2011. november 25., péntek

Márkus takarójáról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy M betű. Ez az M betű egy kerítés tetején ücsörgött, lógatta a lábát és bosszankodott azon, hogy őt senki nem veszi észre, mivel pont olyan, mint a kerítés teteje, ilyen: /|/|

Egy nap azonban arra sétált egy férfi, akit Ágostonnak hívtak. Megszólította az M betű Ágostoból az Á-t: - Hé, te, lenne-e kedved elindulni velem Ámulatba ejteni a világot? - Hogyne lenne, felelte az Á betű, s azzal faképnél hagyta Ágostont. Goston egy darabig hüledezett, de aztán úgy gondolta, még meghül, ha sokáig ácsorog egy helyben, inkább elindul egyet abba a városba, aminek, egy betű kivételével, pontosan az a neve, mint neki.

M betű pedig Á betű társaságában az erdő felé vette az útját, ahol szembetalálkoztak egy Rókával. De hiába volt Ravasz a Róka, mert, amikor Á betű arra kérte, mondja szépen, ÁÁáá, hadd lássa, nem piros-e véletlenül a torka, megszeppent bizony, mert nem volt válogatós, megette a fagyott csiRkét is. De, amint ott állott a Róka tátott szájjal, M betű kikapta a toRkából az R betűt. Ott maradt R nélkül az Óka. De nem sokáig óka-bókászott búsan, mert szembeFutott vele egy F betű. Valami Fegyencről szökött meg éppen, de Óka elkapta, az orrára biggyesztette, s azzal Felcsapott Fókának. Most ott sütkérezik valahol az Északi Sziklán.

M, Á és R betű pedig addig csatangolt tovább az erdőben, míg bele nem botoltak egy nagy KŐbe. No, ha belebotoltak, le is szerelték róla azonnal a Kiálló K-t, s otthagyták a nagy Ő-t egyedül. Gondolhatjátok, milyen hisztéria lett a városban, amikor híre terjedt, hogy a nagy Ő valahol az erdőben rejtőzködik. Még a nyugdíjasok klubjában is lázas kirándulásszervezésbe fogtak.

Közben M, Á, R és K betű ráakadt egy padon gunnyasztó Uborkára, aki Unta az életét, Undorodott mindentől és Utált mindenkit. No, ha ennyire van, gondolták a betűk, igazán mindegy lesz neki, hogy egy betűvel többen vagy kevesebben Úznak, és lehÚzták róla az U betűt. Híj, egyszeriben felpattant a padra Borka, vidám kedvű legényke lett belőle , s talán még most is ott ropja a legényest a padon, hacsak közben el nem ment Borozni ebben a hidegben.

M, Á, R, K és U egy házhoz érkeztek, ahol egy menyecske éppen egy csipetnyi Sót készült szórni az ételbe. De a betűbarátok kicsippentették ujjai közül az S betűt, s ott maradt a menyecske egy hosszú Ó-val. Ó! - kiáltott fel haragosan, - megálljatok ákombákomok! - s azzal elcsípte a kifele iszkirilő betűcsapat grabancát. - Felfűzlek benneteket s rávarrlak egy takaróra, mielőtt még nagyobb galyibát csaptok.

Ezt a takarót aztán egy kisfiúnak ajándékozta, akit úgy hívnak,

M Á R K U S.

Ha a menyecske a betűket nyakon nem csípte volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Tegnap este mondtam ezt a mesét Márkusnak és végig nevetett, gurgulázott gyönyörűségében. Remélem másnak is tetszik, még akkor is, ha ez nagyon márkusos mese lett :)

9 megjegyzés:

  1. ma este, miközben meséltem a mindennapi meséimről, kaptam ezt a virtuális címet. Örülök, hogy idetaláltam!

    VálaszTörlés
  2. en is. majd kicsit kesobb jobban menezek hozzad. de igy is, egy msperc alatt is lenyugozott a sok szin :)

    Veracska, imma gyere :)

    VálaszTörlés
  3. Meséld el azt is, légyszi, ahogy a nagy Ő és Borka egymásra találnak egy kirándulás alkalmával :)

    VálaszTörlés
  4. Édes Edóm, ez gyönyörűséges! Üdvözlettel, Márkó

    VálaszTörlés
  5. no, és akkor M, Á, R és K kilopták a SÓból az Ó betűt és lett belőle MÁRKÓ :)) az S pedig ott sistergett, kuncorgott, főtt a levesben s lett belőle csigalaska :)

    Marika, futott is az agyam, de aztán, azt hiszem, elfutott. s vitte magával a lávsztorit.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon édes, élettel teli mese! Szeretem érezni, ahogy minden él és lüktet körülöttünk, és a hangok karaktere és élete külön gyönyörűség! Ölellek!

    VálaszTörlés