2011. október 19., szerda

a krónikus krónikásokról

amikor kölcsönkértem, a nyáron, a címe fogott meg. már jó sokadik könyve volt, amit kezembe vettem, mindegyiket úgy, hogy na, most betöröm. és mindegyiket letettem és letörtem. mert nem értettem. ezt sem értettem, akkor sem, amikor ott, a sógornőmnél belelapoztam. és utána sem, pedig párszor kézbevettem. aztán vissza az olvasandó könyvek stócára. fogynak a könyvek, így aztán megint előkerült. és egyből értettem és mindent. két harmadánál tartok. olvasok este, olvasok reggel, amikor tudok. ma négykor ébredtem, két órát olvastam, aztán jógáztam, aztánLinkmosogattam, kávét, reggelit főztem, s amig a kis gombóc mellettem mocorogni nem kezdett, olvastam ismét, a reggeli kávé gőzében. és oszlott a gőz az agyamról. minden tiszta, logikus. és érthető. eléggé gyanús, hogy egyszeriben ilyen érthetővé vált.

Steiner Az Akasha Krónikából c. könyvéről van szó.

aztán, egyszer csak, felnyitottam az utószónál. és, akit említ az utószó szerzője, az nem más, mint László Ervin és a kvantumvákuum elmélete. és akkor, természetesen, csak néztem. ugyanis pont egy hete vendégem volt Szabó Bori és pont azon a helyen ülve, ahol én olvastam ma reggel, beszélt nekem László Ervinről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése