2011. október 16., vasárnap

a jógabugyiról

tegnap és tegnapelőtt két színházmeghívót kaptam, tegnap estére. bár az elsőt visszamondtam, a másodikat, úgy gondoltam, kár lenne kihagyni.

délben, mielőtt lefektettem Márkust, odapakoltam a főnivalókat. csak úgy sorakoztak a fazakak a kályhán. úgy gondoltam, mire Márkus elalszik, készen is lesz minden, a rucalábra zöldségleves, ami Márkus és apa kedvence - gondoltam is rá közben, hogy be szeretné, be szeretné ezt az aranyló forróságot, - és a rakottkarfiol, ami a Márkus és az én kedvencem. és úgy is lett. amikor kimentem a konyhába, csak úgy énekeltek a födők. micsoda bőség, gondoltam, miközben a bepárásodott ablakokon lestem a kintről leselkedő hideget.

aztán leültem. jógázni nem volt kedvem. csak érezni a csendet. de, mihelyt leültem, persze, megrohantak a gondolatok. ezúttal az anyag gondja. a színház kapcsán. hogy milyen jól esett, hogy barátnőm felajánlotta, fizeti a jegyet. futott az agyam a rohangászó gondolatok után, hogy hé, nem oda Buda, leszek még pluszban is, csak legyen kis türelmem. amikor végre felfogtam, mi történik, hol loholok gondolataimmal, felszakadt belőlem egy sóhaj, ne azt add, Istenem, amit kérek, hanem, amire szükségem van. aztán küldtem a második sóhajt az első nyomába, ne azt add, Istenem, amit az egom kér, hanem amire a lényemnek szüksége van. és a térdeimen nyugvó kezemet tenyérrel felfelé fordítottam.

és ekkor, pont, amikor kiegyenesedtem, és amikor rájöttem, hogy már megint mit csinálok, kérések, gondolatok, izgatottság, szomorúság, minden, csak a csend érzése nem, ekkor Márkus felkacagott, álmában, ahogy újabban egyre gyakrabban, szinte minden éjszaka, minden alváskor.

és a kacagása meghozta a csendet, ami először önkéntelen mosolyomban virágzott ki. s aztán csak futott bennem, csendrózsa, futórózsa, beillatozta, betövisezte egész testem, kint és bent, szurkált és gyógyított egyszerre, hogy nehogy Csipkerózsika álomba essek.

és a darab természetesen remek volt. Az ügynök halála. mintha csak rárímelt volna a gondolatrohamra a meditáció elején.

és ma jógáztam, persze, dinamikusan. nem lehetett meditálni közben, mert Márkussal kellett közben dumálni. az egyik gyakorlat közben odajött és valamit rátett a fejemre. azt hittem, valamelyik kallódó hajgumimat. amikor befejeztem a gyakorlatot és odanyúltam, hogy levegyem a fejemen kuksoló valamit, az ő kis, tegnap este levetett bugyija volt az. hogy nehogy, nehogy túlságosan komolyan vegyem... a mit is?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése