2011. augusztus 16., kedd

egy régi (?) posztom

ma irigy kivert kutya vagyok

ma irigy vagyok a csaladosokra es azokra akiknek tarsuk van
sorolom

irigy vagyok a csaladosokra
a szulore, aki viszi haza a gyereket, kisgyereket, ovodabol, iskolabol
nagy kezebe burkolja a kicsi kezet, hogy ne fazzek, kozben behuzott nyakkal sietnek
a szulo arra gondol, hogy elso dolga amint hazaernek, szaraz ruhaba bujtatni a kicsit es valami meleget adni neki enni, inni
egy kicsit megolelgetni, meggyomrozni, hogy erezze jol magat, ne fazzek, ne szomorkodjek, hogy a delutant nem toltheti kint
a gyerek aprit a tul nagyokat lepo labak mellett
elore orul a puha, szaraz, meleg otthoni ruhanak, tudja, hogy a meleg ital melle jar egy kis hancurozas
foleg ilyen idoben, mindent lehet, az is lehet, hogy meg a pokroc ala is bebujnak es a testverekkel vagy szulokkel a nagy agyban satorozdit jatszanak, vagy labbicikliznek, vagy mit jatszodjunk bekat nyuzzukoznak
es kipirulnak az arcok es nincs szebb a vilagon anyanal, de meg anya is akkor a legszebb, amikor kacag, az lenne a legjobb, ha mindig kacagna
es megjon apa is es jol esik a hideg keze a nyakunkon es alig varjuk, hogy egyek es lehet nyuzni ot is
es egybol az o tenyere lesz a takaro s jo lenne, ha neha megadna magat, de nem, ot le kell gyozni, csak mert felnott, nem hagyja, hogy mi nyerjunk, meg kell kuzdeni vele es ott logunk rajta
mind
es kint esik, sir az ablak
de akkora zsebkendo, amelyik minden ablakot felszaritana, csak a nap
a nap most pihen
jo, hogy neha esik, ilyenkor meg a jatek is melegebb, izgalmasabb, jobban esik es ossze lehet bujni, egy takaro ala mind
es le lehet oltani a villanyt es lehet kuncogni es ijesztgeni egymast es ha csendben ulunk egy kicsit, meg az esot is meg lehet hallani
vajon meguti magat az esocsepp, amikor leesik?
irigy vagyok azokra is, akik tarsukkal tolthetnek, egy ilyen hosszu, esos hetveget
szagolgatjak egymas jol ismert testet, boret
ismeros, megis valami mas, friss, uj benne, mint az udvaron szaritott ruha illata, valamit hoz az eso magaval a felhok nyugalmabol, az egek messzesegebol, az esocseppeket felszippanto napsugar szomjabol, nem tudsz ismet nem beleszeretni kedvesed minden mozdulataba, onkentelen mosolyaba
jo vackodban, a meleg, puha agyban, hallgatni a szuszogasotokbol es a csendes esobol osszeszovodo zenet, az ablakon egymast kergeto majd egymasba csordulo, egymassal egyesulo esocseppek titeket tukrozeset nezni
a hozzad feszulo izzas, a meztelen osszebujas
jo tenyeren hordozni egymast
egymas keze takaro
jo ez az orokke tarto pillanat
ez a szurke felhomaly
az eso fuggonye mogott nem figyel annyira a vilag, mint vakito napsutesben
jol esik megszusszanni
csatakos a vilag, kivul, belul, kint, bent
boros a lepedo, mezes tea goze suriti a szurkuletet
baggyad a szemhej
jo otthon lenni egymasban, jo otthonra talalni egymas oldalan
sohajtas helyettesiti a szot
vajon fajdalmaban sir az eg?


ma borzasztoan irigy vagyok
harmatszemem nott
(péntek, március 23, 2007)
Briginek kerestem valamit, akkor akadtam rá. és csak nézem ezt az esőt, a ma reggeli bejegyzésem... Istenem. Isten...

4 megjegyzés:

  1. Én hazamennék,hideg tenyérrel, és inkább hagynám, hogy a gyerekeim győzzenek le, mint ez a qrva depi. De én száműzött, és a gyermekeim más pasit várnak majd haza, és őt győzik le. Igen, én is irigylem... egy apa.

    VálaszTörlés
  2. :( száműzött? nem láthatod a gyerekeidet?

    VálaszTörlés
  3. "mézes tea gőze sűríti a szürkületet"

    "harmatszemem nőtt"

    ing-leng a lelkem

    kata bla

    VálaszTörlés