2011. augusztus 6., szombat

az esernyőről és egyéb nyíló virágokról

(és egy tanításomról, ami mintha Márkusnak, de igazából nagyon magamnak)

Tegnap bevásároltunk a piacon. Dugig a nyár finomságaival, s mintha nem lett volna elég a vackor, szilva, barack, alma, még virágokat is vettünk, hogy viruljon a veranda. És mellé egy csokor tarkát, Márkus egyik kezébe, a másikban az esernyőt szorongatta, mert kiharcolta, hogy azzal piacoljunk. Ahogy szotyogtunk volna hazafele, egy autó a háta mögött felberregett, Márkus pedig az esernyőbe megbotolva odacsattantotta magát. Lett is rögtön három kulimász, hogy harmonizáljon a tűzvirágokkal. Márkus a vér látványától bömbölt inkább, mint a fájdalomtól, de aztán lassan megnyugodott, hazaértünk. Itthon rendezgettük a virágokat, a csokorból kivettem egy szálat, behoztuk a szobába, a rögtönzött házi oltárra.

- Ez az én virágom, jó? - mondta Márkus.
- Persze, a te virágod, válaszoltam.
Ekkor megakadt a szeme a képen, amit kitettem.
- Mit csinálnak?
- A bácsi tanítja a kisgyereket megköszönni, válaszoltam. Megköszönni az életet, ezt a sok szép virágot, a kertet, a napfényt, az esőt, a mosolyokat, az embereket, a barátokat. S még az esést is. Mert, aki sétál, járkál, az bizony sokszor megbotlik és néha még el is esik, jól odadöngöli magát, hogy tele lesz kulimászokkal. De még ezt is meg kell köszönni, mert fáj ugyan, de legalább megszokjuk, hogy még ezt is ki lehet bírni. Felállunk és megyünk tovább.

2 megjegyzés:

  1. Szerinted kell egy gyereknek megköszönni a szüleinek... mondjuk egy közös családi nyaralást?

    VálaszTörlés
  2. úgy általában fontosnak tartom a megköszönést. mert valahogy semmi nem magától értetődő. olyan értelemben, hogy azt hisszük, kijárnak nekünk a dolgok, pedig nem. minden ajándék. ezért mindent meg kell köszönni. nekünk nem volt családi nyaralásunk, de azért volt bőven egyéb megköszönni való. és egy idő után a szüleink is kezdtek nekünk megköszönni ezt-azt. én Márkusnak nagyon sok mindent megköszönök. például azt, hogy hagy jógázni reggelente.Ő pedig ilyeneket mond, köszönöm, hogy szívesen készítettél nekem kakaóskávét :) És igen, a gyerek mindig egy kicsivel több köszönömmel tartozik a szülei felé (mert mégiscsak tőlük lett, kapta az életet), mint fordítva. és a szülők is a saját szüleik felé, stb. de ez már Hellinger-féle tapasztalat(om).

    VálaszTörlés