2011. március 9., szerda

képzeletnyi képzeletet

egy ideje egy meserészlet jár a fejemben A végtelen történetből. és ma, kezembe vettem, hogy megkeressem. láss csodát, éppen ott ütöttem fel a könyvet :)

"Boldog volt, hogy a Végtelen Történetnek semmi köze nincs a hétköznapokhoz.

Nem szerette az olyan könyveket, amelyek mindennapi emberek mindennapi életének mindennapos eseményeit mesélik el kedvetlenül és nyavalygósan. Ilyesmiből a valóságban éppen elege volt, minek még olvasni is róla? Azonkívül utálta, ha észrevette, hogy valamire rá akarják bírni. És az ilyesfajta könyvek, többé-kevésbé nyíltan, mindig rá akarják bírni az embert valamire.

Barnabást különösen az olyan könyvek vonzották, amelyek izgalmasak voltak vagy vidámak, vagy amelyek fölött álmodozni lehetett, s az olyanok, amelyekben kitalált alakok mesés kalandokon estek át, és amelyeket még sokféleképpen tovább lehetett színezni.

Mert értett hozzá - talán ez volt az egyetlen dolog, amihez valóban értett -: hogyan kell valamit maga elé képzelni, olyan élénken, hogy szinte lássa és hallja."

Hozzánk most ért el az a hétköznapi élet meseláza, tele velük az egész kortárs gyermekirodalom. Emlékszem, Finnországban nagyon meglepődtem, hogy mennyi olyan könyv van, ami gyermekeknek tálalja a mindennapi életük történeteit. Én halálosan úntam, kedvencem mindenek közül a Muumi volt és maradt. Márkus egyelőre főleg a böngészőknél tart, szereti őket, de este, elalvás előtt, amikor elmondjuk vagy énekeljük a nap eseményeit, apró varázsfoltok tünedeznek fel a valóság szövetén. És úgyis a képzeletbeli barátok a főhősök, mint például Süsü, akitől Márkus nagyon sok mindent megtanult, például labdázni, vagy a bogár, aki az ő két ujja és aki a rosszcsont, mert mindig malackodik az asztalnál.



Táti egy tavalyi képe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése