2011. szeptember 10., szombat

a vörösbegyről

Apám bejött, világított az arca. A szentek vagy őrültek arca lehet ilyen ragyogó, miután megszólítja őket az Isten.

Álltam, pipáztam. És, ahogy behajlított könyékkel fogtam a pipámat, a szárára rászállott egy vörösbegy. Hirtelen össze is rezzentem, és ő is megijedt, amikor észrevett, el is szállott rögtön.

Pár perccel később mesélem tovább anyámnak a kis vörösbegy találkozását apámmal. És máris ragyog az ő arca is, pont úgy, mint az előbb az apámé. Hozott a kis madár csőrében egy napnyalábot, odaejetette apám szemébe és íme, a fényvisszaverés játssza tovább magát, újabb és újabb arcokon, tekintetekben.

2 megjegyzés: