2011. szeptember 28., szerda

az akaratról

szomorúsággal tölt el, amikor fanatizmussal találkozom. azt hiszem, a fanatizmusnál nincs keményebb fal. hiszen a fanatikusnak meggyőződése, hogy neki igaza van. ő az úton jár. vagyis, csak ő jár az úton, és csak az az út van, amelyen ő jár.

könnyen válhatott volna belőlem is fanatikus. hiszen erősen tudok akarni. a Kos jegyben születettek egyik életfeladata ez lehet, az énnek az erős akarását a magasabb akarat szolgálatába állítani (amikor először ütött szíven az, amit a Miatyánkban mondunk, az akkor volt, amikor felismertem, milyen hatalmasat kérek, milyen, az egom számára szinte elviselhetetlent, azt, hogy legyen meg a TE akaratod. akkora döbbenettel ébredtem ennek tudatára, hogy sokáig, nagyon sokáig nem tudtam elmondani ezt az imát. úgy éreztem, túl sok, és én túl kicsi vagyok ehhez. az még hagyján, hogy csak a mindennapi betevőt kérem, és az is, ami a megbocsájtásról szól, de az akarat kérdése, nos, az betette nekem a kaput)

gyakran eszembe jutnak azok az erős egyéniségű emberek, akik a Kos jegyében születtek. akikről tudok. József Attila, Hamvas, Bartók, talán még Csoma is. Amiért megszerettem József Attilát, az a hatalmas erő volt, amely az akarásából árad. de aztán egy idő után már őt sem bírtam olvasni. túl erős tükröt mutatott, hiszen a vágy a kegyelmi állapot után, az alázat után, az után, hogy tudjam azt mondani, a Te kezedbe teszem le életem, túl nagy belső harcokat szült, kínokat. nem jött ez az érzés, ez az állapot, ez a béke. nem kaptam meg ezt az ajándékot. csak kicsidenként, néha, villanásnyira, főleg akkor, ha a két kezemmel munkálkodtam, vagy, ha másokkal, másokért, közösségben voltam.

amikor egyedül maradtam, akkor olyan gyorsan pörgött az agyam, hogy abban minden volt, csak éppen fejet hajtani tudás nem.

ennek az erős akaratnak a következtében szavaim sokszor szentenciaként hangzanak. már csak ezért is vigyáznom kell a szavaimra (mert a szó hatalom, teremtés, varázsige, mert a szó éltet és öl, mert a szó rakoncátlan, kibukik gyakran, mielőtt észbe kapnánk, és sajnálja és megbánja a lelkünk, ami a szájunkból bánt. és ilyenkor eszünkbe juthatna, mosolyogni is tud a száj, de mosolyogni csak összecsukott szájjal lehet).

de van úgy, hogy amit a tegnap mondtam, ma már nem érvényes, ma már felülírom. hogy emiatt link alak lennék? igen, így is lehet értelmezni. de az, amit a tegnap mondtam, az egy bizonyos helyzethez, emberhez, érzéshez kötődött, és főleg a tegnaphoz. az, amit ma mondok, az ahhoz kötődik, ami ma történik, azzal van kapcsolatban, az élteti. ez nem jelenti azt, hogy azt, ami a tegnap volt, azt letagadom. nem. hanem az már bennem van. vállalom a felelősséget azért is, bár ma már lehet, hogy felülírtam. de minden, amit eddig gondoltam, éltem, éreztem, tettem, bennem van. részemmé vált. attól is vagyok ma az, aki, ami a tegnap voltam. és pont azzal, hogy szeretem és vállalom a tegnapi magamért a felelősséget, pont attól nem kísért, hanem szabad vagyok tőle. szabad a mára, az újra, a ma is felkelő és a fákat aranyba, zöld selyembe, őszi tarkába vonó napra.

furcsa és ijesztő látnom, milyen kevés választ el attól, hogy fanatikussá váljak. ez a kevés hajszálnyi vékony, leheletfinom, annyi csak éppen, amennyi elválasztja a tegnapot a mától. a múltat a jelentől, a holtat az élőtől.

az ego akaratát a Te akaratától.

4 megjegyzés:

  1. "nem jött ez az érzés, ez az állapot, ez a béke."
    Nem csak a béke hozhatja el ezt az érzést. Sokkal sötétebb és mélyebb pillanatok is ki tudják váltani. Volt egy nagyon vallásos ortodox barátnőm, aki azt mondta, a vallás a szegényeknek és gyengéknek való. Én hozzátenném azt is, hogy az elveszetteknek. Könnyű azt mondani, hogy legyen meg a Te akaratod, mert nekem már az sincs.
    Igazából abban a pillanatban, mikor az ember megtanulja nem bánni a múltat, hanem megköszönni azt ami benne volt és "megadatott", attól fogva már nem kellene nehéz legyen az, hogy akarjon, de elfogadja, hogy a más akarata valósuljon meg.
    Erős akarattal rendelkezni az még nem jelent fanatikus elmét. Amíg megelégszel azzal, hogy azt hiszed tied a helyes út és boldog vagy benne (vagy nem), addig minden rendben. Sejteni vélem, hogy a "vagy nem"-ek okozzák a bajt. Azok, akik mindenképp erőszakkal rá akarják venni világot, hogy az ők helyes útjuk szerint éljenek. Egy boldog ember megértő és segítőkész. A boldogtalanok képesek csak fanatikusnak lenni. Kivetítik akaratuk valamilyen istenségre, ideológiára és azt le akarják nyomni mindenáron a világ torkán. Téged nem ilyennek ismerlek. Kijelentesz dolgokat kategorikusan, hiszel a kijelentéseidben, de nem ítélkezel és nem "térítesz".
    Az meg, hogy lame alak lenne az, aki ma mond valamit s holnap belátja, hogy másképp gondolja, mert fejlődik, tanul és meri vállalni a változást, azt nem hiszem. Inkább bátorságnak nevezném. Sokan kötődnek hülye ideológiákhoz, amiben már ők sem hisznek, mert félnek a változástól, a haladástól. Haladni a korral egy nagyon nehéz feladat.

    VálaszTörlés
  2. jó, jó, Vera, de hezzánk mikor jössz? :))))

    VálaszTörlés
  3. ma? hatha ma eljutok. majd hivlak.

    VálaszTörlés