2011. április 20., szerda

Dózsa György és a csók, avagy gyarlóságaink gügyögése

Tizenhét éves voltam, olyan hamvas, hogy a szedrek szederjesek lettek, ha rám néztek. És végleg elegem lett abból, hogy még sose csókolóztam. Eldöntöttem, hogy eddig, és netovább. Csak hallgatom a nagy bokor aljás, vécés, abortuszos, erőszakolós kamaszlány történeteket, de gőzöm nincs legalább a csókról. Mivel akkoriban a nővérem már dolgozott, minden cuccból kettőt vett. Így aztán soha nem volt annyi dögös cuccom, mint tizenhat-tizenhét évesen. És annyi eszem már akkor is volt, hogy tudjam, mi az, amivel hatást lehet elérni. Csak gyakorolni nem akartam, mert nem akartam belenyugodni abba, hogy a játéknak erre kell kimennie. Hogy csak ennyi, csak ilyen szinten.

Akkor azonban tudtam. Túl akarok esni az első csókon. Felvettem egy seggigérő fekete szoknyát, egy háromnegyedes újju, a hasból kicsit kivillantó, bögyösítő blúzt, fekete teniszcipőt hozzá és készen is álltam a nagy kalandra. Ami hajnalig váratott magára egy diszkóban, először voltam diszkóban Szentgyörgyön. Tudtam, hogy be fog következni, de mind nem azok a fiúk kértek fel, aki. Míg végül hajnalban egy körben táncoltam, belépett a körbe, és tudtam, abból, ahogy a helyét a körben elfoglalta, velem szemben, hogy őt vártam. Tánc. Gyere ki egy kólára. Ismertem a forgatókönyvet, én voltam a fő rendező. És először életemben kimentem egy kólára, ami aztán Dózsa György szobra alatt csókba pezsgett. Mivel akkor én kiváncsi voltam és nem szenvedélyes, a csók olyan volt, hogy már mittudomén. Ami azonban utána következett, az nagyon nem mittudomén volt, hanem éles.

A fiú ugyanis teljesen elveszítette a fejét, vagy valamijét. Hat-hét évvel idősebb volt, mint én. Mondta, csak most katona, mert előbb elvégezte a sulit. Ápoló. Kért, írjak neki a katonaságba. Ránéztem, bele a szeme kellős közepébe és azt mondtam, nem írok. Barátnőd van. Biztos vagyok benne. Mit is keresel itt. Egyedül. Diszkóban. Zavarba jött, de tagadott. Aztán próbált meggyőzni, hogy barátnőmmel és pasijával, négyesben menjünk fel a lakására egy kávéra. Mondtam neki, hogy én nem baszni indultam, sajnálom, ha félreérthető voltam, de, még tart a hajnal, felcsíphetsz valaki mást, vagy foghatsz magadnak egy kurvát. Ettől kicsit kiakadt, hogy hogy beszélek, de nem tágított. Kerestük a kávéházat, nem találtunk egyet se nyitva, ő azt mondta, van egy az egyik utcában, persze, nem volt, de arra kerültünk, hogy kiderüljön, ott lakik. Amint ez kiderült, azt se mondtam neki, jó reggelt. Csak szedtem nyakamba a lábam, gyí.

Ősszel a bentlakásban új szobatársnőim lettek. Egyikük említett egy nevet. Ritka név, én nyáron, a csókos pasimkor hallottam először. Mondta, hogy a nyáron volt az esküvője, az ő fiútestvére volt a násznagya. Következő alkalommal, amikor otthon járt, hozott egy fényképet. Ő volt az, persze. Tehát igazam volt a barátnővel, sőt, menyasszonya volt. Aztán, kicsit később, láttam az utcán, feleségével, babakocsit tologattak.

Azóta éltem még vagy tizenhét évet. És azt látom, a játszma ugyanaz, csak most már ez árad, áraszt el mindenfelől. Felerősödve, minden a pornónak, a káma szútra á lá székelybácsis eseteknek alárendelve. Dekoltázs, seggig érő szerkó, kacáran hátravetett fej, tudatosan kitervelt és leellenőrzött hatás. Ez az, ami kell? Csak ennyi?

Veralinn mondta, hogy állítólag Einstein mondta, hogy az univerzum és az emberi hülyeség határtalan. de az előbbiben nem biztos. akárki mondta, jól mondta, hülyeszintre csökkentjük emberi létezésünk, s aztán csodálkozunk, hogy pusztulunk bele. Nem kár értünk.

3 megjegyzés:

  1. (nekem is volt dugjmeg szoknyám, azért azt az ember csak bizonyos életkorig meri fölvenni, elnevezni is csak az után nevezi el így, miután már vannak bizonyos ismeretei arról, milyen film kezd játszódni hatására a férfi fejmoziban :) – a bibi talán nem is itt van, hanem a kisiklatott ösztönökben, és a testiséghez való természetellenes viszonyulásban, én például nagyon szeretek meztelen lenni, nem magammutogató módon, hanem éjjel, vagy nappal, ha csak az lát, aki szeret is így látni :)

    Naivan azt hiszem, hogy egy sugárzó nő ezerszer vonzóbb, mint valaki, aki minden bűverejét a lába közé sűríti, képzeli :))

    VálaszTörlés
  2. bölcs öregeasszony, aki, sajnos, még nem vagyok, mondta: az én uram is száznyolcvan fokban megfordult minden facér nő után. de nekem, aki pedig gyönyörű lány voltam, mindig azt mondta, neked az az egyenes szabású, fekete kabát áll jól, ez a rendes, fekete szoknya, ez az egyszerű, fekete cipő.

    ennyit arról, hogy milyen nagyvonalúaknak és a szeretet nem birtokló blablablái lovagainak képzelik sokan magukat, de csak addig, amig nem a saját feleségükről van szó...

    hát igen, a sugárzó nő. ezek azok a nők, akikbe mindig, mindig beleszeretek :) mint a holdba :)

    VálaszTörlés
  3. mint a holdba :)

    (érdekesen működik a férfielme, lehet egy nő nagyon föltűnő bokáig érő szoknyában, állig zárt fölsőben is
    egy alkalommal így mentem színházba, akkor lepett meg a leendő volt férjem azzal, hogy ő inkább külön megy, mert az öltözékem azt üzeni a világnak: ez a pasi nekem nem elég. karika volt a szemem, karika a szám. no)

    VálaszTörlés