2011. május 14., szombat

arcok

van, aki él,
kifele, befele, fel- és alá-.

van, aki fél
s míg inge, kabátja kifordítva,
nehogy megcsalják,
(hisz az, mily szégyen, gyalázat volna, ó)
s életét elemlámpa fényénél biztosítja,
felfeslik a ruha korca,
a visszafele járó óra,
az egyhelyben toporgó szökevény,
az élni képtelen élemény,
az égig féktelen tünemény,
a mindig nyelvet lógató hajsza,
a boldogságot kergetők bajsza,
felfeslik minden, ami férc
és szemberöhög rút álarca
mindennek, mi véltből él

de tengerek mélyén
csendben, titokban,
a kagyló vajúdja gyöngyszemét

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése