy barátomnak írt levélből)

egyik kedvenc népmesei jelenetem, amikor a boszorkány nem enged tovább, ha nem állod ki a próbát. nos, minden népmesei alak mi vagyunk. ki akkor ez a bennünk lévő boszorkány? valami gonosz lény? nem, ő az őr. aki kíméletlen és nem részrehajló. aki csak akkor enged tovább, ha készen vagy rá. ha kiállod a próbát. nézd meg, hogy neked merre nyílnak a kapuk. mert nyílnak. Ő jönne most hozzád vissza, kopogtat, de a boszorkány, az őr még nem engedi hozzád. még nem. ki kell állnia a próbákat (egyedüllét, magány, fázás, hideg, reménytelenség, pokol), azt a helyet kell megjárnia, ahol te már voltál, egyébként nem fogja tudni, az mi, és hiába kerültök össze, ő mindig gyengébb és kevesebb marad melletted. meg kell járnia a poklát, hogy megerősödjék a járás által, hogy szembesüljön a félelmeivel, megküzdjön a sárkányaival, és újjá tudjon születni.
és akkor talán megint tudtok találkozni, mint két felnőtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése