2011. november 26., szombat

hidegekben a mosoly

ma megint szétszedett a fájdalom. bármennyire is készülj rá, úgyis csattan, amikor arcul üt.

ma a kérdés egy autóban, Márkus egy volt bölcsistársától, egy bűbáj csacsogótól: nektek nincs apukátok? de van, csak máshol lakik. feleltem.

hátratekintettem. fogtam fiam szemét, hogy tudja, erősen tudja, Vagyunk Neki.

az én szemem már nem fogja senki.

felnőttem.

de már olyan régen felnőttem, hogy most már jól esne, ha bár a kezem megfogná néha valaki. jól fogna két meleg tenyér.

szépen keretezné lehúnyt arcomat.

2 megjegyzés: