2011. szeptember 19., hétfő

arról, hogy hol élünk, és hol halunk/hálunk

figyelem az embereket, szinte büszkén, kérkedve mesélik, hogy ők tulajdonképpen csak ott laknak, alszanak, ahol, de nem ott élnek. kapcsolataik, élményeik, életeik más városokban lakó emberekkel, más helyeken vannak. ezzel mintha lekicsinylenék, lenéznék azt a helyet és azokat az embereket, akik körülöttük vannak.

(emlékszem, valamelyik buddhista tanító egyik mondata egyszer nagyon megragadta a figyelmem, azt mondta, a cél, megtanulni együtt élni a szomszédainkkal, kijönni a szomszédainkkal. és szomszédok mindenhol vannak, ha itthon maradunk, cigányok vagy románok, vagy adventisták, vagy Jehova tanui, ha nyugatra megyünk, négerek és egyéb színesbőrűek és mindeféle vallásúak, ha északra, akkor az örökké zárt ajtók, stb)

nos, megtanulni együttélni a szomszédainkkal számomra azt jelenti, hogy ott élni és azokkal, ahol éppen, akikkel éppen. nem lenézni és megvetni és kirekeszteni, mert ezzel lenézzük és megvetjük és kirekesztjük önmagunkat saját életünkből. abból, ami éppen akkor van. kivetítjük valami szebbnek képzelt, távolabbi kapcsolatba (legyen az hely vagy személy) a jelenünket, kitelepítjük az itt és mostból.

szombaton még törtük a diót, együtt ettük az udvaron. amikor este elmentek, még kiabáltuk utánuk, jó éjt, aludjatok jól! vasárnap felhívott a felesége, azon a hangon szólt bele, amilyen hangja csak ilyenkor van az embernek. az éjszaka elment. már nem sírt, már csak szomorú volt, és fáradt, rettenetesen fáradt volt a hangja. ennyi.

aludj jól. aludj jól...

hol is élünk? és hol halunk/hálunk?

2 megjegyzés:

  1. Vallalnunk kellene a karmat, dehat...

    VálaszTörlés
  2. Szoval meg kellene tanulnunk ott elni, ahova a sors vezerelt minket, es amit emelkedettebb allapotunkban valasztottunk.

    VálaszTörlés