2012. január 31., kedd

az ő sorsuk a mi sorsunk, avagy ma rajtam, holnap rajtad

"... Tibet 1950-ben bekövetkezett kínai megszállásáig, amikor megkezdődött az ország és kultúrájának módszeres elpusztítása, olyan nemzet volt, amely előtérbe állította az ön-felfedezést, a lelki tökéletesedést és nem katonai diadalokra törekedett. A 17. században az ötödik dalai lámát Tibet királyává koronázták, így minden kétséget kizáróan összekapcsolták az ország politikai és lelki sorsát. Mivel gyakorlatilag a tibetieket nem érdekelte a területi hódítás, sem a hatalom, a kormány a kis nemzet gazdagságát és energiáit kolostorok építésére és a vallásos művészet fejlesztésére használta. A tibeti buddhizmus elveinek a tisztele nemcsak elméleti, de gyakorlati síkon is: ez volt a tibeti hivatalos politika. A meditáció nemzeti prioritást élvezett, és a spirituális szakértők, a szent emberek voltak a társadalom leginkább megbecsült tagjai.

Ennek az elkötelezettségnek látványos megnyilvánulása volt a lhászai Nagy Imádság-fesztivál, a lelkiség országos megnyilatkozása, amelyet 551 éven át folyamatosan megtartottak. Minden évben két héten át felfüggesztettek minden szokásos tevékenységet, és Lhásza város kulcsait jelképesen átadták a szerzeteseknek, mialatt Tibet népe összegyűlt az imára és szertartásrokra.

A fesztivál Tibetben 1409-től 1960-ig a legfontosabb éves esemény volt - írja dr.Thruman - de azután a kínai megszállók erővel megakadályozták a megtartását.

Kérdés: Ez a lelkiség kifejezésre jutott a tibeti nép mindennapi életében is?

R. Thruman: Ez erőszakmentes kultúra volt, amely az altruizmusban, a szeretetben és a könyörületben gyökerezett. A tibeti buddhizmusban ezeket az elveket nemcsak úgy hírdetik, mint vallási ideálokat, hanem mint életstílust, a szellem pszichológiáját és a tanítások megmutatják, hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani ezeket az elveket. Képzeljük csak el, mi lenne a csakis önmagukkal foglalkozó, önmagukra figyelő nyugatiakkal, ha egyszer csak a magukévá tennének egy ilyen békés kultúrát, amely a mások boldogságát mindenenk fölé helyezi, és ezt a mindennapi életben meg is valósítja. Az volna igazán a Shangri-La."

"A tibeti népet erőteljes individualizmus jellemzi. Ezek az emberek mindig keményen harcoltak függetlenségük megőrzéséért. Az elmúlt kétezer év során Tibet független királyság volt, a királyok és a lámák hosszú sorával. Tibet függetlenségét gyakori kínai és mongol inváziók fenyegették, de a külföldi hódítókat rendre visszaverték.

Azután 1950 és 1959 között elérkezett a legpusztítóbb megszállás. A kulturális forradalom lázában égő kommunista kínaiak kijelentették, hogy Tibet a kínai "anyaország" része. Ennek nem volt semmilyen történelmi vagy kulturális alapja, itt a katonai erő döntött.

A kínaiak módszeresen elkezdték pusztítani az egész országban a buddhizmust. Lerombolták a kolostorokat, megölték a szerzeteseket és a lámákat. Sok ősi kolostort a szó szoros értelmében dinamittal robbantottak fel. A remetelakok tetejét lebontották és így az elemek gyorsan elvégezték pusztító munkájukat. Felbecsülhetetlen szellemi értéket jelentő iratokat elégettek vagy vécépapírként használtak. Kifosztották a könyvtárakat. Darabokra törték a vallási szertartásokra szolgáló kegytárgyakat. Disznóólnak és vágóhídnak használták az egykor tisztelt templomokat. Az agyagból készült szent ábrázolásokat porrá zúzták és téglának dolgozták fel. A kínai invázió előtt kb. 600 000 szerzetes élt Tibetben, közülük becslések szerint csak 7 000 maradt életben és kb. 100 000 elmenekült az országból. Három évvel a kínai megszállás után az ország romhalmazzá vált, a II. világháború utáni Európa lebombázott városaira hasonlított.

Ami még ennél is rosszabb: Kína betelepített Tibetbe kb. hétmillió han kínait és így a tibetiek kisebbségbe kerültek saját országukban.

Van, aki úgy jellemzi Tibetnek ezt a megszentségtelenítését, mint a buddhista holocaustot. Tibet megszállása óta kb. 1,2 millió tibeti halt meg az erőszak, bebörtönzés, kivégzés, kínzás, éhezás és öngyilkosság következtében. Ezrek és ezrek menekültek el Tibetből. Menekülttáborokban küzdenek a túlélésért, nagy szegénységben, szükséget szenvedve."

Részletek Peter Keldernek A fiatalság forrása, Az öt tibeti jógagyakorlat című könyvéből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése