2011. október 20., csütörtök

a felhőfoszlányokról

(a ma reggeli csett eleje)
elegge megkerdojelezodik bennem egyfolytaban a muveszet hitele. hogy mit miert

a magasabb cel az lenne, hogy megmozgasson es felemeljen. de a legtobben ezt annak az aran erik el, hogy egy csomo mindenkire rataposnak, es kikerik maguknak, ok felette allnak a jonak es a rossznak, mert ok muveszek. fel kell aldozni a tomeget, ami ugyis csak tomeg, a muveszet oltaran. nos, itt en nem tudom nem feltenni a kerdest, megeri? ha nem tudod felemelni a tomeget, amelyikbol kivalasztodsz, akkor hiteles vagy?

mert, bar en nem erre fektetem a hangsulyt, lehet, hogy en is muvesz vagyok, nem? de nem ugy dolgozok, alkotok, hogy kozben masokat megnyomoritok, es kussoljanak kozben, mert mualkotas szuletik. sot, legyenek halasak, hogy egyaltalan.


mi az, hogy hiteles elet? onmagad fele mindig onzonek lenni, vagy ugy elni, hogy viszed magaddal az egesz emberiseget. tudataban lenni, hogy a te fejlodesed osszefugg a masokeval. es senki nem kaparhatja csak maganak a gesztenyet.


na. jol kipakoltam. csak azt latom, hogy a hitelesseget egyre inkabb osszetevesztik az oncelusaggal. az elet pedig nem oncelu es nem egy maganyos utazas, hanem egy nagy, kozos luktetes. s amikor erre a luktetesre, csak egy kicsit is, raerzel, akkor kinyilik szivedben az egyutterzes.

es latod, amit levi mondott egyszer, es azota is bennem, hogy senki nem rossz, csak mindenkinek van valami baja.

es ez a baja az o szinvonala. minden lepcsofok egyforman ertekes, mert mind a lepcso resze

de abbol, h ki milyen problemakkal kuzd, nagyon jol lehet latni, hogy hol all a lepcson.

egy szep kis panorama.

es ezert a bajaink nem bajok.

de, aki egyedul akar felfutni a lepcson, az minduntalan orra bukik :)


mert vagy visszahuzzak a tobbiek, vagy belebotlik az elotte levokbe :)

es az egyetlen kiutat, ami jarhato lenne, nem akarja senki elfogadni. azt, hogy az ut szenvedessel jar. es kesz. nem vakacio, hanem kokemeny utazas. nem nyaralni jottunk a vilagra, hanem minden pillanatban meghalni es ujjaszuletni. es ez kenyelmetlen. es, ha ezt el tudod fogadni, h szenvedes van, volt es lesz, akkor ezzel egyutt meg lehetsz sokszor boldog es erezheted sokszor ugy, hogy konnyu az eleted :)

(és a csett vége)

(10:52:40 AM) ő: te Edó, ez megragadt, csak visszakerdek
(10:52:59 AM) ő: te muvesznek erzed-e magad?
(10:53:28 AM) én: amikor alkotok, az vagyok
(10:53:41 AM) én: egyebkent meg teljesen lenyegtelen, hogy mi vagyok
(10:53:52 AM) ő: oke
(10:54:04 AM) én: igy okes?
(10:54:05 AM) én: :D
(10:54:12 AM) ő: igen, meg vagyok elegedve :D
(10:54:19 AM) én: :D :D :D
(10:56:32 AM) én: vagyis nem teljesen lenyegtelen, hogy mi vagyok. mindig vagyok valami. az orgazmus legmelyeben meg a testet is atszellemito no, ha csak etye-petyere sikerul, akkor verig kurva, hogy legalabb elvezzem, ha fozok, akkor en vagyok a sef es a kukta, ha meditalok, akkor a probalkozasom a meditaciora. ha valaki megdicseri vagy lehurrogja az irasomat, akkor a majhizlalo vagy bilifuletort egocska :) s ilyenek
(10:56:59 AM) ő: hehe

2 megjegyzés:

  1. Amit mondtál ebben az írásban szinte biztos, hogy igaz. Az élet valahogy így van felépítve.
    Mennyi szenvedést és magányt vagy képes elviselni? Már csak ez a kérdés.
    Én nagyon keveset.

    VálaszTörlés
  2. én nem tudom, mennyi egyedüllétet vagyok képes elviselni. változik. a magány pedig egyik alkotóelemem. nem elviselem, hanem együtt élek vele. ez nem egy romboló érzés, hanem egy meghatározóm. talán a mag-ány magjában van az a mozgató erő, ami befolyásolja, többek között, igényem az egyedüllétre vagy a társas létre. na, érzem, valami lényeges van itt mindenképp, az eszem ennek a megértésének a határán jár, a szívem pedig tudja, érzi.

    VálaszTörlés