2011. augusztus 17., szerda

az idő természetéről (2)

az operáig vert a hideg, júliusi, északi eső, csuromvíz lett még a vérem is, kihűltem, szétfagytam
bármilyen híresnek is számítson a várban zajló operafesztivál és megtisztelőnek, hogy ott lehetek, úgy döntöttem, szünetben hazamegyek
ahogy bukdácsoltam a székek közt, odajön az egyik lány a csoportunkból, mondja, az a férfi, ott elől, magyar
látom, egy másik csoporttársnőnk diskurál egy magas, negyvenest súroló pasival
odamegyek, kérdem, magyar vagy?
meglepődik, rám néz, nem
akkor bocsi, fordítok is hátat neki, futnék haza, melegedni
utánam lép, miért kérdezted
mert én az vagyok, és csodálkoztam volna, hogy egy másik magyarra akadjak itt és most
magyar vagy...
szeme megtelik, mindenfélével, leginkább ragyogással
nagy rajongója vagyok a kortárs magyar irodalomnak, hódol előttem, és odagyűjti körém pillanatok alatt Krasznahorkait, Nádast, Eszterházyt, nézek, szégyenkezem, alig ismerem még őket
egy híres nyugati ország híres filmarhívumának híres igazgatójával állok szemben
mire észbe kapok, megkezdődik a második felvonás, maradok

a végén egymás mellé sodortatjuk magunkat, örülünk egymásnak, emailcím csere, hónapokig tartó csettes, telefonos lámur

amikor végre ismét találkozunk, világégés, s minden, ami jön utána
már az égésben látom a hamut, azt, amiért nem

bár utána még csattog a csett, szól a telefon, egyszer csak küldök neki egy emailt, amiben csak egy pont van
does this mean, what I think it means?
yes

közös fotóinkat a közös szilveszterről elküldtem neki, majd ismét bevittem a filmet egy fotósboltba, de másnap a fotósbolt bezárt. fotóimat, egy borítékban, kitették az ablakba
minden nap arra jártam, hogy hátha ott találok valakit, senkit, hiába hagytam telefonszámot, írtam cetlit, semmi
aztán valami más költözött a fotósbolt helyébe

aztán, sok évre rá, írtam neki egy levelet
megköszöntem a világégést, mert nagy élmény volt nővé avatódásomban
örült nekem, néha írt, megtudtam, Londonban van saját filmgyára, producer

aztán felfedeztem a facebookot, persze, rögtön ismerős
ahogy kisérleteztem az adatokkal, mindenfélével, megváltoztattam a kapcsolat státusomat
rögtön jelentkezett, sajnálkozott, éreztem, nyomul
kedvesen leráztam

megsértődött, eltűnt
elinte csak nem írt, aztán kitörölt az ismerősei közül
egy közös ismerősünk szólt, tudok-e róla, járt Kolozsváron (akkor még nem laktunk itt)
nem tudtam, rákerestem a Facebookon és visszahőköltem
első pillantásra azt hittem, hogy egy régi, közös fotónkat rakta ki profilképnek
de csak egy hosszú hajú, barna szemű, vidám, mosolygós nővel ölelték egymást, akivel kiköpöttül hasonlítottunk egymásra
nicsak, ez a román nő a felesége
amikor itt járt a filmfesztiválon, beleszeretett, elvette, következtetem ki

sokáig semmi

aztán eltűnt mellőle a nő a profilképéről
aztán ő maga is eltűnt a profilképéről, csak valami zöld halacska homálylik

hát mit mondjak? mosolygok

ilyen az idő természete

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése