2011. augusztus 22., hétfő

az idő természetéről (4)

egyik legkorábbi vágyam, öröklök egy könyvtárat, plafonig érő polcokkal, dugig könyvvel és ott ücsörgök, olvasok, egész nap.

mohón vásároltam a könyveket, cipeltem a hátizsákban minimum hét-nyolcat, hordtam, vittem, gyűjtöttem, néztem, örültem, faltam. aztán, egy idő után, kezdett a gyűjtés szenvedélye rabul ejteni, már nem is olvastam el mindent, amit megvettem, a lényeg arra kezdett eltolódni, hogy tehetem, megvehetem, volt rá pénzem, időm és kedvem egyre kevesebb

ahányszor költöztem, cipeltem magammal a dobozokat, a "tudományt", ahogy apám, bár ő is könyvbarát, gyakran jegyezte meg ironikusan

aztán a vásárhelyi albérletből kiszuperáltuk őket. amikor Zsolt először mondta, túl a sok a könyvünk, ajándékozzuk el belőlük, amit gondolunk, a többit adjuk be antikváriumba, olyan rosszul esett, mintha azt mondta volna, adjuk el Márkust

addig is odaadtam szinte mindenem, kevés dolgom volt, nem voltam soha gyűjtögető fajta

de a könyvek, a könyvek

és aztán elgondolkodtam. néztem, forgattam őket. mennyi könyv, amit nem olvasok és már nem is fogok. értelmiségi voltom ékes bizonyítékai, de, már holtan ülnek. hiszen nem élek velük. az, amivel valóban élek kevés, nagyon kevés. elfér egy-két dobozban. és odaadtam, vigye, hadd vigye. vigye vele értelmiségi státusom, vigye az önáltatásaimat, vigye régi vágyaimat, melyek ma már koloncok, vigye az illuziót, hogy tőlük talán boldogabb, bölcsebb, kiegyensúlyozottabb leszek

minden egyes odaadott könyvvel több lett körülöttem a tér és a levegő. kint és bent

ma már ritkán veszek könyvet. de a vásárban nem álltam meg, muszáj volt megvennem kettőt. buddhista esti mesék, gyereknek, szülőnek, gyönyörű, gyönyörű. elment rá minden pénzem, most kérhetek kölcsön. de nem bánom. máris felavattuk a könyvet. a mesék előtt lazító, elcsendesedő gyakorlatokat ajánl a szerző, amelyeket a szülő segítségével végez el a gyerek. ha láttátok volna, mennyire élvezte Márkus ezeket a gyakorlatokat, azt a mosolyt, mely egész kis testét betöltötte. utána a mese még túl hosszúnak bizonyult az ő kurta éveihez, rövidítettem rajta. így is nagyon tetszett

s míg elalvó buksiját simogattam, eszembe jutott, hogy a játékaitól általában szívesen, könnyű szívvel válik meg. de, amikor egyszer azt ajánlottam, adja oda egyik könyvét egy barátjának, azt felelte, inkább odaadja két játékát

mosolygok, hiába, ilyen az idő természete

3 megjegyzés:

  1. Éppen most számolom föl, mert lassan kiszorulok a térből, a saját, több mint ezer kötetes házikönyvtáramat

    VálaszTörlés
  2. Edka, én is óriási könyvtárra vágytam s annyi könyvem volt, hogy már azt sem tudtam hova tegyem öket. Még a pince is tele volt. Aztán véltelenségböl találtam egy KÖNYV-et: "Clear Your Clutter with Feng Shui: Space Clearing Can Change Your Life" Karen Kingston. Miután kiolvastam eladtam és elajándékoztam a könyveimböl. De ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, mert nem csak "Handwriting can change your life" :)

    VálaszTörlés