2011. március 3., csütörtök

Tenke Ica virága

Tenke Icát is örököltem, láttatlanban, mégis láthatón. Vannak emberek, akikkel még soha nem találkoztam, de azok, akiktől hallok róluk, olyan nagy szeretettel emlegetik, hogy úgy érzem, régóta szeretett ismerősöm nekem is. Egyszer olvastam egy interjút, amit átküldött nekem is, így akadtam a blogjára. Akkor végigbámultam a képeket, de úgy, hogy belémköltöztek, persze. Ott kucorognak, zöldellnek. Ha beton résében, omló vakolat mellett, ereszek alól kikandikál egy kis növény, szemembe virít egy virág, megszólal a bennem lakó Tenke Ica zöld és válaszol neki, diskurálnak egy ideig.

Kívánok mindenkinek bőséget, fényt!

4 megjegyzés:

  1. jó helyre kerültem örökségül. ahogy a kopott vakolat rácsodálkozás által csudálatos fénnyé változott, úgy lett a valaholvalaki Tenkei Icából Edo megszépült öröksége.:-))
    mi ez, ha nem maga a teremtés?:-)
    ölellek szeretettel
    Tica

    VálaszTörlés
  2. hát teremtünk, te Ica, és azt éljük, amit teremtünk. én most megtört zöldet teremtettem magamban, magam körül, de fog még az sugáregyenesen incselkedni a nappal :) az a zöld :) ámen.

    VálaszTörlés
  3. "azt éljük, amit teremtünk". ebben igyekezek én is, ismét és újfent. néha kissé belefáradok ugyan, jó lenne másra bízni a teremtést és csak úgy szépen ellenni. te csak maradj ilyen gátlástalan teremtő!!! :-)

    VálaszTörlés
  4. Ica, beszélj Babival, gyertek hozzánk. nézd meg, milyen zöld udvart teremtettem :)

    VálaszTörlés