2011. április 13., szerda

kérdőjel

amióta eltakarítottam az íróasztalomon stócban álló könyveket, ismét olvasok.

egyszer filós lányok azt mondták, hogy ők suttyomban mindig csak attól féltek, kiderül róluk, buták. viccnek jó. de igazából borzalmas. nagyon jól tükrözi azt, amit játszunk. azt a hatalmas képmutatást, ami folyik. az egész doktorisdim oda vezetett, hogy már nem csak olvasni, írni nem tudtam, de már gondolkodni sem szabadon. hiszen egy nagy átverés volt az egész, magamat akartam átverni valaminek, ami nem vagyok. nem vagyok tudós, sem tudós alkat, sem kutató. mint ahogy szinte semmi nem vagyok azok közül, amiknek illene lennem. mint ahogy nem leszek attól cicamaca, mert kirakom keszegági macskanőit magam elé és megfestem csokivörösre a hajam. ezek vagy vannak valakiben, szenvedélyes belső indíttatásból, vagy nincsenek. igen, ugyanígy nem leszek doktorandusz, csak mert kitehetem nevem elé a drd-t.

egy hatalmas kérdőjel vagyok. kereső, átutazó. mindent megkérdőjelező, mindent, mit nem igaznak élek meg, előbb-utóbb levető, magam után hagyó. egy guruló hagyma? csigaszemhéj, mely, bár látszólag spirálba zártan rejt, véd, mégis a legnagyobb kiszolgáltatottság, sebezhetőség?

Hamvas, az életét, mint művet megalkotó, startból kiröhögött. az orromra koppintott, és azt mondta, karnevál kell neked, bébi? verekedni akarsz a feministákkal, bájologni az elférfiasodott nőkkel, sikálni az ego-orrokon a fényt, illedelmeskedni és bókolni és mindezért bevasalni a sok pénzt? határidőre írni, amit más szab meg neked? azt és úgy írni, ahogyan "kell"? hízlalni a rendszer malacát, aki vagy? hát, edóbébi, lehet, hogy doktor lesz belőled, de a témádból megbuktál.

ezt mondta.

sorra bukok meg minden témából. amiben még sikerül valamennyire jelen lennem, azok a séták, a fűzfa esőben hajmosása, Márkus, a mesék, néhány találkozás. újabban ismét az olvasás. és persze a főzés. hétvégén azt mondta valaki, hogy csak figyeljek a jelzésekre és meg fogom látni, merre nyílik az ajtó. és lehet, hogy tényleg a főzés, valami szuper étterem, fogadó lehetne az én életem. magam köré tudom gyűjteni az embereket, szeretek főzni nekik, és elég gyakran sikerül meghallgatni is. talán ennyi elég is lenne, hogy egy étterem működjék. irodalmi, lélektörődéses étterem :) és még Hamvas is ott lehetne valahol, a rántott levesével. a sznoboknak, a menőzőknek, az önmagukat sztárolóknak és a kritizálásban diplomásoknak addig főznénk a maszklevest, míg jól nem laknának vele.

s hogy ki jönne gyakran? az, aki szintén kérdőjel, kereső, csigaszemhéjú átutazó.

2 megjegyzés:

  1. http://www.kissmarta.com/pict/big/silence&talk/31.jpg
    ezminthapontide :)

    VálaszTörlés
  2. nahát. köszi :) azóta is a honlapját bújom :)

    VálaszTörlés