2011. május 10., kedd

az asszonyról, aki leginkább szerető szeretett lenni

Volt, hol nem volt, Budapest cityben egy kisgazda. Igazából nagygazda volt, birtoka, házai, munkásai, mint égen a csillag. A Lehel piacon övé volt az egyik legjobb stand. Volt neki, volt neki, egyszem felesége, kétszem leánya is. Egyszer aztán odakerült egy kis tanyasi lány is. Nem volt se túl szép, se túl okos. De volt neki két szép bögye, formás feneke, pillogó pillája. Ezek a ringóságok aztán addig hullámoztak a főnök úr szeme előtt, hogy beléjük is szédült rendesen. Annyira, hogy már a hasacska is hullámozni kezdett, benne egy fiúcskával. Amikor az egyszem feleség ezt megtudta, felpakolta kóceráját, kétszem lányát s elköltözött Bécsbe. Nyitott egy kis szalont, urak között sétált, egyetemre járatta lányait s többé nem retkesedett keze a piacon.

A tanyasi lány eleinte pöffeszkedett. Lám, győztem, lám, kitúrtam, lám, több vagyok, mint a volt feleség volt! De igen hamar megkeseredett szájában az eper. Egy idő után minden munkáslánynak, aki náluk dolgozott, imigyen tömte a fejét: "Soha ne akarjatok feleség lenni, csak szerető, mindig csak szerető. Engem is, amíg csak szerető voltam, de sokat kényeztettek, szállodákba jártam, fényes éttermekbe, nyaralni, szerelmeskedni. Nem volt semmi gondom. Semmi felelősségem. Kiméltek, kimélték kezem, bőröm. Most egyszerre nyakambaszakadt minden, az üzlet, a család, a háztartás, a sok munkás. Retkes a kezem, fáradt vagyok és, hiába szültem fiat az embernek, mégis csak egy ringyó vagyok a szemében."

Addig-addig sajnálta magát, panaszolta keserű sorsát, hogy egyszer csak megszökött egy jóvágású, nála tíz évvel fiatalabb legénnyel, a főnök jobbkezével. Lenyúlták az összes készpénzt és elmentek nyaralni. Mégiscsak sikerült ismét szeretővé válnia, ha csak rövid időre is, ha csak egy nyári káprázat erejéig. Mert a pénz biza elfogyott.

A főnök se ült tétlenül, zsebe megengedte, hogy friss húsokkal lakassa jól vénülő, mohó, hájas testét. Tudta, hogy vissza fog jönni az asszony, aki leginkább szerető szeretett lenni, mert jól ismerte. A szeretőnek levésnél talán csak a pénzt szerette jobban a világon, a jólétet, a kényelmet.

Vissza is jött. A kisgazda nagygazda vissza is fogadta. Mivelhogy mégiscsak a fiának az anyja. Hogy boldogan élnek-e azóta is, nem tudom, csak sejtem, hogy élnek még, ha meg nem haltak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése