2012. február 7., kedd

egy hosszú projektről

elkezdtem az öt tibeti rítust. a negyedik hétnél tartok. mind az öt gyakorlatból hármat kell első héten elvégezni, és kettesével növelni minden héten. a tizedik héten eljutsz a 21x5 gyakorlathoz, huszonegynél többet nem kell csinálni. még a felénél sem tartok (9x5), máris elképesztő módon hat. olyan hátam lett, mint valami zergének, erős, ruganyos. nekem, akinek gyakran mintha szilánkokból lett volna felépítve az egész csigolyám, farcsontom, nyakszirtem. persze, fájdalmak vannak így is. de egyenesebb a hátam, szélesebb a mellkasom, jókat lélegzem, könnyedén hajolok. ha reggel, vagy este végzem, amikor csendesség van, olyan, mint egy lassított, egyszemélyes, intim tánc. táncolok önmagammal, a sejtjeimmel, a körülöttem és bennem melegedő levegővel, a szívemben lobogó tűzzel.

ha azt mondom valakinek, hogy egy életen át fogat kell mosnod, mosakodnod kell, öltözködnöd, sőt, néha elegánsan járnod, rendezned a frizurád, vágnod a körmöd, teljesen normális dolognak veszi. mert ezt tanították neki. ezt látja mindenütt. amikor az öt tibetiről kezdek beszélni, eleinte érdeklődéssel hallgatják az emberek, van, aki elkéri a könyvet, van, aki elgondolkodik rajta. sokan azonban azt kérdik, és meddig kell ezt csinálni? amikor mondom, életed végéig, elszörnyednek. én nem vagyok olyan kitartó, tudod, mondják, és inkább neki se fognak. az lenne a legjobb, ha be lehetne építeni az emberbe egy szerkentyűt, ami akkor is hat, ha ők alszanak, aztán reggel fitten, frissen, egészségesen kelnének. fast-health. nekem ez úgy hangzik, mintha megriadnának attól, hogy baszki, egy életen át élni kell! és egy életen át mindenféle fog történni velünk, hogy szenvedni fogunk, szeretni, égni és elégni és porunkból újjászületni, hogy barátaink cserben fognak hagyni, gyermekünk leszar, szülőnk megzsarol, szerelmünk megcsal, kihalnak mellőlünk a legdrágábbak, nem lesz pénzünk, melónk, sivár lesz minden és mindenki, és a végén meghalunk.

na ja.

igen, ez mind benne van a pakliban, pont úgy, ahogy az összes többi is, amit szépségként, jóságként, igazként élsz meg. és választhatod azt, hogy egyik kesergésből a másikba esel (van is egy csomó jó kis magyar kesergő), és panaszkodsz és itt is fáj, és ott is fáj, de leginkább a szíved, és választhatod azt is, hogy megnézed, miért is ez a nagy fájás. s ha már régen nem él, csak megszokásból, önmagad előtti képmutatásból ragaszkodsz hozzá, engedd el és kelj fel a nappal. minden reggel.

kelj fel és járj.
és a hited hegyeket fog elmozdítani, vagy legalábbis akadályokat az utadból.

az egyik legnagyobb akadály az utadon te magad vagy. a szokásaiddal. a félelmeiddel, mazochista szenvedni szeretéseddel. kudarcaiddal. (s ha nem sikerül ez a lifelong projekt, akkor nem sikerül, de legalább megpróbálom)

be the change you want to see in the world, mondta Ghandi. ha elkezdesz tehát valamit, ami neked örömet okoz, jót tesz, egyensúlyodba visszahoz és a löketet afelé az álmod felé, amit leginkább valóra akarsz váltani - VALÓRA VÁLTANI, a hited és kitartásod által a szellemiből átváltani a valóba, a fizikai síkra, - megadja, akkor folytasd, mert ebből a pozitív értelemben vett önzésből mindenki bőségesen fogja kapni a jót. már nem magadért kelsz fel reggel, döntesz úgy, hogy jobb lábbal, nem csak magadért. hanem a közvetlen környezetedért is, és szépen gyűrűzve az egész világért.

a nagy változásokat is egyszerű emberek idézték elő azzal, hogy meg merték álmodni, és nem borzadtak el attól, hogy munkájuk esetleg egy életen át tart. mindenkiben megvan az a valami, az a rendkívüli, ami ebbe a világrendbe gyógyító, alkotó és alakító erőként beilleszkedhet, ami miatt megszületett. mert az humbuk, hogy a szülő akarja a gyereket. a lélek akar megszületni, mert itt és most dolga van. aztán vagy sikerül elvégezni a dolgát, vagy sem. hogy ezzel a felelősség rád hárul és már semmit nem kenhetsz a szüleidre, körülményeidre? hát, talán itt kezdődik valahol a felnőtté érés.

én tudom, hogy meg akartam születni. akarásomból lettem. ez az ajándékom és feladatom is egyben, ezt a nagy erőt, ami az akarásból származik, megszelidíteni. az egyik feladatom. a többi most lényegtelen.

és mindenki érzi, merre húz a szíve. csak már annak a bevallása is, hogy másfele, mint ahol most van, nagy bátorságot igényel. mert összeomolhat bele az egész tákolmány, amit úgy hív, jól megszervezett, felépített élet. én is érzem. el is indultam felé. és kérem az Istent, segítsen utamon, hogy mindig optimális időben kerüljek a megfelelő helyre, megfelelő emberek közé, s a hozzám való emberek mellém.

3 megjegyzés:

  1. Nem vagyok biztos benne (azt hiszem, semmiben :)), hogy meg kell szelídíteni [a nagy akarást]. Mekkora csodát teremtett! Az nem érkezett meg, aki nem látja :)

    VálaszTörlés
  2. lehet,hogy butaságot kérdezek,de úgy kell végezni ,hogy egy rítusból az aktuális darabot szép sorban egyszerre,vagy mint egy napüdvözletnél,mindegyikből egyet aztán egy új körben még egyet...amíg nem lesz belőle monjuk 3,5..stb kör

    VálaszTörlés
  3. nem butasag. egyszerre kell, aztan attersz a kovetkezo gyakorlatra. szepeket, jokat! edo

    VálaszTörlés